Olaf Scholz, a németországi szociáldemokraták kancellárjelöltje a béka feneke alól hozta fel pártját, az SPD-t a szeptemberi parlamenti választások előtt, ám szokás szerint a nehezen kivívott győzelem után egy még nehezebb feladat vár rá: tető alá kell hoznia az országot a következő négy évben vezető kormánykoalíciót. Az erről szóló tárgyalásokat a napokban kezdték meg a liberális szabaddemokatákkal (FDP) és a Zöldekkel. Ha sikerrel járnak, azzal történelmet írhatnak, mert a második világháború után nem állt hárompárti koalíció Németország élén – írja a Financial Times a tárgyalásokon részt vevő politikusok személyiségét elemző cikkében.

További tétje az egyeztetésnek, hogy új lapot nyissanak Angela Merkel 16 éves kormányzása után az elmúlt bő másfél évtizedben a kormányzás élén álló konzervatív CDU/CSU páros nélkül. A nehézségeket agyonelemezte a sajtó: miközben a liberálisok piac- és adócsökkentés-pártiak, az állami beavatkozást a minimálisra csökkentenék és szigorúan korlátoznák az állam eladósodását, a Zöldek és a szociáldemokraták úgy gondolják, hogy az égetően szükséges infrastrukturális beruházásokhoz állami részvételre van szükség és a pénzt részben adóemelésből, illetve állami hitelből kell előteremteni.

Kapcsolódó

Az FDP története nagy kihívása előtt áll, máris eltolódott balra – mondja Julia Klöckner, a CDU elnökhelyettese a nézőtérről kommentálva a koalíciós tárgyalások megkezdését. Nem hiszem, hogy kibékíthetetlen ellentétek lennének a felek között – válaszolja erre a másik szurkolótáborból Johannes Fechner, az SPD egyik hosszú ideje parlamenti képviselőként dolgozó politikusa. Szerinte messze nem akkora a koalíciós tárgyaláson részt vevő pártok közti differencia, mint amekkorának mutatják, megalapozva az alkudozást.

Scholz, Habeck, Wissing

A megegyezés valójában a politikusok kompromisszumkészségén, türelmén és óvatosságán múlik. Scholz személyében az SPD olyan játékost küld a pályára, aki 2018 óta pénzügyminiszter, így megszokhatta a kemény tárgyalásokat. Emellett részt vett két kulcsfontosságú egyeztetésben is az elmúlt időszakban. Az egyik a francia-német javaslat előkészítése volt a közös uniós hitelfelvételről, a másik a 130 ország részvételével zajló tárgyalások a globális 15 százalékos minimális társasági adó bevezetéséről.

Robert Habeck, a Zöldek társelnöke sikeresen vezette pártja tárgyalóit a CDU-val és az FDP-vel folytatott tárgyaláson Schleswig-Holstein tartomány kormányalakításán 2017-ben. Ezzel Scholzhoz hasonlóan jó imázst alakított ki. Nyugodt, messzelátó politikusnak tartják, aki tudja, milyen nagy a tét a pártjának a kormányalakítási tárgyalásokon – mondja Andreas Rödder, a Mainzi Egyetem történész professzora.

Végül az FDP részéről Volker Wissing főtitkár száll ringbe, aki egy SPD-FDP-Zöldek koalíció összehozásában szerzett tapasztalatokat Rajna-vidék-Pfalzban. Ez a trió 2016 óta képes együtt kormányozni a tartományt. Őt az is motiválja, hogy rossz emlékei vannak a CDU/CSU és az FDP 2009 és 2013 közötti kormányzásáról Merkel vezetésével. Ennek végén a konzervatívok kaszáltak a parlamenti választásokon, míg a liberálisok olyan gyengén szerepeltek, hogy kiestek a törvényhozásból.

Nehézségek

Ugyanakkor minden tárgyalónak számolnia kell a saját pártján belüli ellenerőkkel – mondja Rödder. Nehéz lesz megtalálni a konszenzust a tárgyalóasztalnál, ám még nehezebbnek bizonyulhat ezt eladni a pártokon belül. Ez elsősorban az SPD-re igaz, amely Scholzcal egy mérsékelt politikust indított a kancellári posztért – aki nagy meglepetésre nyert –, ám a párt két vezetője, Saskia Esken és Norbert Walter-Borjans balra áll tőle, akárcsak Kevin Kühner elnökhelyettes a párt ifjúsági tagozatának korábbi vezetője.

Ez a három politikus és Christian Lindner, az FDP elnöke biztosan nem tudna közös nevezőre jutni egymással egy állami költségvetésről – mondja a történész professzor. Az SPD köreiben ugyanakkor úgy látják, hogy tisztában vannak a felelősségükkel és szorosan egyeztetve együtt dolgoznak Scholzcal.

Kikacsintás

A Zöldek és az FDP is nyitva hagyták azt a lehetőséget, hogy ha nem jön össze a pártok színei alapján „közlekedési lámpa” koalíciónak nevezett megoldás, akkor a konzervatívokkal összehozhatják a „Jamaica-koalíicót”. Lindner újra és újra arról beszél, hogy a liberálisok és a konzervatívok programja közelebb áll egymáshoz, mint a két baloldali párt szándékai.

Ez a kikacsintgatás azonban fagyos fogadtatásra talált. Markus Söder, a CSU elnöke, Bajorország miniszterelnöke azt mondta, hogy új éra kezdődik a CDU/CSU-nak, amire fel kell készülniük, és ez előtt az új világ előtt a közlekedési lámpa koalíció nyitja meg az utat. Ráadásul könnyen lehet, hogy nem lesz kancellárjelölt, akivel tárgyalhatnának. Armin Laschet, a CDU/CSU jelöltje ugyanis jelezte, hogy a CDU elnökeként egy héten belül kongresszust akar összehívni, amelynek újjá kell alakítani a párt vezetőségét.