Jön az újabb magyar csúcshatóság

Meghatározó tulajdonrész nélkül az államnak kevés lehetősége van az energetikai piacok alakítására, a Mol-pakett megvásárlása után további állami részvételre is szükség lenne – mondta a Napi Gazdaságnak Horváth Péter, a Magyar Energia Hivatal (MEH) elnöke. A parlament szeptemberben dönthet az energetikai csúcshatóság felállításáról.
Leszák Tamás, 2011. június 20. hétfő, 06:50
Fotó: Napi.hu

A Napi Gazdaság hétfői számának cikke

− Nincs egy hónapja, hogy a fejlesztési miniszter bejelentette a Mol-pakett visszavásárlását. Hogyan ítéli meg az ebben is megmutatkozó kormányzati szándékot az állam energiaszektorbeli szerepvállalásának növelésével kapcsolatban? Milyen területeken folytatódhat a tulajdonszerzés?

− Meghatározó tulajdonosi szerep nélkül az állam csak a szabályozó hatóságon keresztül "terelgetheti" a piacot, megfelelő hatás kiváltására nem képes. A  Magyar Energia Hivatal (MEH) másfél évtizeddel ezelőtti megalakulásakor az egyik első energetikai szabályozó hatóság volt a régióban, a piac azonban az elmúlt időszakban sokat változott: a privatizáció révén az állami (tulajdonosi) jelenlét minimálisra csökkent. Az, hogy az állam visszakerült az egyik legjelentősebb hazai energetikai szereplő tulajdonosai közé, ebből adódóan pozitív változás. Állami szerepvállalás nélkül az atomerőmű-építéshez vagy az országok közötti összeköttetést biztosító gáz-interkonnektorok megépítéséhez hasonló komoly, hosszú távú beruházások nehezen valósulhatnak meg. A legutóbbi ügyleten kívül ezért további állami részvétel is hasznos lenne. Az nyilvánvaló, hogy a gázszektorban ma szinte semmilyen részesedése nincs az államnak, a Magyar Villamos Művek (MVM) Zrt. gázpiacra lépésével ez a helyzet is jelentősen megváltozik.

Az E.On nélkül nem lenne könnyebb

− Piaci pletykák szerint a nemrégiben konkretizált gáztőzsde lehet a lakossági gáz- és távhőellátás olcsóbb gázforrása.

− A gáztőzsde létrehozásával elsősorban egy koncentráltabb és átláthatóbb piac kialakulására számítok. A magyarországi áramtőzsde, a HUPX egyéves működés után a hazai másnapi kereskedelem jelentős hányadát bonyolítja le. Néhány év alatt a gáztőzsde is elérhet ilyen szintre. A Gazprommal kötött hosszú távú szerződés 2015-ig szól, ami szintén a jelentősebb árcsökkenés elleni érv. Azt tehát nem lehet állítani, hogy a gáztőzsdével egyik napról a másikra csökkenne a gáz ára, hosszabb távon azonban biztosan jó hatással lesz rá.

− A Gazprom-szerződés újratárgyalásával kapcsolatban korábban úgy nyilatkozott, hogy az rejthet lehetőségeket. Lát még ebben potenciált?

− Az E.On az elmúlt években több fordulóban ért el eredményeket a szerződés fontos paramétereinek alakításában, többek közt a kötelezően átveendő mennyiség, illetve az ár területén. Meggyőződésem, hogy ha a piaci folyamatok ezt alátámasztják, akkor további engedményeket lehet elérni.

− Ennek ellenére az állami szerepvállalás növelésének eszköze lehet az E.On kiszorítása a gáz nagykereskedelméből?

− A hosszú távú szerződés E.Onhoz kerülésének célja az volt, hogy a magyarországi gázellátást egy olyan piaci szereplő bonyolítsa, amely nemzetközi szerepe révén többszörös mennyiségeket vásárolva jobb tárgyalási pozíciót tudhat magáénak. Amennyiben a szerződés egy magyar állami céghez kerülne, nem biztos, hogy kedvezőbb feltételeket tudna kiharcolni, mint a jelentős régiós piacot birtokló E.On.

