Amikor a Kreml politikai ellenfelei mérgezés áldozatául esnek, a hivatalos védekezés, amely bizonyítani hivatott, hogy a titkosszolgálatnak semmi köze az esethez, triviálisnak látszó érveket használ. Semmit sem nyertek volna az ország vezetői az illető ellenzéki halálával. Az illető nem komoly politikai tényező. Az illető halála több gondot okoz a gyanúsítás miatt az ország vezetésének, mint amennyit a politikai tevékenysége okozott vagy okozna, ha folytatná azt.

Szergej Gurijev közgazdász, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank korábbi vezető elemzője úgy véli, hogy ez az érvelés sántít. Egy közgazdasági elméletre, az úgynevezett kinyilvánított preferencia koncepciójára hivatkozik, amely úgy szól, hogy ne azt figyeljük, hogy a gazdasági szereplők mit mondanak, hanem hogy mit tesznek. Például ha egy szakértő azt mondja, hogy érdemes rubelt vásárolni, de a saját devizamegtakarítását dollárban tartja, akkor az ő kinyilvánított preferenciája az, hogy a dollár a jobb befektetés.

Mi a legnagyobb veszély?

Minden gyilkossági kísérletet, amelynek valós kivizsgálását egy rezsim elutasítja, elemezhetünk hasonló módon. Ezek arról árulkodnak, hogy kik lehetnek a rendszer valódi ellenfelei. Az első kérdés, amit fel kell tenni, úgy szól, mitől félnek a hatalmon lévők a leginkább. A Moscow Times publicistája szerint a rendszerváltástól, ami akkor történhet meg, ha elvesztik az őket támogató elit és a társadalom támogatását. Ez pedig akkor történhet meg, ha e két csoport úgy látja, hogy többet nyerhet a jelenlegi vezetés cseréjével, mint ha fenntartaná a státus quót.

Oroszország esetében a Kremlt három fronton fenyegetheti egzisztenciális veszély. Ha az ellenfele hatásosan tud fellépni annak érdekében, hogy Vlagyimir Putyin államfő szövetségesei ellen szankciókat (nyugati üzletelési és utazások korlátozásokat) alkalmazzanak, ha alá tudja ásni az elnök népszerűségét, illetve ha fel tud mutatni egy olyan jövőképet, amely szerint jobb lehetne az élet Oroszországban, mit a jelenlegi hatalom alatt. Más szóval stabil gazdasági növekedést, a jólét emelkedését és a jog uralmát tudja kínálni a putyini éra stagnáló gazdasága és korrupt állama helyett.

Voltak előzmények

A Moscow Times cikkírója szerint ezért gyilkolták meg Borisz Nyemcovot és mérgezték meg kétszer Vlagyimir Kara-Murzát. Ezek az ellenzéki vezetők képesek voltak például elérni, hogy tovább szigorítsák a nyugati szankciókat az elnök embereivel szemben. Navalnijjal az lehet a baja az ország vezetésének, hogy hatékonyan tárja fel a Putyint körüllengő korrupciós ügyeket, ami komolyan rombolja az államfő népszerűségét. A másik, hogy miközben Putyin nem teljesítette 2012-es elnökválasztási ígéreteit, és a 2018-as vállalásaihoz sem látott hozzá, Navalnij két évvel ezelőtti elnöki programja áll (annak ellenére, hogy a hatóságok nem engedték indulni a választáson).

Ebben az egészségügyre, az oktatásra és a tudományra fordított állami kiadások megduplázása, az államigazgatás költségeinek lefaragása, korrupcióellenes fellépés, dereguláció és más gazdaságösztönző intézkedések szerepelnek. Ez a program is szerepet játszhat abban, hogy Navalnij YouTube-csatornájának négymillió követője van és képes volt országos hálózatot kiépíteni támogatóiból, amely de facto a leghatékonyabb pártként működik Oroszországban. Ezt bizonyítja, hogy "okos szavazás" kezdeményezésük, amelyben arra biztatták az embereket, hogy a választásokon a kormánypárt legerősebb ellenfelére szavazva egyesítsék erejüket, érezhető sikereket hozott.

Ebből fakadóan a Moscow Times cikkírójának van egy tippje arra is, mit tehet az orosz ellenzék Navalnij védelme érdekében. A hatalom, amennyiben a titkosszolgálat áll az ellenzéki vezér elleni mérgezési kísérlet hátterében - az orosz hatóságok a mérgezés tényét is vitatják -, azért támadt rá, mert úgy érzi, hogy pótolhatatlan. Az ellenzéknek bizonyítania kell, hogy sokan állhatnak a helyére, hogy sok potenciális vezetőjük van, így nem érdemes kiiktatásukkal kísérletezni, mert túl nagy imázsrombolással járna.