Harc a műanyagzacskók ellen: miért nem lehet őket azonnal eltüntetni?

Éles a küzdelem a műanyagzacskók ellen. A legegyszerűbb az lenne a boltban, ha a vásárló vinne magával egy szatyrot, kosárkát, amiben méricskélhetne. De az otthonról hozott zacskóról, szatyorról, dobozról nem tudható, mi volt benne előtte, esetleg mi lehet szennyező. A zacskós nehézségekről, kockázatokról Vámos György írt jegyzetet.
K. Kiss Gergely, 2019. július 29. hétfő, 10:30
Fotó: Napi.hu

Éles küzdelem zajlik a boltos műanyag csomagolóeszközök visszaszorításáért, nem véletlenül. Ennek egyik terepe a boltokban a helyben kimért élelmiszerek csomagolása, amikor a vásárló maga méricskél a mérlegen és biggyeszti a pénztárnál szükséges cédulát - termékmegnevezéssel, súllyal, árral - a műanyag zacskóra - olvasható a blokkk.com portálon.

Könnyű első nekifutásra rávágni, hogy akkor ott a papírzacskó. A papírzacskó barátságosabb a környezetnek, de hát a nehezebb zöldségfélét már nehezebben bírja, egyszerűen kiszakad, nedves külsejű, vagy puhább, könnyen összenyomódó étekféleséget pedig veszélyes vállalkozás beletenni. Szétázik.

A környezetvédelmi kormányzat már többször nekirugaszkodott, hogy megemelve az eladótéri műanyagzacskók környezetvédelmi termékdíját, jobb belátásra bírja a boltosokat és a vásárlókat. A feltételezés az volt, hogy ha drága a műanyagzacskó, akkor kevesebb fogy majd belőle. Ez a gondolatmenet egyébként a műanyag bevásárló reklámtáskáknál már bejött, de abba csak a pénztár - fizetés - után pakolgat a vásárló.

A műanyag bevásárló reklámtáska "ráolvasással" is visszaszorítható volt, hiszen az erősebb fajta többször is használható. Az eladótéri méricskélésnél azonban más a harctéri helyzet.

Választóvonal: a pénztár és a tisztaság

Ha vásárolunk, ameddig nem fizetünk, addig a boltosé a kiválogatott, vagy kimért portéka, hiába tettük a bevásárló kosárba. És az övé a felelősség is, hogy tisztaság legyen a boltban, amibe az élelmiszerbiztonsági, egészségvédelmi követelmények is vastagon beletartoznak. Itt kezdődnek az újabb zacskós nehézségek.

Az eladótéri műanyag zacskókba - a bevásárló reklámtáskával szemben - még az élelmiszerféleségek kifizetése előtt rakja bele az ennivalónak szántakat a vásárló. Ez okozza a galibát.

Az eladótérben ömlesztve, gyári csomagolás nélkül kínálható élelmiszereknek két nagyobb csoportja van. Az egyik, amikor a vásárló válogatása nyomán a boltos méricskél a pultnál, ilyen a nyers hús, vagy a csemegepultban a felvágott, vagy a sajt, és az eladó be is csomagolja, fel is címkézi az ennivalót. És teszi ilyen, vagy olyan csomagolóeszközbe, műanyag zacskóba, vagy műanyaggal bélelt csomagolópapírba (nehogy szétáztassa a nyers hús, vagy a párizsi a papírt).

A másik csoport, amikor a vásárló maga válogathat, például pékárut, vagy gyümölcs-, zöldségféleségeket. És itt kezdődnek a bonyodalmak. Első pillantásra önmagában nem lenne gond, ha a vásárló a saját otthonról vitt zacskójába pakolászgatna és méricskélni próbálna, hiszen akkor nyilván okkal feltételezhető, hogy kevesebb műanyag zacskó fogyna.

Ám előfordul például, hogy meggondolja magát, és visszateszi - jó esetben oda, ahonnan elvette - a kiválogatott és le is mért étekféleségét. Gazdag tárháza egyébként a vásárló válogatásának a pénztár előtti tér, a pénztár közeli polc, ahol nem ritka látvány például a keksz, csokoládé mellett a kimért, becsomagolt és felcímkézett nyers hús, vagy felvágott, mert a vásárló, ha meggondolja magát bármiért is, a pulthoz vissza már nem viszi. Ilyenkor is első a kényelem.

