A közvélemény-kutatások szerint a 62 éves Gustavo Petro közgazdász vezet a kolumbiai elnökválasztási kampányban a május 29-ei első forduló előtt. A szemüveges politikus egy nyugis egyetemi oktatónak látszik, ám valójában 19 éves kora óta radikális baloldali politikus, aki azzal a programmal indult, hogy megtöri az országot évtizedek óta az USA-hoz kötő politikai dogmákat – derül ki a Financial Times beszámolójából.

Petro és alelnökjelöltje, az afroamerikai Francia Márquez szocialista aktivista számos halálos fenyegetést kapott, mire híveik azzal fenyegetőznek, hogy lázadást indítanak az ország városaiban, ha megfosztják őket az elnökválasztási győzelemtől. Viszontválaszként egy katonai puccs lehetőségéről, illetve a szavazás elhalasztásáról terjednek pletykák.

Kolumbiában komolyan kell venni a halálos fenyegetést, ugyanis 1980 óta négy elnökjelölt lett merénylet áldozata. Petro azzal próbálja enyhíteni a feszültséget, hogy kijelentette: nem törekszik az alkotmány megváltoztatására, amely egyetlen négyéves ciklust engedélyez az államfőnek, azaz nem lehet újraválasztani.

A felmérések szerint Petro támogatottsága az év eleje óta stabilan nő, egy héttel az első elnökválasztási forduló előtt a szavazatok 35 százalékára számíthatott, míg legerősebb ellenfele, a jobb-közép irányultságú Federico Gutiérrez, az ország második legnagyobb városa, Medellín volt polgármestere 23 százalékon állt. A harmadik legnépszerűbb jelölt a „harmadik utas”, populista Rodolfo Hernández a szavazók 16 százalékának támogatására számíthatott, a számos további jelölt nem ért el két számjegyű mutatót.

Ha jön bal, megy barátság

Ha a korábbi gerilla nyer, akkor Washington és Bogotá több évtizedes jó viszonya – amelynek keretében Kolumbia 2000 óta 10 milliárd dolláros katonai támogatást kapott – megromolhat. Öt évvel ezelőtt az ország elsőként Latin-Amerikában a NATO „globális partnere” lett, ami annyiban nem volt meglepő, hogy már a hidegháború idején is jó volt a két fél viszonya. Dél-Amerikában Kolumbia volt az az ország, amely a számos radikális baloldali fegyveres gerillamozgalom ellenére hivatalosan folyamatosan USA-barát politikát folytatott. A hatalmat ugyanaz az elit gyakorolta oly módon, hogy egy liberális és egy konzervatív párt egymást váltotta a hatalomban.

Ez politikai és gazdasági stabilitást biztosított az 50 éven át tartó polgárháborús helyzet és a drogkartellek háborúi ellenére. Eközben az elmúlt két évtized viszonylag erős gazdasági fejlődése ellenére, kolumbiai társadalmat sújtja az egyik legnagyobb egyenlőtlenség Latin-Amerikában, amely híres a mély társadalmi szakadékokról. A lakosság több mint fele a hivatalos gazdaságon kívül dolgozik, a felsőoktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz csak korlátozottan férnek hozzá az emberek.

A befektetők viszont értékelik a stabilitást, ami a konzervatív jegybank és a szigorú költségvetést folytató kormányok garantálnak. Ennek köszönhetően Kolumbia elkerülte azokat a államcsődöket, amelyek rendszeresek más latin-amerikai országokban. Chile és Peru mellett Kolumbia a régió egyik legkedveltebb befektetési célpontja, a multik dollármilliárdok költöttek el az olaj-, a szén- és a közműszektorban, illetve a fizetősút-bizniszben. A legjelentősebb gerillaszervezettel 2016-ban kötött békemegállapodást a hatalom, amelyben a lázadók büntetlenségért cserébe letették a fegyvert.

