Eddig az adóhatóságoknak kerülőutakra volt szükségük (például Panama Papers, Bahama Leaks, Paradise Papers), hogy offshore cégközpontokból az ott működő cégek tevékenységére vonatkozó információkat nyerjenek ki. Április 1-jétől azonban megváltozik a kép, és az adóhatóságok automatikusan hozzájuthatnak ezen adatokhoz.

E dátumtól kezdődően ugyanis 12 olyan országnak kell megkezdenie az információk automatikus átadását, amelyekben egyáltalán nincs társasági adó, vagy annak adókulcsa majdnem nulla: ezek közé tartozik Anguilla, a Bahamák, Bahrein, Barbados, Bermuda, a Brit Virgin-szigetek, az Egyesült Arab Emirátusok, Guernsey, Jersey, a Kajmán-szigetek, a Man-sziget, valamint a Turks- és Caicos-szigetek. A szabályozás célja azon cégek kiszűrése, amelyek csupán adótervezési célból megalapították és nem végeznek valós gazdasági tevékenységet.

QP | Quality Placement

Miről kell adatot szolgáltatni?

A 12 ország szerveinek először is azonosítaniuk kell, hogy melyek azok a náluk bejegyzett cégek, amelyeknek nincs valós gazdasági tevékenysége - mondta Czoboly Gergely, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértője. Az OECD összeállította azon ismérvek tételes listáját, amelyek alapján eldönthető, hogy fennáll-e a valós gazdasági tevékenység.

Ezt követően az adóparadicsomoknak azonosítaniuk kell, hogy az ott bejegyzett cégeknek milyen jövedelmei vannak, milyen ráfordításokat számolnak el, melyek az általuk végzett gazdasági tevékenységek, és vannak-e ottani munkavállalóik. Majd ezeket az információkat meg kell osztaniuk a társaság tulajdonosainak országával. Azonban nemcsak abba az országba kell információt küldeniük, ahol közvetlen anyavállalata van az adott cégnek, hanem a végső anyavállalat, valamint végső haszonhúzó országába is.

Mit kezdhet a NAV az információkkal?

Az információcsere nyomán az adóhatóság tisztább képet kaphat arról, hogy mely adóparadicsomokban vannak magyar magánszemélyeknek társaságaik. Az így szerzett információk több, jelenleg előszeretettel használt adóminimalizálási struktúra felderítésére is lehetőséget adnak.

Így az adóhatóság vizsgálhatja, hogy az adóparadicsomban székelő társaságnak van-e a szolgáltatásai nyújtásához szükséges infrastruktúrája vagy megfelelő számú munkavállalója. Ez különösen fontos, amikor egy magyar vállalkozás számol el költséget - például szolgáltatási díjként, esetleg kamat- vagy jogdíjfizetés formájában - az adott társasággal szemben – állapította meg a a Jalsovszky szakértője. Olyan (például dubaji) társaságoknál, amelyek a magyar igazgatósági tagjaiknak fizetnek tiszteletdíjat adózásilag hatékony módon, a NAV most már azt is vizsgálni tudja, hogy a társaság bevételeinek mekkora része megy tiszteletdíjra. Ezen adatok alapján a NAV akár meg is kérdőjelezheti a juttatások életszerűségét.

Hogyan tovább?

Van-e még kibúvó a jelenlegi rendszer alól? Van, de már egyre kevesebb. Ideig-óráig még járhatónak látszik például az az út, hogy egy társaság az adóparadicsomban valós gazdasági jelenlétet hoz létre (például valós irodát bérel, és munkavállalókat vesz fel). Egy ilyen megoldás azonban már lényeges többletköltséggel járhat, és ráadásul nem minden esetben jelent garanciát arra, hogy nem lesz információcsere.

A jelek szerint az adóparadicsomba ment személyek előbb-utóbb kénytelenek lesznek felülvizsgálni az adóstruktúráikat. Ebbe az irányba hat az is, hogy számos egyéb szempontból (bankszámlanyitás, állami támogatások igénybevétele, PR) egyre komolyabb kockázatot jelent, ha valakinek a céges életében egy adóparadicsomi társaság játszik szerepet.

Tekintettel azonban arra, hogy már Magyarországon is számos legális és az adóhatóság gyakorlatában elismert lehetőség biztosított a tulajdonosok vagyonának adóhatékony fenntartására, mindenképpen érdemes ezeket a lehetőségeket megvizsgálni. Számos esetben ugyanis elképzelhető, hogy a cégek feleslegesen tartanak fenn drága külföldi struktúrákat, miközben azok Magyarországról olcsóbban és kockázatmentesebben működtethetők lennének - véli Czoboly Gergely.