"Úgy éreztem, mintha megerőszakolt volna" - kegyetlen lehúzás a társkeresőkön

Remény, kalandvágy és boldogságkeresés. Sokan ezért regisztrálnak a társkereső oldalakra, és egyre többen csalódottan, kihasználva és bizalmukat vesztve menekülnek el róluk, rengeteg pénzt veszítve a fals románcokon. Nem az előfizetési rendszer miatt lesznek könnyebbek akár több százezer vagy millió forinttal: az elmúlt időszakban a csalók kipécézték maguknak a társkeresőket. Szerelmet ígérnek, de egy bonyolult pénzmosási rendszerben lopják meg áldozataikat.
Szabó Dániel, 2018. szeptember 11. kedd, 07:08
Fotó: Shutterstock

Úgy éreztem magam, mintha megerőszakolt volna - kezdi a történetet Ágnes, akit néhány hét alatt hálózott be egy csaló az OkCupid nevű nemzetközi netes párkeresőn. Ahogy meséli, a kapcsolat gyorsan indult, nem sokkal a regisztrációja után talált rá egy férfi, akivel levelezni kezdtek. A férfi néhány üzenetváltás után azt mondta, hogy benne találta meg, akit keresett, le is törli magát az oldalról. Később az ingyenes Whatsapp csevegőalkalmazásban folytatott az ismerkedés.

Utána minden nap leveleztünk. Azt mondta magáról, hogy egy független belsőépítész irodának dolgozik Dubaiban, de Dániából származik. Azt mesélte, hogy pályázik egy óriási beruházásra - folytatja Ágnes, aki állítja, hogy az első pillanatokban egyáltalán nem gyanakodott, mert az udvarló látszólag őszintén mesélt a minden napjairól, gyakran küldött magáról szelfiket, pontosan azokat a dolgokat mondta és írta, amit a nő hallani akart. Azt érezte, hogy óriási összhang van közöttük, sok dolgot ugyanúgy látnak az életben.

A férfi néhány nap után eldicsekedett, megnyerte a projektet, amiért keményen dolgozott. Emiatt bár ígérte, hogy Budapestre látogat a következő napokban, elnézést kérve közölte, hogy Isztambulba kell mennie, mert az építészeti munkához az alapanyagokat konténereztetnie kell az utazáshoz, de amint kifut a hajó, már utazik is Magyarországra.

Aztán egyik este megkérte Ágnest, hogy vegyen neki egy Magyarországon nem is kapható iTunes-feltöltőkártyát. A története viszont zavaros volt, azt mondta, hogy Törökországban az interneten nem tud rendes tartalmakhoz hozzáférni, mert sok dolog le van tiltva, viszont az Apple rendszerén keresztül mindent elérhetne. Ágnes először rákeresett, hogyan lehet ilyen kártyát vásárolni. Szerencséjére viszont a Google találati listáján a harmadik linktől kezdve olyan cikkek szerepeltek, amelyek arról szóltak, hogyan váltak a hasonló kuponok a pénzmosás és a társkeresős csalók kedvelt eszközeivé. Innentől kezdve az állítólagos független mérnök nagyon gyanús volt neki, de nem hagyták abba a levelezést.

A férfi a legközelebbi hívásnál azt mondta, csalódott, de nem adta fel: néhány nap múlva 2000 dollárt kért kölcsön. Állította, a török kikötői díjakra kellene a pénz, de a nagy projektből, amit elnyert később kifizeti. Ágnes nem fizetett már neki, biztos volt, hogy csak át akarják verni, és ekkor tűntek fel neki korábbi gyanús dolgok is: eleinte egy francia telefonszámon üzengettek, majd váltottak egy törökre. Pluszban pedig gyanús lett neki az is, hogy a férfi akcentus nélkül beszélt angolul vele a telefonon.

Ahogy újabb és újabb cikkeket olvasott el arról, hogy mire kellhet valakinek egy iTunes-os feltöltőkártya, meglepetésére kirajzolódott a történetekből egy globális csalási lánc, amelyben a telefonos kártyák a pénzmosás lekövethetetlen eszközeiként funkcionálnak. Az egészet kísérte egy érzelmi sokk is: csalódottság, kiábrándultság, megalázottság.

Nem egyedi eset

Ágnest nem károsította meg ismeretlen udvarlója, de nem volt ennyire szerencsés Eszter, akitől kis híján 250 ezer forintot csaltak ki. Története hasonló: míg munkájában sikeres, közel 40 évesen magányosan él. Legutolsó hosszú, két évig tartó kapcsolata tavaly májusban ért véget. Ahogy ő fogalmazott, utána hiába próbálták kiházasítani barátai, katasztrofális randevúi voltak. Mivel munkája miatt sokat van külföldön, inkább egy nemzetközi társkereső oldalon próbálkozott tovább. Így futott bele egy James nevű, pontosabban álnevű férfiba.