Jön a magyar energiaügynökség

− Mennyiben okoz zavart, hogy az energiahivatal feladatai több területen átfedik más hatóságok illetékességét? A korábban felmerült energetikai csúcsszerv (energiaügynökség) létrehozása megoldást jelenthet erre?

− Az elmúlt egy évben áttekintettük az állami szabályozást, és arra az eredményre jutottunk, hogy a mai rendszernél az állam képes lenne hatékonyabb felügyeletet gyakorolni az energiaszektorban. Az új alkotmány megteremtette annak lehetőségét, hogy egy nagyobb hatás- és tevékenységi kört integráló hatóság jöjjön létre, a sarkalatos törvények szeptemberi tárgyalásakor várhatóan ez is napirendre kerül.

Az új szervezet több hatóság "házasságát" jelentheti majd, legfőbb célja pedig az állam szabályozó szerepének (költség)hatékonyabb és koncentráltabb érvényesülése. Kedvezőbb helyzetbe kerülhetnek az engedélyesek is, hiszen nem kell majd több hatósághoz fordulniuk, illetve a beruházások engedélyezése is egyszerűsödik ezzel. Ha szeptemberben megszületik a döntés, akkor a létrejövő egységes hatóság jövő év január elsejétől megkezdheti a munkát.

− Egy ilyen központosított szerv jelentheti a politika szerepének további növekedését az energetikában?

− A cél kizárólag a hatékonyság, a szakmaiság és a költséghatékonyság növelése lehet. A MEH egyfajta kiegyensúlyozó szereppel rendelkezik, piaci szereplők visszajelzései alapján a hivatalra − egy minisztériumhoz képest − jóval kevésbé politikus intézményként tekintenek. A hivatal működésére természetesen hatnak olyan kormányzati döntések, mint a rezsiköltségek befagyasztása, azonban ezek nélkül is feladata, hogy a lakosságot csak olyan költségek terheljék, amelyeket a piaci folyamatok elengedhetetlenül szükségessé tesznek. Itt nem a gyakran használt "extraprofit" fogalmáról van szó − véleményem szerint ilyen már nem is létezik a lakossági szolgáltatásban. A külföldi befektetők számára tisztességes jövedelmet kell biztosítani, anélkül azonban, hogy a magyarországi leányvállalatuk legyen a leggyümölcsözőbb befektetésük.

A mai állapot még tisztességes üzletet jelent

− Említette a rezsibefagyasztást, a jelenlegi állapot mennyiben felel meg ennek?

− Minden terméknek ára van, amit meg kell fizetni. Különbséget kell azonban tenni az egyes fogyasztói csoportok között, hiszen egy részük a mainál magasabb szolgáltatási díjakat is meg tudna fizetni, mások számára viszont már a jelenlegiek is túlzottan magasak. A szabályozás révén meg kell találni azt az árat, amelyet a fogyasztók meg tudnak fizetni, de még elfogadható üzlet a szolgáltatóknak is. Éveken keresztül veszteséges működésbe nem lehet belekényszeríteni a cégeket. Jelenleg egyetlen szereplő sem kíván kivonulni az országból, azaz a mai állapot vélhetően még tisztességes üzletet jelent. A tavalyi évről szóló vállalati beszámolók alapján a szektorbeli szereplők még mindig prosperálnak.

− Mi volt az EMFESZ-ügy tanulsága? Várható, hogy a Tigáz Zrt. és a Főgáz Zrt. között elindult verseny bármilyen fronton folytatódik, akár új szereplők belépésével is?

