Az ukrán válság kétségeket ébreszt a finn-orosz Fennovoima atomprojekttel kapcsolatban, vannak olyan részvényesek, amelyek ki akarnak szállni a beruházásból, mert egyre kétségesebbnek látják a projekt kimenetelét és azért is, mert egy orosz cég építene Pyhajokiban - írta meg az Yle.fi finn hírportál.

Finnország északi részén 2015 óta zajlik az előkészítése a harmadik finn atomerőmű építésének, amely gyakorlatilag az 1970-es évek óta az első ilyen jellegű új nukleáris beruházás az országban. A Hanhikivi-félszigetre tervezett egyblokkos - a Paks II.-be is tervezett -, újgenerációs orosz atomreaktor megépítésében részt vevő partnerek azonban most, az Ukrajnára nehezedő orosz katonai nyomást látva elkezdték azt is kiszámolni, hogy mennyit veszítenének, ha az erőművi beruházás soha nem érne a végére.

Kapcsolódó

A Roszatom finn leányvállalata (a RAOS Voima) kulcsrakész technológiai szállítást és építést vállalt, és az eredeti - csak hetekkel a Paks II. építéséről 2014-ben megkötött Putyin-Orbán találkozó előtt ismertté vált - finnországi tervek szerint az erőműben 2020-ban meg kellett volna kezdeni a termelést. Ehhez képest most, 8 évvel az indulás után ott tartanak, hogy a projektgazda Fennovoima vegyesvállalat optimista céldátuma 2029. Szeretnék, ha legalább abban az évben megkezdhetnék az atomerőművel az árampiacon a kereskedelmi tevékenységet.

A Voimaosakeyhtiö SF - az a finn vállalati konglomerátum, amely a Fennovoima fő, 66 százalékos részvényese - azt közölte a finn lappal, hogy a konzorciumban lévő finn, többségében önkormányzati energiaszolgáltató cégek eddig már mintegy 470 millió eurót (jelenlegi árfolyamon több mint 167,5 milliárd forintot) öltek bele a Fennovoima vállalkozásba, de többen egyáltalán nem biztosak abban, hogy mindebből bármikor is viszontláthatnak valamit. Jouni Haikarainen, a Lahti Energia vezérigazgatója például azon kesereg, hogy az eddig befektetett 15 millió eurót már biztosan elveszítik, ha nem fejeződik be a projekt.

A Lahti Energia, mint távhős és energetikai szolgáltató éppen a napokban közölte, hogy tevékenyen részt vesz Finnország legnagyobb zödhidrogénes beruházásában, amely Lahti közelében egy 120 MW elekrtolizálóra támaszkodva évente 50 millió liter tiszta hidrogént termelne és állítana munkába, amikor szükség van rá. Nos, Jouni Haikaranen most már úgy látja, hogy az atomerőmű-építési projekt egyre kevésbé tűnik befejezhetőnek, mivel az oroszok megjelenését követően "a helyzet kihívást jelentett az elmúlt néhány évben".

Ősszel még nem volt gond?

A projektből menekülni akaró finnek újraértelmezték azt is, hogy 2019 végén teljesen váratlanul lelépett a projekt éléről Tomi Hemminki. A Fennovoima addigi vezérigazgatója 2014 óta cipelte a vállán a projektet, és az építkezés mellett a legmakacsabbul kitartó figurának tartották. A CEO a hivatalos verzió szerint azért távozott, mert nem tudott ellenállni élete nagy kihívásának. Annak a Wega Groupnak lett az operatív vezetője, amely például a Finnországban stratégiainak egyáltalán nem nevezhető földgáz-infrastruktúra fejlesztésével is foglalkozik, igaz: a cég céltudatosan kacérkodik és készül a hidrogén térnyerésére. Így északról az ország déli részébe költözött, és 2020 áprilisától a Helsinki melletti Espooban székelő Wega ügyvezető igazgatója és partnere lett. A menedzser Linkedin-profilja alapján több mint egy éve az elégedettebb dolgozókért alapított Hintsa Performance főmentora is.

