Mellbevágó számok a fogyatékkal élő magyarokról

Közel másfél másfél millió magyart korlátoznak egészségügyi problémái mindennapi tevékenységeik elvégzésében. A kifejezett fogyatékkal élők száma 2011-ről 2016-ra 491 ezerről 408 ezerre apadt - derül ki a KSH friss összesítéséből. A csökkenés hátterében főként a szabályozóváltozások, az átalakuló szociális ellátás állnak.
Szepesi Anita, 2018. június 2. szombat, 15:22

2011-2016 között 491 ezerről 408 ezerre csökkent a valamilyen fogyatékkal élő magyarok száma, így míg 2011-ben a népesség 6,2, 2016-ban 4,3 százaléka számolt be valamilyen nehezítettségről - derül ki a KSH legújabb összesítéséből amelyben a 2011-es népszámlálás és a 2016-os mikrocenzus adatait vetik össze a fogyatékkal élő lakosságról, s amelynek főbb megállapításait szemléztük.

A csökkenés, amely nem egységesen érintette a különböző típusú fogyatékossággal rendelkezőket, legvalószínűbb magyarázata, hogy ez alatt az idő alatt jelentősen átalakult az egészségi állapothoz kapcsolódó szociális ellátások rendszere, s egy év alatt közel 70 ezerrel csökkent az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság nyilvántartásában az egészségi állapottal összefüggésben szociális juttatásban részesülők száma.

Az általános csökkenés a KSH szerint magyarázható még az egészségi állapot általános javulásával, a diagnosztikai és terápiás lehetőségek fejlődésével is. A fejlettebb diagnosztika ugyanakkor az állapot tudatosításával egyes csoportokban (lásd értelmi sérültek és autizmussal élők) az érintettek számának növekedését is eredményezi.

A fogyatékkal élők között a legtöbben mozgásukban korlátozottak, számuk 2011-2016 között 16 százalékkal,  több mint 30 ezer fővel csökkent. Jelentős csoportot képeznek a gyengénlátók, a nagyothallók, a mentálisan sérültek illetve a súlyos belszervi fogyatékossággal élők, akik egyenként mintegy 34-67 ezer fős sokaságot alkotnak, s akiknek a száma 13-17 százalékkal mérséklődött.


2011-2016  között 25 százalékkal (11 ezer fővel) nőtt az értelmi sérültek és 74 százalékkal (3800 fővel) az autizmussal élők létszáma. Így előbbiek létszáma 2016-ra meghaladta az 50 ezer, utóbbiaké a 9 ezer főt.

Nemek szerint nincs szignifikáns különbség a fogyatékkal élők létszámának 2011-2016 közötti csökkenésében, korcsoportok szerint azonban már jelentős az eltérés. Különösen a 45-59 éves korcsoportban markáns - 36 százalékos - a csökkenés a két időpont között, ami a KSH szerint arra utal, hogy a jogszabályváltozásoknak lehetett a legnagyobb hatása a fogyatékkal élők számának apadásához.

A közvetlenül a nyugdíjkorhatár előtti, illetve a fiatalabb nyugdíjas korosztályokat érintette ugyanis leginkább a rokkantsági nyugdíj megszüntetése, az ellátórendszer jogosultsági feltételeinek megváltozása. Ezek azok a korcsoportok, amelyek  2012 után rokkantsági helyett vagy öregségi nyugdíjat kaptak, vagy kikerültek a juttatásokra jogosultak köréből. Ez az egészségi állapottól függetlenül is odavezetett, hogy kevesebben vallották magukat fogyatékkal élőnek - vélik az összeállítás készítői.

Minden második fogyatékkal élő lakost súlyosan, mintegy háromtizedüket mérsékelten akadályozza valamilyen egészségügyi probléma a mindennapi tevékenységeiben. A fogyatékkal élők ötöde ugyanakkor egészségi problémája miatt nem érzi magát korlátozottnak.

A mindennapi tevékenységeikben egészségi állapotuk miatt magukat korlátozottnak érzők száma közel másfél millió - írja a KSH.

A szubjektív korlátozottság oka elsősorban tartós betegség vagy fogyatékosság. Enyhe korlátozottságról számolt be a lakosság 9,5 százaléka, súlyosabbról 6,3 százaléka. A magánháztartásban élők 15, az intézetekben élők 32 százaléka korlátozott valamilyen fokon.

