Vajon kiutat kínálhat-e Ukrajna katonai semlegessége a háborúból – teszi fel a csak látszólag egyszerűen megválaszolható kérdést a Financial Times. Az ukrán és az orosz külügyminiszter március 10-ei találkozója ugyan eredménytelenül végződött, de elhangzottak olyan célzások, amelyek arra utalnak, hogy a kelet-európai ország semleges státusza megfelelő alap lehetne a háború diplomáciai lezárásához.

Az ukrán vezetés a háború második hetében jelezte, hogy országa semleges státusa biztonsági garanciák alátámasztásával alternatívát kínálhatna a NATO-csatlakozásra, ami Moszkva számára elfogadhatatlan. „Ami a NATO-ba való belépést illeti a reményeim régóta kihűltek ezzel kapcsolatban, miután megértettem, hogy a NATO nem kész arra, hogy elfogadja tagjának Ukrajnát” - mondta Volodimir Zelenszkij ukrán államfő az amerikai ABC Newsnak adott interjújában.

Kapcsolódó

Kormányának külügyminiszere, Dmitro Kuleba azt tette hozzá ehhez, hogy az igazi kérdés, hogyan kaphatna  Ukrajna olyan szilárd biztonsági garanciákat, amelyek felérnének a NATO-tagsággal. Ezekre a garanciákra elsősorban Oroszország részéről van szükségük, miután ez az ország támadta meg Ukrajnát, ám emellett az ENSZ biztonsági tanácsának állandó tagjai részvételére is szükség lenne.

Örülnek az oroszok

Nem mondott ennek ellent Szergej Lavrov orosz külügyminiszter sem, aki szerint a Kreml azt akarja, hogy Ukrajna semleges legyen. Ennek szellemében már tárgyaltak a biztonsági garanciákról, amit Oroszország szomszédjának adnának. Ezekhez csatlakozhatnának az európai országok által adott biztosítékok. Zelenszkij megjegyzésére reagálva azt tette még hozzá ehhez, hogy úgy látja, az ukrán államfő kezdi érteni ezt a megközelítést, ami óvatos optimizmusra ad okot.

A NATO-csatlakozás célját az ukrán alkotmányban rögzítették, ám a katonai szövetség sosem vette fel az országot a belépésre esélyesek listájára. Kuleba azt mondta ezzel kapcsolatban, hogy minden erőfeszítésük ellenére a NATO láthatóan nem nyitott a belépésükre, ám ez nem jelenti azt, hogy az ukrán vezetés hajlandó lenne anélkül feladni ezt az aspirációt, hogy ezért ne kapna valamit cserébe.

Két lehetőség

A semlegességnek két formája van, kérdés, hogy Ukrajna esetén melyikről lenne szó – mondja Francois Heisbourg, a párizsi Fondation pour la Recherche Stratégique kutatóintézet munkatársa. Az elsőt nevezzük fegyveres semlegességnek. Ez látható Svájc és Finnország esetén, amelyek nem csatlakoztak katonai szövetségekhez, miközben erős hadsereget tartanak fenn.

A szakértők egy része szerint ha az ukránok már korábban a finnlandizáció, azaz a finn modell követésének útját választják, feladva NATO-aspirációjukat, akkor elkerülhető lett volna a háború. Ezt vitathatóvá teszi, hogy egy erős hadsereg aligha az a demilitarizált Ukrajna, amit az oroszok elképzelnek.

A másikfajta semlegesség a nemzetközi megállapodáson alapuló el nem kötelezettség, amely magában foglalja azokat a garanciákat, amelyeket Kuleba említett. Erre a legjobb példa az 1839-es Londoni szerződés, amely garantálta Belgium semlegességét. Az Egyesült Királyság azért lépett be az első világháborúba, mert Németország megszállta Belgiumot.

Patthelyzet

Ez utóbbival az gond, hogy Ukrajna státuszát az 1994-ben aláírt budapesti memorandum rendezte, ám Oroszország nem tartotta magát ehhez. Cserébe azért, hogy a memorandumot aláíró országok, köztük az USA, az Egyesült Királyság és Oroszország garantálta Ukrajna határait, Kijev lemondott a területén maradt szovjet atomfegyverekről, amiket elszállítottak onnan. Aztán Oroszország 2014-ben nem zárkózott el attól, hogy a Krím félsziget egy népszavazás után hozzá csatlakozzon, majd a háború előtt elismerte az Ukrajnából kiszakadt két szakadár rezsimet.

Ennek patthelyzet az eredménye: az ukránok aligha hinnének a biztonságuk orosz garantálásának, miközben nagy kérdés, milyen nyugati védelmi elkötelezettséget fogadna el Moszkva, miután a NATO távoltartásával éppen ezt akarja elkerülni. A helyzet most úgy áll, hogy Zelenszkij az említett interjúban azt is jelezte, hogy Kijev kész elismerni a szakadár területek függetlenségét és a Krím Oroszországhoz tartozását, miközben Moszkva nem érte el azt háborús célját, hogy megdöntse az ukrán kormányt.

Az orosz fél ma még nem kész tárgyalni a három kérdésről, talán azt hiszi, hogy katonai fölényére támaszkodva végül elérheti minden célját, ám ez nem jelenti azt, hogy ez így is marad. A Kreml kiszámíthatlan ura egyszer csak úgy dönthet, hogy diplomáciai megoldással keres kiutat a háború mocsarából.

Az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos fejleményeket ezen a linken követheti.