A Napi Gazdaság keddi számának cikke

Bár a sajtóban és néhány uniós politikus részéről többször is felmerült, hogy a rendre uniós jogot sértő törvényeket elfogadó Magyarországot politikai szankciókkal kellene sújtani − már csak azért is, hogy példát statuáljanak −, ennek gyakorlati megvalósulására az eddigi tapasztalatok alapján nincs sok esély. Legutóbb Guy Verhofstadt, az Európai Parlament (EP) liberális frakciójának vezetője követelt szankciókat Magyarországgal szemben, a konkrét formát azonban nyitva hagyta. A liberálisokon kívül két másik EP-frakció, a zöldek és a szocialisták is támogatják a Magyarországgal szembeni eljárást, a tagállamok viszont egyelőre várakozó állásponton vannak. A Lisszaboni Szerződés hetedik cikkelye elvileg az európai tanácsbeli szavazati jogok elvételére is lehetőséget teremt, ám ehhez be kell bizonyítani, hogy az adott tagállam megsérti az alapvető emberi jogokat. Ahhoz, hogy az EP megindítsa az eljárást − amely az Európai Bizottság (EB) és az Európai Bíróság részvételével folytatódik −, a szavazatok kétharmadára lenne szükség, ez azonban az eddig tartózkodó Európai Néppárt nélkül nem jöhet össze (utóbbi pártcsaládhoz tartozik a Fidesz-KDNP is).

Az EU korábban csupán egyszer léptetett érvénybe politikai jellegű szankciót egy tagállammal szemben: 2000-ben az akkor még 15 tagú unió országai hét hónapon keresztül megszakították kétoldalú diplomáciai kapcsolataikat Ausztriával, az osztrákok nem kaptak meghívást a kormányközi találkozókra, és nem kaptak támogatást az uniós pozíciókra pályázó osztrák jelöltek sem. A példátlan nyomást az indokolta, hogy a szélsőjobboldali Jörg Haider Szabadság Pártja bekerült az osztrák kormánykoalícióba; amikor Haider lemondott pártelnöki tisztségéről, a szankciókat feloldották. A francia, a belga és a német kormány az otthon erősödő xenofób hangokkal szembeni szimbolikus fellépésként álltak az osztrákok kiközösítése mellé tíz éve, a jelenlegi körülmények azonban mások. Angela Merkel német kancellár közismerten nem kedveli a nem szükségszerű konfliktusokat, az eddigi egyetlen erősebb tagállami reakció pedig a francia külügyminisztertől, Alan Juppétől érkezett, és az EP-frakciókéhoz képest tartózkodó volt.

A politikailag érzékeny kérdéseken túl is számos nyitott kérdés van a EB előtt, amivel az inkább szimbolikus, a politikai elszigeteltség kinyilvánításánál is nagyobb nyomást tudna kiváltani. Ilyen Magyarországgal szemben rögtön az uniós belépés után, 2004 júniusában megindult túlzottdeficit-eljárás. Bár a magyar kormány a túlzottdeficit-eljárás megszüntetéséért lobbizik − mondván, tavaly és idén 3 százalék alatt marad a hiány −, az EB álláspontja szerint 2013-ban a strukturális reformok elmaradása miatt ismét a költségvetés állapotának romlására lehet számítani. A túlzottdeficit-eljárás vége a politikai szankcióknál keményebb hatással járhat, hiszen a pénzügyi retorziók − amelyek legsúlyosabb esetben az összes uniós transzfer leállításával vagy akár ezenfelüli bírsággal járnának − elviselhetetlen bevételkiesést jelentenének az országnak.