Fönt és lent

Iván Duque a regnáló államfő a befektetőbarát politika megtestesítője: a Georgetown egyetemen szerzett diplomát és 12 éven át dolgozott a washingtoni Inter-American Development Bankban. Eközben a kolumbiaiak ki vannak éhezve a változásra, ha nem kétségbeesetten akarják a változást, amit megígértek nekik, de nem kapták meg Duque alatt sem – mondja Sergio Guzmán, a Colombia Risk Analysis kockázatelemző cég igazgatója.

Petró, aki az elmúlt évtizedekben volt képviselő, szenátor és a főváros, Bogotá polgármestere a társadalmi igazságtalanságok ellen indult 2019 és 2021 közötti tüntetések egyik vezetőjeként alapozta meg népszerűségét. Erre tett rá még egy lapáttal az idei infláció, amelyre jelmező, hogy az egyik legalapvetőbb élelmiszer, a sajátos ottani burgonya ára az év eleje óta kétszeresére nőtt.

Észszerű javaslatok

Petro egyes javaslatai nagyon érthetőek. Ingyen felsőoktatást és a munkanélkülieknek állami foglalkoztatást ígér. A környezetvédelem jegyében nem meg akarja szüntetni az új olaj- és gázmezőfeltárásokat – annak ellenére, hogy a fosszilis energiahordozók adják az ország exportjának felét. Pénzügyi reformot is tervez a közegészségügyi és a jóléti kiadások emelése érdekében, de – jelezve, hogy közgazdász a szakmája – erre csak a GDP öt százalékát fordítaná. A vállalatokból osztalékként kivett profitot 70 százalékos adóval sújtaná. A külpolitikában rendezné Kolumbia és Venezuela diplomáciai kapcsolatait, amelyeket az USA nyomására megszakítottak meg.

Kritikus pontja ígéreteinek, hogy újra akarja tárgyalni országa és az USA szabadkereskedelmi megállapodását, amely a nem bányászati termékek kolumbiai exportját az USA-ba több mint 50 százalékkal dobta meg. Eközben ugyanis a helyi farmerek elbukták a versenyt az észak-amerikai mezőgazdasággal szemben, és rákényszerültek, hogy átálljanak a drognövények termesztésre. Egy amerikai kormánytisztviselő szerint kizárt, hogy Washington újratárgyalja a szerződést. A drogokkal kapcsolatos különös javaslata, hogy ezek forgalmazását fel kellene szabadítani a tiltások alól, ugyanis hiába adott az USA számolatlanul pénzt a drogellenes harcra, nem ért el érdemi eredményt. Ezt az ötletet azonban csak az importáló országok valósíthatnák meg.

Várható ellenállás

A kolumbiai üzleti közösség és a földtulajdonosok természetesen tiltakoztak ez ellen a program ellen, bár mióta egyre valószínűbb a radikális baloldali jelölt győzelme, elhalkultak a protestáló hangok. Bruce Mac Master, az egyik üzleti szövetség elnöke Petro gazdasági programjával kapcsolatban emlékeztetett az elnökjelölt egyik kudarcára. Bogotá élén államosítani akarta a szemétszállítást, aminek eredményeként hulladékhegyek halmozódtak fel a főváros utcáin. Master szerint hasonló eredménnyel végződnek majd országos próbálkozásai is.

Az is lehet azonban, hogy esélyese sem lesz bármit megvalósítani a terveiből, ugyanis egy dolog az elnökség, egy másik a törvényhozás. A kongresszusban ugyan az őt támogató Történelmi Paktum a legnagyobb politikai erő, de csak 18 százalékos mandátumaránnyal a szenátusban és 15 százalékossal az alsóházban. Helyi politológusok szerint akármit is ígér végül csak egy a parlamenttel csatázó kormányt tud összehozni, semmi többet.

Egyik korábbi ellenfele a baloldalon, Alejandro Gaviria, a bogotái Universidad de Los Andes volt rektora azt mondta, Petro megválasztásának alternatívája a társadalmi robbanás. Kolumbia egy kitörés előtt álló vulkánhoz hasonlít a felhalmozott társadalmi elégedetlenség miatt. A radikális baloldali jelölt győzelme lehetővé tenné ennek a feszültségnek a kontrollált csökkentését.