− Az EMFESZ kapcsán kiderült, hogy a szabályozás legalaposabb előkészítése ellenére is előállhat olyan helyzet, amelyre a piac nincs felkészülve. A végső menedékes intézménye ugyan éppen az ilyen esetekre vonatkozik, a gyakorlatban azonban most kellett először alkalmazni. Nem valószínű, hogy bármely jelenlegi piaci szereplő hasonló helyzetbe kerülne, azonban egy újabb krízis menedzselése ma már sokkal könnyebb lenne. A MEH proaktívan lépett fel az EMFESZ-ügyfelek és a közvélemény irányában, amit mind a fogyasztók, mind a piaci szereplők sikeresnek ítéltek meg.

Lenyelték a különadót
A szektorális különadók közül az energetikai cégekre kivetett pluszteher keltette a legkisebb hullámokat, az intézkedés szükségességét a vállalatok többsége sem vitatta - véli Horváth Péter. A külföldi tulajdonosok vélhetően maguk is úgy gondolták, megéri egy-két évig nagyobb terhet vállalni, és utána a korábbi közterhekkel folytatni az üzletet. A MEH-elnök szerint az iparági szereplők az előző években jelentős osztalékot fizettek anyavállalataiknak, most azonban néhány évig ettől el kell tekinteniük. Az energetikai befektetések több évtizedre szólnak, amelyben vannak jobb és rosszabb időszakok egyaránt.

Az egyetemes szolgáltatás egy szabályozott piac, szabályozott nyereségekkel, a cél ennek ellenére az, hogy versenyhelyzet alakuljon ki a szektorban. Az EMFESZ-fogyasztókért indult árverseny tanulsága, hogy ez is nyereséges üzlet a szolgáltatók számára. Elképzelhető, hogy veszteség nélkül is van akkora tartalék a lakossági gázárakban, amekkora kedvezményt a szolgáltatók a végső menedékesként átvett egykori EMFESZ-eseknek adtak, azaz a lakossági fogyasztók számára további megtakarítások is elérhetők. Az engedélyesek száma nem csökken, az viszont kérdés, hogy lesz-e olyan, amely EMFESZ-méretűvé nő. A Gas.hu Zrt. megkapta gázkereskedői engedélyét, a társaság terveiről azonban a MEH nem tud nyilatkozni. A tulajdonosi körében nem merült fel olyan tényező, amely az engedély kiadása ellen szólt volna, az EMFESZ-szel kapcsolatos tulajdonosi átfedésről sem tudunk.

Nehéz új embereket találni

− A kormány nemrégiben engedélyezte a hivatal létszámának 14 fős bővítését, elsősorban a távhő hatósági árának megállapítása miatt. Mennyiben okoz gondot a megfelelő szakemberek megtalálása?

− Jó szakembereket egyik percről a másikra nem lehet találni, eddig a 14 fős keret felét sikerült feltölteni. Az állami szféra versenyszektornál alacsonyabb fizetései a minisztériumokban és a hatóságoknál is nehézséget okoznak. Célunk ezért, hogy a fiatal tehetségeket szólítsuk meg, őket kiképezve kinevelhetjük a MEH jövőbeli törzsállományát. Jelentősebb létszámváltozás az egységes hatóság megalakításával következhet be, a tevékenységi körök összevonásával.

− A szakemberhiány jelenthet gondot abban, hogy egy külsős − és a területen eddig kevéssé jelen lévő − cég által készített távhőárképlet helyességét a hivatal megítélje?

− A sajtóban megjelentekkel ellentétben az új árszabályozási formula a hivatal és a Századvég Gazdaságkutató Zrt. közös terméke lesz. Pályázatra azért volt szükség, mivel a kormány létszámbővítő határozatával egy időben meghatározta a szabályozás kidolgozásának határidejét is, erre azonban azonnal nem állt rendelkezésre a megfelelő állomány a hivatalban. A piaci ismeretekkel rendelkező szereplők bevonását a szektorbeli cégek maguk is igényelték. A Századvég tiszta versenyben győzött, valamivel 8 millió forint alatti árral.

