A Napi Gazdaság hétfői számának cikke

Az OECD tagállamai továbbra is gyorsabban növelik egészségügyi kiadásaikat GDP-jük bővülésénél − derült ki a szervezet múlt héten megjelent Health Data 2011 jelentéséből, amely 2009-ig követi a folyamatokat. Ez a tendencia a hetvenes évek óta tart. Az egészségügyi kiadások a szervezet átlagában 2009-ben elérték a GDP 9,5 százalékát, szemben a 2008-as 8,8 százalékkal. Ugyanakkor az előző két évben valószínűleg stagnált vagy kissé csökkent ez az érték, részben mert a gazdasági növekedés gyorsult, részben mert a költségvetési hiánnyal küszködő kormányok az egészségügyi kiadások faragásával is spóroltak. A tagországok azzal a dilemmával néznek szembe, hogy miközben javítaniuk kell a rendszer gazdasági hatékonyságát, nem adhatják fel az igazságosabb, rugalmasabb, sikeresebben gyógyító egészségügyi ellátás kialakítását − áll az OECD elemzésében.

Kapcsolódó

A világgazdasági recesszió legnagyobb kárvallottjai ugyanúgy emelték kiadásaikat, mint mások: Írországban például a 2007-es 7,7 százalékáról 2009-re 9,5-re, Nagy-Britannában 8,4 százalékról 9,8-re. Az OECD-n belül nagy szórással változik az egészségügyi kiadásokon belül a közösségi és a magánforrások aránya. Miközben összességében az USA messze többet fordított erre a célra, mint a többi ország − egy főre vetítve 7960 dollárt, ami két és félszerese a 3223 dolláros OECD-átlagnak −, az egészségügyi közkiadásoknál nincs az első helyen. Ráadásul egészségügyi rendszere kevésbé hatékony, mint más országoké: a legtöbb OECD-tagország jobb eredményeket ért el a csecsemőhalálozás visszaszorításában és a várható életkor hosszabbításában.

Ennek magyarázata, hogy az amerikaiak egészségügyi ellátása egyenetlen: miközben az USA évente 2,2 ezer milliárd dollárt költ az egészségügyre, a hivatalos adatok szerint 2008-ban a 300 milliós összlakosságból 46,3 millió embernek semmilyen biztosítása nem volt. Az elmúlt évtizedekben az állam a Medicaid és a Medicare rendszerben csak olyanoknak nyújtott egészségbiztosítást, akiknek volt privát biztosításuk is. Így ha valakinek nem fedezte a biztosítása az ápolási költségeit vagy egyáltalán nem rendelkezett ilyennel, akkor magas önrészt kellett fizetnie. Ez oda vezetett, hogy a személyes magáncsődök felében döntő szerepet játszottak a váratlan egészségügyi kiadások. Erre a problémára próbál megoldást nyújtani az Obama-adminisztráció egészségügyi reformja, amely főként a Medicare pazarlásának visszaszorításából akar forrást teremteni olyanok ellátására is, akik után sem a munkaadójuk nem fizet biztosítást, sem maguk nem képesek erre. Emellett megszigorítja a magánbiztosítókkal szembeni elvárásokat, hogy a fedezett ellátások korlátozásával ne háríthassák át a költségek nagy részét a betegekre, azaz ne növeljék az önrészt. A kormány tervét ellenző republikánusok attól tartanak, hogy a reform miatt elszállnak az állami ellátás költségei.