Ahogy a francia elnökválasztás április 10-ei első fordulóját megelőző elnökválasztási kampány közeledik a hajrájához, Valérie Pécresse a mérsékelt jobboldali Les Républicains párt elnökjelöltje kénytelen új szlogent használni. E szerint ő fogja okozni a meglepetést a szavazás második fordulójában, mármint azzal, hogy megnyeri a meccset a második menet biztosra vehető résztvevőjével, Emmanuel Macron elnökkel szemben. Ehhez azonban be is kellene jutni a második körbe – derül ki a Financial Times helyzetjelentéséből.

A közvélemény-kutatások szerint ugyanis Pécresse csak a szavazatok 10,5 százalékára számíthat az első fordulóban, amivel csak az ötödik helyen áll a 30 százalékon mért Macron, és három további jelölt mögött. A második helyen a radikális jobboldali Nemzeti Gyűlés elnöke, Marine Le Pen áll 17,5 százalékos népszerűségi mutatóval. A végső győzelemre bármely kihívóval szemben a regnáló elnököt várják a közvélemény-kutatók.

Pécresse tavaly decemberben meglepetésre megnyerte a pártján belüli előválasztást, és akkor nagy reményeket fűztek indulásához. A jobboldal visszatért – mondták sokan arra utalva, hogy a republikánusok olyan sikeres elnököket adtak Franciaországnak, mint Charles de Gaulle és Jacques Chirac. Legutóbb Nicolas Sarkozy töltötte be az elnöki posztot a párt színeiben 2007 és 2012 között, ám őt elsodorta a pénzügyi válság, illetve korrupciós botránya. Az öt évvel ezelőtti elnökválasztás republikánus jelöltje felesége fiktív álláshoz juttatásába bukott bele még a szavazás előtt, amit Franciaországban nem tolerálnak a választók.

Dohos imázs

Pécresse át akarta levegőztetni pártja dohos imázsát, és egy időre sikerült feljönnie az elnökjelöltek között Macron mögé a második helyre. Úgy tűnik azonban, hogy ezt csak annak köszönhette, hogy bár a párizsi régió elnökeként nem volt ismeretlen a francia politikában, az országos játéktéren új szereplőnek számított. Kampányát azonban hibák, belső villongások és balszerencse kísérte, majd az Ukrajna elleni orosz invázió elterelte a figyelmet a választási kampányról, aminek csak Macron látta hasznát az elnökjelöltek közül, akinek népszerűségi mutatója 25-ről 30 százalékra nőtt.

Pécresse közvetlenül a választást megelőző kampányát egy februári nagygyűléssel akarta beindítani, ám láthatóan kényelmetlenül érezte magát a nagy tömeg előtt, és az esemény élét elvette, hogy a tévéfelvételen nem volt hallható, ahogy a közönség újra és újra megtapsolta és ovációval jelezte tetszését beszéde közben. A közösségi médiában ezt követően akasztották #naufragepecresse, azaz Pécresse a hajóroncs jelzőt.

Külön problémája, hogy a mérsékelt centrista, üzlet- és reformpárti Macron egyfajta „tükörképének” tartják, miközben hiába keményítette meg álláspontját a pártválasztás után a bevándorlás ügyében, nem tudja felvenni a versenyt Le Pen és a másik radikális jobboldali jelölt, Éric Zemmour keménységével. Ahogy egy szakértő jellemezte olyan a viselkedése, mintha gyenge szonátaként próbálná előadni a klasszikus Highway to Hell rockszámot.

Kockázatvállalás

Pécresse a brit üzleti lapnak korábban igyekezett elhárítani hasonlóságát Macronnal, mint mondta, szemben az elnökkel jóval decentralizáltabban, a régióknak nagy önállóságot hagyva irányítaná Franciaországot. Jobban figyelne minden alulról jövő hangra, mint az arrogánsnak tartott regnáló államfő. Ez azonban kevés ahhoz, hogy javítsa esélyeit, ezért kénytelen kockázatot vállalni.

Ennek szellemében belement egy tévévitába Zemmourral, ami a tartalmi kérdéseken túl azért volt nagyon rizikós, mert ellenfele mögött tévés karrier áll, saját show-jában tanulhatta meg, hogyan kell hatásosan közvetíteni mondanivalóját a kamerákon keresztül a nézőknek. Pécresse a vitán meglehetősen harcosnak mutatkozott, amit tanácsadói azzal magyaráznak, hogy bizonyítani akarta, hogy kiáll a kisemberekért. A republikánusok táborában úgy látják, hogy Macron kihívóinak népszerűségi indexei közelednek egymáshoz, így jó hajrával, az utca emberét közvetlenül érintő témák – a megélhetési problémák - hangsúlyozásával még az ő elnökjelöltjük is befuthat a második fordulóba.