Kellemetlen helyzetbe került Boris Johnson brit miniszterelnök azzal, hogy nyilvánosságra került elektronikus levelezése hazája egyik ismert üzletemberével – derül ki a BBC cikkéből.

A történet bő egy évvel ezelőtt játszódott le. A koronavírus-járvány, hasonlóan a világ többi országához, az Egyesült Királyságot is meglepte. A kormány felhívást intézett a vállalatokhoz, hogy vegyenek részt a nemzeti erőfeszítésben a járvány megfékezésére. Az egyik terület, ahol segíthettek, a lélegeztetőgépek szállítása volt.

Kiderült ugyanis, hogy a Nemzeti Egészségügyi Szervezetnek (NHS) csak 5000 ilyen berendezése van, így szükség lehet akár további 20 ezerre. A brit sajtó úgy tudja, hogy Johnson felhívta Sir James Dyson nagyvállalkozót, akit a magyar vásárlók a nevét viselő, prémium kategóriájú porszívóról ismerhetnek, hogy segítsen megoldani ezt a problémát. Az ügy szempontjából nem lényegtelen, hogy a The Times 2020-ban őt találta a leggazdagabb britnek 16,2 milliárd fontos (22,7 milliárd dollár) becsült vagyonnal. Dyson vállalta, hogy segít, saját gépet ígért, amit 20 millió font ráfordításával fejlesztenek ki.

Az NHS-nek végül nem volt szüksége a gépre, mert enélkül is tudtak elegendő berendezést vásárolni, ám az ügy szempontjából nem ez az érdekes részlet, hanem az, hogy - mint a BBC kiderítette - Dyson felvetette, hogy nem szeretne magasabb adót fizetni alkalmazottai után, mint Szingapúrban, ahova 2019-ben áttelepítette vállalkozását. Erre a brit törvények „békeidőben” lehetőséget biztosítanak, ha a külföldön bejegyzett vállalat teljes állású alkalmazottja maximum 90 napot dolgozik a szigetországban. Ezt Dyson kérésétől függetlenül kiegészítették azzal, hogy a járványra való tekintettel ebbe az időszakba nem számít bele a 2020. március 1-je és június 1-je között eltelt három hónap.

Alázatos szolgája…

Ettől függetlenül Dyson holding vállalata, a Weybourne Limited 2020 márciusának közepén hivatalos levelet intézett a brit pénzügyminiszterhez, amelyben arra kérte, adjon biztosítékot arra, hogy nem fogják megváltoztatni a lélegeztetőgép-gyártás miatt az Egyesült Királyságban tevékenykedő vállalatokra vagyok azok alkalmazottaira vonatkozó adókedvezményt. Amikor a tárcától nem kaptak választ, Sir James közvetlenül felvetette a kérdést Johnsonnak.

És ez az a levélváltás, amely teszteli a szigetország politika iránt érdeklődő lakóinak türelmét. A brit oroszlán első embere ugyanis ilyeneket ír: „I will fix it tomo! We need you. It looks fantastic”. Azaz meg fogjuk oldani, szükségünk van önre, fantasztikusnak látszik (a lélegeztetőgép-projekt). „Rishi says it is fixed!! We need you here”. Azaz Rishi (Rishi Sunak pénzügyminiszter) megoldotta, szükségünk van önre nálunk. „James I am first lord of the treasury and you can take it that we are backing you to do what you need.” A kormányfő tehát az ország pénzügyei felett őrködő legfőbb tisztviselőként megígérte egy lobbizó üzletembernek, hogy megkapja, amit akar.

Szabad, de nem így

A lobbizás teljesen legitim, normális eszköze a politikának, része minden kormány és a törvényhozás tevékenységének – kezdi a miniszterelnök viselkedésének értékelését Laura Kuenssberg, a BBC belpolitikai tudósítója. Ki találna kifogásolni valót például abban, amikor egy jótékonysági intézmény megkeresi azt a parlamenti képviselőt, akinek a választókörzetében működik, ha segítségre van szüksége. Ugyanez a helyzet azzal, ha a vállalatok vagy a szakszervezetek igyekeznek befolyásolni a törvényalkotást, ami az üzletüket, illetve a tagjaikat érinti.

A legfontosabb kritérium azonban ezzel kapcsolatban az, hogy a lobbizásnak átláthatóan kell történnie. Ez a feltétele, hogy elkerüljék a megengedhetetlen érdek-összefonódásokat. Emellett persze be kell tartani az érvényes szabályokat, jelen esetben a járvány idejére bevezetett adókedvezményt a külföldi állással rendelkezőknek.

Mit üzen ennek tükrében a miniszterelnök azzal, hogy egy befolyásos, dúsgazdag ember kérésére azt feleli, máris intézkedik, és az illető számíthat rá, hogy a közpénzek legfőbb őreként garantálja neki a kivételes elbánást? Ezek költői kérdések. Törvénytelenség nem történt, ám az ország legmagasabb beosztású köztisztviselőinek viselkedését nem csupán az minősíti, hogy mit tesznek, hanem az is, hogy hogyan beszélnek a hozzájuk fordulókkal.