Ukrajna a világ vezető napraforgó-termelője, napraforgó-étolaj tekintetében pedig a világ legnagyobb exportőre. Körülbelül éves szinten 6 millió tonna étolajat exportál, amelynek mintegy a fele az európai unióba érkezik be. Az ország emellett a világ harmadik legnagyobb, és Európa vezető kukoricatermelője - egyedül adja a világtermelés csaknem 10 százalékát. 

Az ukrán kukorica mintegy 46 százalékát exportra kerül, ennek körülbelül 60 százalékát - évi körülbelül 30 millió tonnát - az EU-s országok vásárolják fel - köztük Magyarország is több százezer tonnányi nagyságrendben. Mindkét termény esetében tehát hatalmas mértékű Európa függősége az ukrán kínálattól, ezzel együtt a világpiacon is jelentős árbefolyásoló hatással bír a háborúba sodródott ország kivitele - magyarázta Raskó György.

Mivel az ukrajnai kikötőket - amelyek közül a odesszai számít a legfontosabbnak - az orosz csapatok szétlőtték, óriási tételek ragadtak bent. Ezeknek a sorsa teljesen bizonytalanná vált, hosszabb távon pedig nem lehet tudni mikor építik újjá a kikötőket. A szakember adatai szerint kukoricából több mint 10 millió tonnányi, exportra már engedélyezett készlet ragadt bent a kikötőkben (ez a teljes éves EU-s termelés körülbelül egyhetedét teszi ki), az étolajból - amely a legnagyobb értéket képviseli -, mintegy 3 millió tonna, a búzából pedig 9 millió tonna. E nyersanyagok esetében a vasúti szállítás nem jelent alternatívát a tengerivel szemben, mert így csak az árumennyiség töredékét lehetne elvinni - világított rá.

Míg azonban a búza tekintetében nem olyan számottevő Ukrajna világpiaci súlya, a kukorica és az olajos magvak tekintetében komoly áruhiányt okozhat a mediterrán térségben - a legnagyobb felvásárlónak Olasz-, és Franciaország számítanak - amely az árfolyamokat még magasabbra lökheti a már így is jelentős drágulással sújtott árupiacokon. A napokban az ukrán-válság hatására máris megjelent a drágulás: kukorica tonnánkénti ára forintra átszámolva 90 ezer fölé ment, és rövidesen várhatóan 100 ezer forint lesz - kalkulált Raskó. (Összehasonlításképpen: a kukorica felvásárlási átlagára 2020-ban még mindössze 50 ezer forint/tonna körül alakult.) A napraforgómag és az étolaj piacán is példátlan áremelkedést okozott az orosz-ukrán konfliktus, az étolaj világpiaci ára 700 dollár/tonna körüli rekordszinten van.

Dominóhatás jöhet a sertéstartóknál

A szállítások leállása, ezzel a kukorica árának növekedése a takarmányárak további erőteljes emelkedését vonja maga után. Ennek következtében a hizlaláshoz szükséges kukoricatakarmányok drágulása miatt a sertés-és baromfihús ára várhatóan meredeken fog fölfelé menni. Miközben az állattartókat szinte már így is ellehetetlenít a tonnánként 90 ezer forintos kukoricaár, illetve az ugyancsak rekordszinten lévő szójababár, amelyet a gyenge dél-amerikai termés okoz.

A gabona-, napraforgó-, repce-, és szójaalapú takarmányok már eddig is példátlan mértékű dráguláson mentek keresztül - az abrakfogyasztó ágazatok ilyen takarmányokat etetnek az állatokkal - az újabb takarmányár-emelkedés pedig a tápok árára is átgyűrűzik - magyarázta Raskó György. A tartósan 90 ezer forint/tonna fölötti kukoricaár elsősorban a sertéstenyésztőknek magyar  olyan komoly fejfájást okozhat, hogy várhatóan nagyon sokan le fogják állítani a hizlalást, mert nem lehet annyit kérni az élőállatért, hogy megtérüljön a rekorddrága kukorica. (Általános vélekedés szerint egy élősertés előállítási ára 65-70 százalékban a takarmányártól függ.) Azzal viszont, hogy Magyarországon és Európa más részein is sokan leállnak a hizlalással, akkor a relatív hiány öngerjesztő folyamatként, újabb árspekulációs-hullámot indíthat el a kukorica piacán.