Iskolázottság szerint a kevésbé iskolázottak közül többen élnek valamilyen fogyatékossággal, mint a képzettebbek, míg a magánháztartásokban élő korlátozott, vagy fogyatékkal élők alig több mint harmada érettségizett, a népesség egészében 45 százalék az érettségizettek aránya. Az alapfokú végzettségű, mérsékelten korlátozott fogyatékkal élők részaránya pedig háromszor akkora, mint a felsőfokú végzettségűeké, míg a súlyosan korlátozottaknál négyszeres a különbség.



Az akadályozottak több mint fele saját jogon kap öregségi nyugdíjat, járadékot, a rokkantsági, rehabilitációs vagy egyéb egészségkárosodási ellátásban részesülők aránya 13 százalék. A fogyatékkal élő vagy korlátozott népességben fele annyian dolgoznak, mint a teljes lakosságban.

Az érintettek legtöbbször a munkavégzés és a tanulás terén érzik magukat hátrányban. Összességében több mint kétharmaduk tapasztal a társadalomban való részvételt illetően akadályoztatást. Minden második embernek okoz gondot a közlekedés,  az önellátásban akadályozottak aránya 2016-ra elérte a 30 százalékot. A családi életben akadályozottak száma 28 százalékkal nőtt.

Hátrányos megkülönböztetésről az akadályozottak ötöde számolt be, leginkább a foglalkoztatásban, a közlekedésben és egészségügyi ellátásban.


Az egészségi állapotuk miatt akadályozott, magánháztartásban élő személyek  17 százaléka, mintegy 250 ezer ember részesült  szociális ellátásban a felvételt megelőző egy év alatt. Az érintettek 71 százaléka vesz igénybe egyéb, intézményen kívüli, informális segítséget, főként családtagjaitól.

A korlátozott népesség 95,5 százaléka él magánháztartásban,4,5 százaléka intézetben. Az intézetekben élő nők 40, a férfiak 26 százaléka korlátozott, szemben a magánháztartásokban élők jóval 20 százalék alatti arányával.

Területi összehasonlításban a nyugati határszélen és Közép-Magyarországon a legkisebb a fogyatékkal élők aránya.

A többletköltségek mérséklésére az egészségkárosodottak kevesebb mint egyharmada kap valamilyen pénzbeli vagy természetbeni juttatást, a legtöbben rokkantsági ellátást és közgyógyellátási igazolványt.


Az érintettek kilenctizede havonta rendszeresen átlagosan 16 ezer forintot fordít egészségi állapotának javítására, az abból fakadó hátrányok kompenzálására. Minden második személy  extra többletkiadásokra is kényszerül, ez éves átlagban 84 ezer forintot tesz ki.

A jövedelmi helyzet összevetése kiemeli, az alacsony jövedelem kockázatos az egészségi állapotra, és az ebből eredő korlátozottság érzékelésére nézve, míg a magas jövedelem nagyobb eséllyel kínál korlátozásmentes életet. A kapcsolat fordított irányba is működik, a korlátozottság rosszabb munkaerőpiaci helyzethez, ezáltal alacsonyabb jövedelemhez vezethet.

A felmérés szerint míg a legmagasabb jövedelmi ötödben a korlátozottság összesített előfordulása 13 százalék, a legalsó kvintilisben élőknél 50 százalék feletti. A korlátozottság mértéke is számít, a súlyosan korlátozottak között 9 százalékponttal magasabb a rossz vagy nagyon rossz anyagi körülmények között élők aránya.

Uniós összehasonlításban Magyarország a 31-es listán a 26. helyen áll az önellátásukban korlátozott 65 évesek és idősebbek arányával.



A teljes kiadványt itt olvashatja el.

HOZZÁSZÓLÁSOK
 

Luftschutzbunker_Zwei, 2018.06.02 21:39

Azt ugye nem gondolja komolyan a szerző, hogy Magyarországon akár másfélmillió, akár félmillió VALÓDI fogyatékkal élő, munkaképtelen, féllábú él? Mert még az utóbbi szám is azt jelentené, hogy minden huszadik magyar állampolgár fogyatékkal élő, féllábú, stb... Nem, nem a féllábúak, csak a szimulánsok meg a korrupt orvosok országa vagyunk, csak én magam két egészséges, sőt kigyúrt, 40 körüli "rokkantnyugdíjast" ismerek...

Ha ha ha
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html