"Azt mondta, hogy az Egyesült Államok hadseregének egy külső szerződéses tanácsadója, ezért ingázik a kaliforniai Anaheim és a Közel-Kelet között. A profilján rengeteg kép volt Irakról és Kuvaitról, a története teljesen hihető volt" - mesélte a Napi.hu-nak, hogyan indult a kapcsolat. Egy hónapig leveleztek, Eszter pedig azt mondta, hogy a sztorija szerint elvált és csalódott férfi mindenben megértette. Csábította, hogy látogassa meg az Egyesült Államokban, amikor otthon van, de az időpont általában a nőnek nem volt jó. Kapcsolatuk elmélyült, hamar váltottak a Viber szolgáltatására, telefonálgattak, néha órákat beszéltek az életükről. "Olyan volt, mintha magammal beszélgetnék, szinte mindenben ugyanúgy láttuk, egy-két világnézeti dologban mást gondolt, mint én, de olyan volt mint az 5000 kilométerre lévő másik Lego-darabom" - idézte fel a nő.

Még apróbb ajándékokat is rendelt neki az Alibabáról, néha magyar szavakat írogatott neki James, akinek ál-közösségi médiás profiljai is voltak a LinkedInen, a Facebookon. Aztán mintha elvágták volna a kapcsolatot, a férfi nem reagált az üzenetekre, telefonhívásokra. "Egy hét után csalódott voltam, azt hittem, talált valaki mást. Aztán egyszer csak felbukkant és nagyon rámijesztett" - mesélt érzelmeiről Eszter. A férfi azt mondta, hogy megsérült, Afganisztánban egy munka során, nem állhat lábra, nem fér hozzá a pénzéhez, de nincs pénze a hazaszállításra, mert a cég, amelyiknél dolgozik, nem jó biztosítást kötött rá. Azt kérte, hogy utaljon Western Unionon keresztül neki 850 dollárt.

Az ajándékok miatt a kérés nem tűnt gyanúsnak. Elutalta a pénzt, aztán a férfi újra eltűnt, néhány nappal később jelentkezett, hogy már átszállították Libanonba, de szüksége lenne egy iTunes feltöltőkártyára, hogy sorozatokat nézhessen a kórházban, viszont a kártyáját még mindig nem tudja használni, de rettenetesen unatkozik. Eszternek ez már gyanús lett: Libanonban pár éve volt, semmilyen tartalomkorlátozással nem találkozott. A másik pedig azért volt érdekes, mert a férfi azt mondta, készüléket váltott, már egy Apple-telefonja van, amit egy kollégájától kapott, aki ott van vele. Viszont így a nőnek érthetetlen lett, miért kért tőle kölcsönt. Már biztos volt benne, hogy átverik, de belement a játékba.

Összetörtem, hogy mindenki csak átver, órákig feküdtem a kádban. Viszont aztán annyira dühös voltam, hogy bosszút akartam állni - folytatja történetét Eszter, aki szintén a neten olvasott utána, hogyan működnek a társkeresős lehúzások, amelyre már külön szakszó van: romance scam. Abban bízott, hogy legalább a rendőrséget ráküldheti a férfira. De Jamesről semmit nem tudott meg, felhívta az amerikai céget, amelyiknél állítólag dolgozott, ott természetesen nem ismerték, utána az egyik ajándék kapcsán próbálta kideríteni, hogy ki fizette neki. A kínai áruház meglepetésére közlékeny volt, viszont virtuális kártyával, egy PayPal-fiókon keresztül vásároltak, ami nem segített az azonosításban. A társkereső üzemeltetői sem tudtak neki segíteni, ahogy az Apple-ügyfélszolgálatán is fennakadt, vélhetően nem a csaló váltotta be a kártyát. A pénzt teljesen tisztára mosták.

Ágnes szerint az egész helyzetbe azért került bele, mert az ismerkedés elején hagyta faggatni magát: az érzése, hogy a férfi teljesen megérti abból táplálkozott, hogy mindig ő mondta el az érzéseit, ezekhez illeszkedtek a férfi válaszai. A csapdába beleesett, saját magát hallotta vissza, de azt hitte, megtalálta a lelkitársát.

