Minél tovább tart Oroszország háborúja Ukrajna ellen, annál nagyobb nyilvánosságot kap az orosz közszereplőknek az a csapata, amely militáns viselkedésével hívja fel magára a figyelmet – derül ki a Moscow Times cikkéből, amely azt firtatja, mekkora lehet ennek a csoportnak a tényleges befolyása a Kremlben. Valójában arról van szó, hogy a viselkedésükkel felhívhatják magukra a figyelmet Vlagyimir Putyin államfő szemében, aki aztán eldönti, hogy reagál-e erre vagy sem.

A háború kezdete előtt az orosz elit két részre oszlott. Az egyik táborba jellemzően a technokratának tartott vezetők és a befolyásos üzletemberek tartoztak, illetve a néhány liberális, aki még a hatalom környékén megfordult. Ők voltak azok, akik nem tartották jó ötletnek a „különleges katonai műveletek” elindítását, és amikor ez megtörtént, az lesokkolta őket. Alig akadt köztük, aki háborúellenes megjegyzést engedett meg magának.

A média a héják megszólalásának adott helyet, akik közül öt nevet kell kiemelni:

  1. Ramzan Kadirovét, Csecsenföld kormányzójáét,
  2. Jevgenyij Prigozsinét, a Wagner magánbiztonsági cég (értsd: zsoldoshadsereg) vezetőjéét,
  3. Vjacseszlav Volodinét, a parlament alsóháza a Duma elnökéét,
  4. Andrej Turcsakét, Putyin pártja, az Egységes Oroszország elnökéét
  5. és Dmitrij Medvegyev volt miniszterelnök és államfőét.

Ebben a csapatban nincs hierarchia, sőt nem tekintik őket egy társaságnak. Az a közös bennünk, hogy rendszeresen Nyugat-faló és militáns megjegyzéseket tesznek.

Visszatérés a reflektorfénybe

Medvegyev, aki jelenleg az orosz Biztonsági Tanács elnökhelyettese, ahova a miniszterelnöki székből ejtőernyőzött, a háború kezdetén Telegram-csatornát indított, amelyen az alpári nyelvezettől sem tartózkodva osztja a nyugati országokat és fenyegetőzik egyebek mellett atomcsapással a háborúban. Ezzel 2,25 millió követőt szerzett, amiről a média nagy része csak álmodozhat. Népszerűségi mutatója 20 százalékról 40 százalékra nőtt.

A hozzá közel állók szerint ez nem kis részben egyfajta színjáték, Úgy gondolja, hogy a keménykedéssel visszatérhet a hatalom közelébe, esetleg újra államfővé válhat, ha Putyin úgy döntene, hogy 2024 után a háttérbe húzódva akarja folytatni Oroszország irányítását. Úgy tűnik, sikeresen terjeszti magáról, hogy csak szerepet játszik, mert az elit mérsékelt részének ő a jelöltje az ország vezetésére, ha úgy alakulnának a dolgok.

A nagyszájú helyi főnök

Kadirov az egyetlen olyan regionális vezető, aki megengedi magának, hogy saját véleményt nyilvánítson a nyilvánosságban. Ebben erősíti, hogy több ezer csecsen katona élén részt vesz a harcokban. Az ukrán ellentámadások nyár végi elindulása után élesen bírálta a katonai vezetőket, akik nem gondoskodtak legalább arról, hogy az orosz csapatok rendezetten vonuljanak vissza. Ez hozzájárulhatott egyesek leváltásához. A háború előtt 60 ezer követője volt a Telegramon, ami hárommillióra ugrott. Ennek ellenére nincs erős támogatottsága az orosz elitben.

Prigozsin hangját szintén az erősíti fel, hogy a Wagner veteránjai jól harcolnak Ukrajnában. Azzal is feltűnést keltett, hogy híre jött: egy Prigozsinra hasonlító figura a börtönökben fegyenceket toboroz a frontra. Neki ugyan nincs Telegram-csatornája, ám ezt kompenzálhatja, hogy egy halom médiavállalkozás van a birtokában, beleértve ebbe egy hadseregnyi internetes trollt is. Így a közszereplései megkapják a kellő nyilvánosságot.

Nagy hang kis hatás

Hogy mekkora a befolyásuk arra jellemző, hogy igyekeznek Putyin a háború eszkalálása felé tolni, de semmi jele annak, hogy ebben bármit is elérnének. Az államfő tőlük függetlenül dönti el, mikor, mit csinál. Emellett van példa arra, hogy ki lehet esni a pikszisből: Dmitrij Rogozin a Roszkoszmosz korábbi hasonlóan héja szerepet játszó vezetője, akit szintén állandóan idézett a média, immáron nyár óta munkanélküli.