− Ez az összeg reális piaci árnak tekinthető?

− Több piaci szereplő büszke arra, ha egy ilyen feladatot ő oldhat meg. Vélhetően a Századvégnek is sokat jelent majd ez a referencia, még ha ezen a konkrét üzleten nem is ér el nagy hasznot. Az adatbázist a MEH biztosítja, a munkát pedig a MEH  és a Századvég szakemberei közösen végzik. A képlet részleteiről korai lenne beszélni, azonban a 30-40 százalékos hőáremelkedésről szóló hírek biztosan nem igazak. Több európai példa is rendelkezésre áll az önkormányzati árhatóság központi szabályozásra váltásában. Sok legenda kering arról, hogy az önkormányzatok a hatáskörükbe tartozó egyéb feladatokat keresztfinanszíroznak a távhő árából. Függetlenül ezek igazságtartalmától, a központi árszabályozással az ilyen feltevéseknek is elejét fogjuk venni.

A széltendernél a munkahelyteremtés is számít

− Korábban felmerült a széltender szeptemberi kiírása. Várható, hogy ez megvalósul, ha igen, milyen teljesítménnyel és feltételekkel?

− A szeptemberi kiírást nem támogatom, a tender részleteit a 2030-ig szóló energiastratégia elfogadását követően kell meghatározni. Egy engedélyező, felügyelő hatóságnak nem elsődleges feladata a lehetséges beruházások versenyeztetése, ezért lehet, hogy egy új tenderben a MEH csak a műszaki tartalom meghatározásában vesz majd részt.

A széltender tavalyi leállításának legfőbb oka az volt, hogy az eredeti kiírás csak az árat vette figyelembe, viszont a nemzeti érdek azt kívánta, hogy más szempontokat is érvényesíteni tudjunk. Egy olyan komplex értékelési rendszert kell kialakítani, amely bizonyos ipartelepítési feltételeket is szabna a beruházóknak, azaz a pályázatokat a munkahelyteremtés szempontjából is vizsgálni kell. Célunk, hogy a berendezéseket Magyarországon szereljék össze, tehát a gyártók ne csak piacot vásároljanak, hanem tegyék lehetővé, hogy a gépek egy részét hazai beszállítók biztosítsák, a szélenergiához kapcsolódó beruházások iránt jelentős a külföldi érdeklődés. A meglévő mintegy 300 megawatt kapacitás kiépülésének ideje alapján gyors felfutásra azonban nem számítok e területen.

− A japán események nyomán mi lehet a paksi bővítés jövője? Várható, hogy a németországihoz hasonló irányba változzon az atomenergia magyarországi megítélése?

− A szerencsétlenség előtt a magyar közvélemény jelentős hányada támogatta az atomerőmű bővítését, én azok közé tartozom, akik ma is így gondolják. A németországi atomerőművek leállítását inkább belpolitikai, mintsem gazdasági vagy energetikai szempontok motiválták. A kieső villamosenergia-termelés pótlása az ország számára a gázimport jelentős növelését jelentheti, mivel víz- vagy szélerőművel nem feltétlenül pótolható a teljes kieső mennyiség. Hasonló sors várna Magyarországra is a paksi bővítés nélkül, ráadásul Németország − hazánkkal ellentétben − több forrásból szerzi be a gázt. A beszerzési források bővítése érdekében kiemelten fontos lenne hazánk számára az adriai lng (cseppfolyósított földgáz)-terminál megépítése, amellyel csökkenhetne az egyoldalú orosz gázfüggőség, ezzel jelentősen javítaná a magyar tárgyalási pozíciót egy új, hosszú távú gázszerződés tárgyalásakor. Ráadásul az lng-terminál Magyarország számára a Nabucco vagy a Déli Áramlat vezetékeknél egyszerűbben és gyorsabban megvalósítható beruházást jelentene.

HOZZÁSZÓLÁSOK