Oliver Betz müncheni vállalkozó cége, a Systec Automotive az elmúlt 20 évben kínai motorgyártóknak szállított érzékelőket, ám az elmúlt hónapokban összeomlott a piaca. Az export háromnegyedével esett, így a cégvezetőnek a károk enyhítésének lehetőségein kell gondolkodnia. A változásért részben a lassuló kínai gazdasági növekedést okolja, amit a dolgozók munkába járását is korlátozó, elhíresült zérócovid-politika okoz, részben úgy látja, hogy a kínaiak egyre több importot váltanak ki hazai beszállítással, miután átveszik a szükséges technológiát.

Betz tapasztalatai messze nem egyediek a németországi kis- és középvállalatok világában – derül ki a Financial Times riportjából. A híres német Mittelstand vállalatai egyre többször tapasztalják, hogy nem bízhatnak meg úgy a kínai üzletekből származó biztos profitban, mint az elmúlt évtizedben – mondja Jörg Wuttke, az EU Chamber of Commerce in China lobbiszervezet elnöke. - Olyan ez, mint egy kihűlt szerelem.

A változás azzal a veszéllyel jár, hogy leépül a világ legelőnyösebb kereskedelmi kapcsolata, amelyben a kínai vállalatok úgy váltak a világ ellátási láncainak kulcsfontosságú szereplőivé, hogy termékeik alkatrészeinek egy részét német forrásból szerezték be. Az ezredforduló táján a német kivitelnek egy százaléka irányult a kínai piacra, ami mostanra 7,5 százalékra ment fel. Ezzel Kína a második helyre került az USA után a német gazdaság exportpiacainak rangsorában. Az elmúlt évben 100 milliárd euró értékű német áru talált gazdára az ázsiai országban. (Ez a magyar GDP nagyságrendjébe illeszkedő összeg.)

Aranykor

A német gazdasági modell aranykorának nevezi ezt a kapcsolatot Thorsten Benner, a berlini Global Public Policy Institute kutatóintézet igazgatója. Konkrétan Angela Merkel tavaly véget ért 16 éves kancellári időszakának második felére gondol, amely a német-kínai gazdasági kapcsolatok felvirágzását hozta. Ehhez képest fordulat, hogy Németország elveszti kereskedelmi többletét és versenyképességének egy részét részben azért, mert a kínai vállalatok technológiai tudása gyorsan nő – véli Alicia García-Herroro, a Bruegel kutatóintézet vezető elemzője.

A helyzetet bonyolítja az amerikai-kínai hatalmi vetélkedés és Oroszország háborúja Ukrajna ellen, amelyben Kína az orosz fél felé hajló politikát folytat. Ez ugyanis felerősítette azokat a bírálatokat, amelyek szerint a túl szoros német-kínai gazdasági kapcsolatok a nyugati országok stratégiai ellenfelét erősítik. Olaf Scholz kancellár a jövő évre ígéri kormánya új Kína-stratégiáját, miközben a kormánykoalícióban lévő Zöldkek és szabad demokraták a kapcsolatok lazítását követelik.

Kevesebb garancia

Berlinben jelezték, hogy a jövőben kevesebb biztosítékot fognak adni a vállalatoknak a kínai politikai kockázatokkal szemben, azaz a cégeknek maguknak kel kideríteniük, hogy ottani partnereik részesei-e valahogyan az emberi jogok megsértésének. Ezt egy januártól érvénybe lépő új törvény is rögzíti majd, ami idegesíti a német autógyártókat, a VW-t, a BMW-t és a Daimlert, illetve a BASF vegyipari óriást, amelyek derékig bent vannak a kínai piacon. Az Adidas sportszergyártó ellen bojkottot hirdettek Kínában, amikor megtagadta, hogy pamutot vegyen az országnak abból a régiójából, ahol elnyomják a muszlim kisebbséget.

Az elektronikai alkatrészeket gyártó Megnetec, amelynek 13 éve van gyára Kínában, lemondott az ottani terjeszkedésről, miután ügyfelei a vállalat kínai kitettségéről faggatták a cégvezetést. Inkább Vietnámban terjeszkednek. Eközben kínai diplomaták igyekeznek nyomást gyakorolni a német vállalati szövetségekre, hogy ne bírálják a pekingi kormányt. Ennek ellenére az egyik ilyen szervezet, az autógyártók szövetsége, a VDA igazgatója, Andreas Rade úgy véli, nem a kínai piac elhagyása a válasz a súrlódásossá vált német-kínai kapcsolatokra.