A látszatra elegánsabb eset, amikor visszabaktat a ládikókhoz, ahonnan korábban kiválogatta a venni valót és visszaönti, -helyezi, -dobálja, lehet választani. És ha az otthonról hozott zacskója bármiért is szennyezett lenne, az egy veszélyforrás.

A zacskóderbi kockázata

Ekkor kezdődhetnek a bajok. Ugyanis az eladótérben kilógatott műanyag zacskók újak és - okkal feltételezhetően - tiszták is. De a vásárló otthonról hozott zacskójánál, dobozánál ez már nem állítható biztonsággal, és ki tudja, mi volt benne korábban. Ha pedig valamiért - bármiért is - a saját műanyag zacskója szennyezett volt, akkor bizony a boltos tárolórekeszbe visszaöntött krumpli, vagy éppen őszibarack élelmiszerbiztonsági veszélyforrást is jelenthet.

Az meg már külön rémtörténet lenne, hogy a kihelyezett kanálkákkal, csipeszekkel, ételfogókkal valóban óvatosan kiválogatott kiflifélét végül visszazúdítja a kedves vásárló - az otthonról hozott, belül ki tudja milyen zacsekjából, vagy dobozkájából.

És még egy apróság, de hát ez megoldható. A boltos mérlegek úgy vannak beállítva, ha szabályosan működnek, hogy az eladótéri műanyag zacskók súlyát nem adják hozzá a kiválasztott - például banán - súlyához. Ez egy fogyasztóvédelmi előírás, a vásárló pedig azt is kiszúrja úgy egyébként, amikor például a parizerjét dupla papírral méri a boltos. Mert hogy akkor sem lehet belemérni és -számolni a csomagolóanyag súlyát.

Az élelmiszerbiztonságért felelős hatóság a boltosra bízza

A Nébih egy 2019-es állásfoglalása egyébként rugalmas és nem tiltja a vásárló saját csomagolóeszközének, vagy éppen például kosárkájának használatát a boltban. Csak éppen rögzíti, hogy a boltos felelőssége a döntés, engedi-e, vagy nem. Nem véletlenül. Tehát szó sincs arról, hogy ha valaki egy környezetbarát csomagolást választ, akkor az élelmiszerbiztonsággal nem kell törődnie. A boltosok pedig nem kockáztathatnak.

Bár már akad boltos, aki kísérletezik többször használatos eladótéri műanyagzacskó használatával, próbálgatja ezt a megoldást, de hát éppen a higiénia lehet a buktatója a dolognak, mi történik a zacskóban két vásárlás között - otthon.

Nyilván nem az önkiszolgálás betiltása a megoldás, hiszen ha a gyártó csomagolja be a zöldséget, gyümölcsöt, ő is műanyag zacskóba teszi bele. A lebomló műanyag zacskókkal pedig az egyik gond például az, hogy ha a szelektív hulladékgyűjtőbe teszik, onnan kiválogatni a nem lebomló műanyagok közül elég költséges és munkaerőigényes mutatvány.

Tehát a fejtörés folyik. Kérdés, hogy ki fut be elsőnek, jön egy jogszabályi regula, vagy a boltosok rukkolnak elő egy környezetkímélőbb megoldással. Az is elgondolkodtató javaslat a szakemberek szerint, hogy legyen többször használatos az eladótéri műanyag csomagolóeszköz, csak éppen a pénztár után pakoljon ki belőle a vásárló a saját műanyag cekkerébe és hagyja a boltban.

A méricskélésre, válogatásra szolgáló csomagolóeszköz pedig lehet például egy könnyen mozgatható, nehezen szakadó műanyag doboz is. És akkor nem kell a boltosnak azzal törődnie, hogy mi történt otthon a csomagolóeszközzel. Igaz, majd tisztogathatja, mint a bevásárlókosarat.

HOZZÁSZÓLÁSOK