Kis játékosok

Ágnes és Eszter személyes megalázottságérzését aligha csillapítja, de nincsenek egyedül. Talán azt sem érzik, szerencséjük volt: pusztán kishalakkal találkoztak, mert néha dollármilliókkal károsítanak meg vállalkozókat, cégeket a kamu hősszerelmesek, máskor egyszerű emberek adatait ellopva okoznak dollármilliós károkat. A jelenség olyan mértékben elharapózott, hogy az Egyesült Államok igazságügyi minisztériuma (Department of Justice - DoJ) már több jelentésben foglalkozott a romance scamre szakosodott csalókkal.

A fent ismertetett átveréseknél sokkal kifinomultabb módszereket használva nem egyszer pénzmosási bűncselekményekbe csalnak teljesen gyanútlan embereket. Az egyik metódus, amelyet a DoJ kiemel, hogy nagyvállalatok alkalmazottait követik le az interneten, áttúrják a Facebook-, Instagram- vagy egyéb fiókjaikat, hogy minél jobban megismerjék a magánéletüket, vagy azt, hogy milyen pozícióban dolgoznak a nagyvállalatuknál.

Ezek után olyan trükköket alkalmaznak, hogy a romantikus kapcsolatot kihasználva szívességet kérnek az áldozattól, aki nem is sejti, hogy valójában milyen tevékenységben vesz részt. Olykor, ha valakiről már kiderítették, hogy cége utalásaihoz, számláihoz is hozzáférése van, azt mondják, hogy a külföldi bankjuk nem enged végrehajtani egy utalást, ezért küldenének a vállalat számlájára egy akár több millió dolláros összeget, hogy azt aztán továbbítsa egy másik országba. Az sem ismeretlen, hogy valaki arra kérnek, nyisson egy bankszámlát, ahova utalnak majd neki, aztán onnan kell továbbítania pénzeket. Nem meglepő módon, ezek gyakran illegális tevékenységből származó bevételek.

Az így átfolyatott pénzek általában ritkán tűnnek fel az amerikai adóhatóságnak: nem gyanús, ha egy nemzetközi szállítmányozásban utazó, vagy külföldi értékesítéssel is foglalkozó társaság az Egyesült Államokon kívülre utal jelentősebb összegeket. Csak a nyomozásokkor szokott kiderülni, hogy beazonosíthatatlan forrásból származó jövedelmeket mosnak így tisztára. Akár más társkereső oldalakon kicsalt pénzeke, akár kábítószer-kereskedelemből származó jövedelmek fehérednek ki a metódussal.

Az sem példa nélküli, hogy egészen komplex átverésekbe húzzák be az áldozatokat: romantikus kiruccanáshoz küldenek egy ajándék repülőjegyet, az email viszont egy adathalász oldalra visz, hogy így szerezzenek személyes adatokat, vagy hozzáférést kérnek céges számlákhoz, amelyeket aztán megdézsmálnak.

Teljesen tipikus az is, ahogy Eszter járt: sikeres üzletembereknél a legkülönfélébb hazugságokat beadva nyernek maguknak bizalmat, majd kérnek kölcsönt. Az Amazon- és különböző Apple-szolgáltatásokhoz köthető ajándékkártyákat, utalványokat kérnek a leggyakrabban. Ezeket hol tovább értékesítik, vagy visszaváltják. (Maguk a társaságok is figyelmeztetnek oldalaikon, hogy ismeretleneknek ne vásároljanak ilyen termékeket.)

Globális probléma

Az FBI becslései szerint az amerikai és a kanadai áldozatok összesen 1 milliárd dollárt (275-285 milliárd forintot) buktak a romance scamre szakosodott csalásokban. Arra, hogy a világon mekkora lehet a kár, egyelőre nem tudni. De az angolszász országokban sorra derülnek ki a hasonló történetek.

Viszont hasonlóan a szexuális bűncselekményekhez, a valódi anyagi kár és a probléma tényleges nagysága nem kerül felszínre: az érzelmi csalódottság, a kihasználtság érzése, a szégyen miatt sokan nem fordulnak a hatóságokhoz. A látencia a csalások felderíthetőségét is rontja.

Az itthoni bűnügyi statisztikák is inkább arra utalnak, hogy az esetek túlnyomó többsége soha sem derül ki: a Napi.hu kérdésére az Országos Rendőr-főkapitányság nem tudott pontos választ adni. A nyomozó hatóságok tapasztalatai alapján a nemzetközi társkereső és egyéb közösségi oldalak felhasználásával elkövetett csalások miatt megyénként évente átlagosan 5-6 nyomozást rendeltek el. Az elkövetők jellemzően belföldi közösségi oldalakat használtak. Se Eszter, se Ágnes nem fordult a hatóságokhoz, de mind a ketten ismertek másokat is, akik miután a saját történetüket elmesélték, a saját történetükkel is előálltak.