A közeljövőben az várható, hogy amennyiben a korábbi szerződések lejárnak, akkor a termelők kénytelenek lesznek azzal szembesülni, hogy az új áron kötött táp-átvételi árak körülbelül 40-50 százalékkal magasabbak lesznek. Akik ezzel etetik a hízójukat, nyilvánvalóan ragaszkodni fognak ahhoz, hogy ők is magasabb árakat kapjanak, termelői oldalról tehát egy nagyon erős nyomás várható. Ha az elvárt árat nem kapják meg, és úgy számolnak, hogy emiatt komoly veszteségük keletkezik, akkor csökkentik a hizlalásba fogott állatlétszámot, vagy rosszabb esetben felszámolják gazdaságukat ami a készletek elfogyását eredményezi. Ez pedig

robbanásszerű emelkedést hozhat felvásárlási áraknál

Az agrárközgazdász szerint ez a hatás nagyjából május-július környékén fog markánsan jelentkezni a magyar piacon. Raskó úgy látja, a jelentős mértékű áremelkedés elkerülhetetlen, becslése szerint a felvásárlási árak legalább 20 százalékkal megemelkednek majd május folyamán. (A takarmányár-emelkedéssel párhuzamosan az energiaárak és a bérek is megdobják a termelők önköltségeit, akik már 2022 elején is újabb húsáremelkedésre figyelmeztettek.) 

Politikai válságot is okozhat a húsár

Az étolaj esetében: ha a kormány által bevezetett élelmiszerárstop lejár, és ez termék szabadáras lesz, az kapásból egy 20-25 százalék körüli drágulást hozhat, a 20 októberi árszinthez képest - becsülte. Bár Magyarország ugyan nettó exportőr a napraforgó tekintetében - az éves termelés mintegy fele kivitelre kerül - ez a pozíció mégsem állhatja útját a világpiaci árak begyűrűzésének. Életszerűtlen ugyanis, hogy a magyar termelő a magyar kereskedőnek olcsóbban adja ezt a terméket.

Mire a moratórium lejár, addigra mindenfajta sertéshús ára - beleértve akár a sertéscombot, a karajt és a lapockát is - jóval drágább lesz, amely egyszeri sokként jelentkezik majd a fogyasztók számára - jelezte előre a szakember. 

A sertéscomb árának befagyasztása, másfél évig tartó, rendkívül alacsony sertésár mellett történt - a 2020 október közepi ár valójában mélypontot jelentett. Ehhez képest már most legalább 15 százalékkal magasabb árak vannak, de ez még mindig csak a kezdet Raskó szerint: a következő hónapokban erre a termékkörre egy sokkoló, növekedő árszint lesz jellemző, amelyet valamilyen formában kezelnie kell majd az akkori kabinetnek.

Szerinte bárki lesz kormányon április után, ez egy súlyos gond lesz. Megoldást az árbefagyasztás nem jelenthet, ellenben mindenképp szükség lehet az olyan társadalmi csoportok támogatására, ahol az élelmiszerfogyasztás a háztartási kiadások között magas arányban szerepel. A lakosság teljes körét nem lehet szubvencionálni: a középosztály már képes megfizetni a valós termelési költségeket és árakat, ám a szegény családok megsegítése sürgetővé válhat. Raskó György szerint erre a legalkalmasabb eszközt a kizárólag alapvető élelmiszerekre fordítható utalványok jelenthetik, amelyet az állam átmenetileg bocsát ki.  

Az Ukrajnával kapcsolatos fejleményeket ezen a linken követheti.