Donald Trump, az USA volt elnöke könyvet írt az alku művészetéről, ám ami az üzleti filozófiájáról tudható, abból az derül ki, hogy inkább az einstand művészetéről kellett volna értekeznie. Az ingatlanbefektetői munkásságát tanulmányozó egyik szakértő azt írta róla, hogy azok közé az üzletemberek közé tartozott ingatlanpiaci ügyködése során, akik a szerződést az alku első lépésének tekintik.

Ennek jegyében az egyik kedvenc játéka volt, hogy megállapodott a projektjei beszállítóival, majd amikor elvégezték a munkát belekötött valamibe (ez a sárga falfestés nem olyan sárga, amilyenről szó volt), és közölte, hogy jóval kevesebbet fizet, mint, ami a szerződésben szerepelt. A megszorongatott cég választhatott aközött, hogy beéri kevesebbel vagy pereskedik, ami évekig elhúzódhat, sokba kerül és a végén veszíthet, elvesztve a kisebb összeget is. Nyilván az előbbit választotta.

Kapcsolódó

Tegyük fel, hogy Vlagyimir Putyin orosz államfő nem változott meg 69 éves korára, azaz továbbra is racionálisan viselkedik, és elsősorban azért veszi át a környezetében lévő nacionalista futóbolondok szövegét, mert az őrült ember szerepének eljátszása a legfőbb eszköze, hogy elérje a céljait. Ezek közül a legfontosabb az lehet, hogy politikai hagyatékában Ukrajna helyzetét lezárt ügyként hagyja hátra.

A négy követelés

Ha ez így van, akkor annak a négy követelésnek a teljesítésével, amivel az ukránokat és a világot zsarolja, pontosan ezt a célt érné el.  Ismerjék el a Krím félsziget Oroszországhoz tartozását, Donbasz önállóságát, Ukrajna váljon semleges állammá, amely nem kap nyugati segítséget hadereje fejlesztéséhez. Ha az elmúlt hetekben az oroszok nem tették volna azt, amit az államfő parancsára tettek, akkor ezeknek a követeléseknek a teljesítésére semmi esély nem lenne. Folytatódott volna a végtelenségig tartó huzavona ezekben az ügyekben.

Putyin azonban bár megígérte néhány nyugati kollégájának, hogy nem robbant ki háborút Ukrajna ellen, kirobbantott (kiszámíthatatlan, mint Trump), megígérte, hogy a hadsereg nem fogja támadni a civiliket, miközben támadja, amit tagad (hazudik, mint Trump), az atomerőműre adott lövéssel felidézte az atomkatasztrófa lehetőségét (fenyegetőzik, mint Trump), és az ukrán állam felszámolásának lehetőségéről beszél (kíméletlen az ellenfelével, mint Trump).

Két forgatókönyv

A háború első időszaka után a szakértők arról beszélnek, hogy a legvalószínűbb további forgatókönyv a csecsen-szíriai módszer alkalmazása, azaz a civilek terrorizálása a végső győzelem kierőszakolása érdekében. Ez évekig is eltarthat. Szerintük az orosz elnök már csak a katonai győzelem megszerzésével maradhat hatalmon. Ez a pesszimista forgatókönyv. Ellene szól, hogy egy elhúzódó háború felőrölheti Putyin oroszországi hátországát is, továbbá Belorusz és a Krím is viszi az oroszok pénzét, ám Ukrajna háromszor akkora tétel lenne. (Az orosz elnök a Krím elfoglalása után egy kérdésre, miszerint Ukrajna egészét akarja-e, azt válaszolta, hogy nem szeretné fizetni az ukrán nyugdíjasok nyugdíját.)

Az optimista forgatókönyv az, hogy Putyin enélkül is győzhet, azaz elérheti a céljait. Miután hitelesen alakította az őrült embert, miközben az ukrán atomerőmű megszerzésévvel kezében tartja a fél ország áramellátását, a hadserege kiszorította a tengerpartról az ukránokat és Kijev határában parkoltat egy másik hadsereget, ellenfelei beláthatják, hogy az idézőjeles "őrültet" azzal lehet leszerelni, ha megkapja, amit akar. (Ha egy tízéves afrikai milicista gyerek Kalasnyikovot fog rád és azt parancsolja, hogy térdelj le, akkor gondolkodás nélkül térdelj le!) Az orosz államfő elérte, hogy szívességet tenne egy tűzszünet és a béketárgyalások elfogadásával.

Amit elérhet és amit nem

Elérheti a Krím Oroszországhoz tartozásának elismerését. Lássuk be, a világnak mindegy, hogy a félsziget ukrán vagy orosz kézben van-e. Elérheti Dombasz autonómiáját, beleértve, hogy az ukrán hadseregnek ne legyen bázisa ezen a területen, de lássuk be: ezt az ukrán félnek a minszki megállapodás alapján már meg kellett volna adnia. Elérheti Ukrajna katonai semlegességét, de lássuk be, ha más nem, Franciaország és Németország megvétózta volna, hogy a NATO tagja legyen.

Végül elérheti az ukrán hadsereg fejlesztésének korlátozását, de lássuk be, bár nyugati segítséget nem csupán NATO-tagállamok kormányai adhatnak a fejlesztéshez, ám ha a védekezésre alkalmas szintre korlátozzák a fegyverek mennyiségét, akkor mindegy, hogy a "Made in ..." után mi következik a rajtuk lévő címkén. Putyin nem véletlenül nem követel kormányváltást: pont jól jön neki, ha egy a külvilágon elfogadott, legitim kormány írja alá mindezt. (Wojciech Jaruzelski-szindróma: ha a hatalom lévő kormány veri le a szocialista rendszer elleni lázadást, akkor nem vonulnak be a szovjetek.)

Vlagyimir Putyin mindezek után elmondhatja, hogy győzött: megvédte az Ukrajnában élő oroszokat, elismertette a Krím Oroszországhoz csatolását, demilitarizálta Ukrajnát, az  pedig már ukrán nép dolga, hogy leváltsa a "neonáci" kormányt, ő megtette a magáét: térdre kényszerítette a "bitangokat". Amit nem érhet ezzel a Trump irigységére számot tartó manőversorozattal az az, hogy amíg ő az orosz elnök, addig országa a Európa oldaláról elszigetelt marad, Kínától remélhet technológiát és tőkét, ami éppen az ellenkezője az orosz nemzeti érdeknek.

A cikk a szerző véleménye, ami nem feltétlenül egyezik meg a Napi.hu álláspontjával.

Az Ukrajnával kapcsolatos legfontosabb híreket ezen a linken olvashatja.