A látencia oka az - ahogy arról mind a két lapunknak nyilatkozó nő mesélt -, hogy amikor az ismerőseiknek előálltak a történetükkel, hasonlóan a szexuális bűncselekmények áldozatai által tapasztaltakhoz, még barátaik között is volt olyan, aki őket tartotta a felelősnek, hogy ilyen helyzetbe kerültek. Az áldozathibáztatáskor gyakori érv, hogy "hülye voltál, hogy bíztál benne" vagy "hogy csak az ostobák dőlnek be a csalóknak".

Viszont a történeteket hallgatva az áldozatok gyakran magas végzettségű, nagy társadalmi elismertségű hivatással rendelkező emberek. A fórumokat olvasva is az látszik, hogy bármilyen státuszú férfi és nő célkeresztbe kerülhet. Ágnes épp ezért elgondolkodott azon is, hogy szükséges lenne egy tájékoztató kampány is a jelenségről.

A fejlődő világ üzlete

De épp a titokban maradó történetek miatt okoz ez nehézséget, ahogy a hatóságokat is ez okozza az ilyen csalások elleni harcban: csak sejteni lehet, hogy honnan és mennyire szervezetten hajtják végre a társkeress, szerelmet ígérő csalásokat. Az viszont sejthető, hogy a fejlődő országokban tevékenykedik a legtöbb csaló, általában Nigériából jelentenek hasonló eseteket. Az Egyesült Államok hatóságainak kevés sikerét is Afrikából tudja felmutatni: a Wire Wire nevű akcióban 74 embert tartóztattak le a helyi rendvédelmi szervekkel együttműködve. Az idén júniusi akcióhoz hasonló viszont nem sok volt eddig.

A helyzeten az sem segít, hogy a különböző ajándékkártyákat maga az áldozat váltja ki. Az aktiválásukat viszont nem a csalók teszik meg, vagy ők, de nem a saját nevükön lévő eszközökön. Több okból váltak ezek népszerűvé az átverésekben. A feleslegesnek ítélt ajándékkártyáknak hatalmas másodlagos piaca van: sokan vásárolnak az aukciós portálokon az eredeti árnál olcsóbban fel nem használt utalványokat, kedvezménykártyákat. A példa kedvéért, ha a csaló egy 5000 forintos vouchert 4500 forintért elad, akkoris pluszban van, míg a vásárló örül az 500 forintos megtakarításnak.

Léteznek jóval kacifántosabb módszerek is. Sokszor a csalók egyszerre utaznak egyes áldozatok pénzére és személyes adataira, de lassan már-már gyakoribb, hogy csak az utóbbira pályáznak. Az ellopott személyiségeket a fejlődő országokban gond nélkül felhasználják arra, hogy új készülékeket vásároljanak. Ezeken aztán kamu felhasználófiókokat hoznak létre és az AppStore-ból vásárolják a saját alkalmazásaikat, vagy azokon belül vásárolnak további szolgáltatásokat. Szinte lekövethetetlen innentől, hogy honnan származik az applikációkban elköltött pénz, de a hatóságok szemében legális jövedelemként jelentkezik a csalóknál a pénz - derül ki a First Orion cikkéből, amelyben egy egykori csaló mesélt a módszerekről.

Ki segíthet?
Az áldozatok több helyre fordulhatnak, ha már megtörtént a baj, de a legfontosabb, hogy először a rendőrséget tájékoztassa a csalásról, átverésről. Aki bűncselekmény áldozatává válik, jó, ha feljelentést tesz a lakóhelye szerint illetékes rendőrkapitányságon, vagy hívja a 112-es segélyhívót.
Hasonló helyzetben, valamint internetes zaklatási ügyekkel, kábítószerrel vagy akár terrorizmust, adathalászatot folytató oldalakkal kapcsolatban bárki fordulhat a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósághoz is, amely fenntartja Internet Hotline (http://nmhh.hu/internethotline/) nevű segélyszolgáltatását.
A csalóktól több telefonos applikáció is megvédhet. A legnépszerűbb PrivacyStar például a külföldi telefonszámok esetében jelzi, ha már egy máskor is felbukkanó csaló próbálkozik.

A fotó forrása: Shutterstock.

HOZZÁSZÓLÁSOK
 

Czirok_a_gasztroblogger, 2018.09.11 21:17

@rotaryfun: igen. Kár hogy ezt az oldalt nők egyáltalán nem olvassák, az elmebeteg Isabellán kívül...

Ha ha ha ha ha
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

rotaryfun, 2018.09.11 20:47

A sok hülye tyúk sosem fogja megtanulni hogy nincs annyi herceg fehér lovon hogy mindenkinek jusson :)
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html