Viszont egyelőre nem érdemes ennyire előre szaladni: Timo Honkanen, a Voimaosakeyhtiö elnöke éppenséggel egyáltalán nem aggódik. A konglomerátum irányítása mellett a Turku Energia vezérigazgatójaként is tevékenykedő lévő szakember úgy látja, hogy a Hanhikivi-1 el fog készülni és 60 évig üzemelve végül nyereséges lesz. Egy dolog miatt van szerinte aggódni való: ha az Oroszország elleni szankciók - például egy mégis bekövetkező ukrajnai invázió esetén - érintenék az iparágat. De Honkanen ez ügyben inkább arra tenne, hogy az orosz-ukrán helyzet hamarabb megoldódik, mint ahogyan az építkezés Észak-Finnországban megkezdődhetne.

Mi lesz most északon?

Az Yle News kíváncsi volt arra is, hogy mit gondolnak a kormányzati illetékesek a projekt jövőjével kapcsolatban. Az tudható, hogy a Fennovoima aktuális célja az, hogy 2023 nyarán végre megkezdhesse a tényleges építkezést. A gazdasági minisztérium azonban szkeptikus ezzel a várakozással kapcsolatban. Riku Huttunen, a tárca energiaügyi főosztályának vezetője az újságnak elmondta: az ütemezés elsősorban attól függ, hogy a Fennovoima hogyan szállítja az engedély megadásához még szükséges anyagokat a (legegyszerűbben a finn OAH-ként azonosítható) STUK-nak.

Mivel a Finn Sugár- és Nukleáris Biztonsági Hatóságot nem kötik határidők, azt sem lehet előre tudni, hogy mikorra fejezik be a szükséges dokumentumok értékelését. Az elmúlt években az oroszok számára is egyértelművé vált, hogy a STUK csak akkor ad bármire is zöld jelzést, ha az kétségkívül megfelel az elvárásaiknak. És aktuálisan a STUK most azzal fekszik keresztben az úton, hogy jelezte: a RAOS Voima többszöri kérés ellenére se adott át minden olyan anyagot, amelyek a biztonsági értékelés elvégzéséhez szükségesek. Megvárják, míg az oroszok megteszik.

A minisztériumi főigazgató azt is közölte a lappal, hogy csak a nukleáris hatóság engedélye után tudják majd elbírálni az építési engedélykérelmet. Ráadásul, ha ezzel megvannak, az egész pakkot elő kell készíteniük a kormányzat számára a végső döntéshez. Ezen a ponton annyi sem lehet elég, hogy a STUK nukleáris ipari és szakhatósági döntést hoz. A minisztériumi értékelés során mérlegre kerül az is, hogy az erőműépítési szándék hogyan feleltethető meg a beruházási projektben lévő cégek finanszírozási lehetőségeivel, de az is, hogy mi a helyzet a nukleáris hulladékok elhelyezésének és kezelésének ügyében, illetve, hogy a projekt tényleg a társadalom érdekét szolgálja-e.

A tapasztalat azt mutatja, hogy óvatosnak kell lenni az ütemezéssel - mondja a lapnak Huttunen, hozzátéve, hogy a minisztériumában még nem döntöttek arról, készül-e külön geopolitikai biztonsági jelentés a projektről, ahogyan azt korábban a honvédelmi minisztérium kérte. De szerinte ettől még 

az ügyben a Roszatom és az orosz biztonságpolitikai összefüggéseket tisztázni kell.

Tisztázni kell, a jelenlegi világpolitikai változásokat alapul véve mennyire jelent biztonságot az, hogy a Roszatom nem csak üzemeltetője, de 10 évig kizárólagos üzemanyag-szállítója is a Hanhikivi-1-nek. A pillanatnyi orosz-ukrán helyzetben az is óriási kockázatot jelenthet a projekt építésével kapcsolatosan, hogy az eddigi tervek alapján a reaktor nyomástartó edényét (vagyis az erőmű központi részét) Ukrajnában, Kramatorszkban a keleti határmentén lévő háborús övezet közelében készítenék el.