Amikor Angela Merkelt 2013 szeptemberében újraválasztották Németország kancellárjának, a megfigyelők egyetértettek abban, hogy a választók ezzel jelezték: a dolgok jó irányba mennek az országban. Ezzel szemben David Cameron brit miniszterelnök múlt heti győzelme a szigetország parlamenti választásain szkeptikus reakciókat váltott ki - írja háttérelemzésében Gideon Rachman, a Fianancial Times politikai szakírója.

Az amerikai republikánus párthoz közel álló Washington Post lesajnáló megjegyzése szerint lehet, hogy a választások nyomán Nagy-Britannia elindult afelé, hogy kicsi Angliává zsugorodjon. A demokratákkal szimpatizáló The New York Times publicistája lakonikusan Nagy-Britannia öngyilkosságaként interpretálta a választási eredményt.

Sok európai hitetlenkedve, sőt dühösen fogadta, hogy Cameron győzelmével biztossá vált a brit függetlenségi népszavazás megtartása. A Skót Nemzeti Párt (SNP) előretörése, illetve az a lehetőség, hogy Skócia mégis kiválik Nagy-Britanniából a világon mindenütt felkeltette a közélet dolgai iránt érdeklődő emberek figyelmét.

Szétesik vagy nem esik szét?

Ez indiai elemző így összegezte a lehetőségeket: Hogyan tarthatja magát Nagy-Britannia továbbra is a világ egyik vezető hatalmának, miközben a széthullás határára ért? Rachman nem ilyen pesszimista. Szerinte reális lehetőség a britek kilépése az EU-ból (Brexit) és a skótok távozása Nagy-Britanniából (Scexit), de nem ezek a forgatókönyvek fognak lejátszódni. Nagy-Britannia az új kormány mandátumának lejárta, öt év múlva is egységes ország lesz, amely tagja az EU-nak.

Addig azonban mozgalmas évek következnek. Az uniós függetlenségi referendum, amelyet Cameron hatalmon maradása miatt biztosan kiírnak, nagyon kockázatos játszma. Az ezt megelőző alkudozás Brüsszellel a britek jogállásának módosításáról valószínűleg nem fog érdemi eredményt hozni. A londoni kormány csak egy fügefalevelet kap, amely mögé állva azt mondhatja, hogy immáron annyira megváltozott a helyzet, hogy érdemes bennmaradni az EU-ban, azaz a nemek mellett kampányolhat.

Lesz felhajtás

Az FT szakírója több mint valószínűnek tartja, hogy a referendumon a maradás mellett döntenek a britek. Négy nagy közvélemény-kutatás is azt mutatta a múlt hónapban, hogy nagy többségük EU-párti. A dolgok persze változhatnak, a London-Brüsszel egyeztetések körüli felhajtás és a népszavazási kampány felkorbácsolhatják az érzelmeket, továbbá az elemzők emlékeztetnek arra, hogy az unióval kapcsolatos szavazások Franciaországban, Hollandiában és Írországban negatív eredményeket hoztak. Az utóbbiak azonban csak az uniós alapszerződést érintették, így a résztvevők nyugodtan, kockázat nélkül leadhattak proteszt szavazatokat.

Ha a britek az EU mellett döntenek, az a skótok étvágyát is elvezeti saját függetlenségi népszavazásuktól. Sokan az elszakadási hangulat erősödését látják abban, hogy a brit parlamenti választáson nagyot kaszált az SNP, ám itt megint arról van szó, hogy kicsi volt a kockázata a függetlenségi pártra szavazni akkor, amikor nem ez, hanem a brit parlamentbe jutás volt a tét.

Skótok lesznek a skótok

Ráadásul a jó eredményt úgy érték el, hogy csak a skótok fele voksolt az SNP-re. A függetlenségi népszavazás megismétlése újra felvetné a kemény kérdéseket. Például a brit valutaunió problémáját vagy az adóbevételek nagyságát (Skócia szépen részesedik a szigetország közös jövedelmeiből). Ráadásul tavaly óta nagyot változott az ország gazdasági helyzete, ugyanis az olajár elfeleződése gazdaságtalanná tette az északi-tengeri kitermelést, amire a függetlenségpártiak az önálló Skócia jólétét alapoznák. Pontosabban nagyon úgy tűnik, hogy csak alapozták volna.

Azért se válnak köldöknézővé

Valós aggodalom lehet Nagy-Britanniával kapcsolatban, hogy ha nem is lép ki az EU-ból és nem is hullik szét, önmagába fordulhat, saját nemzeti identitásának nehéz kérdéseivel bíbelődhet a következő években. Eközben a GDP 5,5 százalékát elérő költségvetési hiány lefaragása további megszorításokkal járhat. Washingtonban úgy tekintenek a Cameron vezette Nagy-Britanniára, amely a korábbinál halványabb szereplője a világpolitikának.

Ezt igazolhatja, hogy az iraki és afganisztáni szerepvállalás felemésztette a britek hajlandóságát arra, hogy a külföldi háborúk részesei legyenek. Ennek jegyében zsugorodott a védelmi tárca büdzséje. Ez azonban nem jelenti az, hogy az ország álmos, görcsölő kis Angliává zsugorodik. London jelenleg valószínűleg a világ legsokszínűbb nagyvárosa. Lakóinak 37 százaléka a tengerentúlon született, pénzügyi, közlekedési, kulturális és idegenforgalmi központ, amely helyet ad más iparágaknak is.

És nem csupán a brit főváros különleges hely. Nagy-Britannia egésze ösztönei szerint kereskedő nemzet maradt, amely a világ minden részéről vonzza a vállalkozó hajlamú embereket és a tőkét. Politikája nyomán talán befelé fordulónak látszik az ország, ám az FT publicistája szerint szociális, technológiai, demográfiai és gazdasági jellemzői továbbra is a globalizáció élvonalába emelik Nagy-Britanniát.