Megteheti? Megtenné? Meg fogja tenni? Ez a kérdés izgatja a nyugati fővárosok kormányait és a körülöttük dolgozó szakértőket annak kapcsán, hogy Vlagyimir Putyin, Oroszország államfője azt lebegteti, kész lenne taktikai atomfegyver bevetésére parancsot adni az Ukrajnában folyó háborúban, ha szükségét látná ennek – írja a Financial Timeson megjelent publicisztikájában Constanze Stelzenmüller, a Brookings Institution USA-val és Európával foglalkozó központjának vezetője.

Putyin szereti emelni a tétet a játszmáiban, amikor védekezésre kényszerül, amiben most éppen van, miután a háborúban nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretné. Ez azt jelenti, hogy bekeményít ott is, meg a hazai bírálatok lesöprésében is az asztalról. Ezért aztán komolyan kell venni, hogy még egy olyan extrém lépést is képes lenne megtenni, mint egy atomcsapás. Ugyanakkor hiba lenne, ha csak erre figyelnének a szakértők és a döntéshozók, ami eltérítené a figyelmüket más lehetőségekről, fenyegetésekről.

A Kreml ura a brit üzleti lap publicistája szerint egy csekista (a Cseka, a szovjet titkosszolgálat első elnevezése után), aki tipikus orosz-szovjet eszközöket alkalmaz az erőteljes kényszertől a terrorig. Kíméletlensége megmutatkozik abban, ahogy az orosz hadsereg tömeges támadásokat indít civil célpontok ellen azzal a látható céllal, hogy lerombolja az energia-infrastruktúrát, ami humanitárius katasztrófával fenyegeti az ukrán lakosságot.

Költés-haszon elemzés

Ezek közé az eszközök közé tartozik a kétféle nukleáris fenyegetés: az atombomba ledobása és a zaporizzsjei atomerőmű támadása. Putyin félelmet akar kelteni ellenfeleiben, ami lebéníthatja az ellenállást az orosz katonákkal szemben. Berlini döntéshozók szerint az atomfenyegetéssel külön célozzák a német társadalmat, amely még nem felejtette el, hogy a hidegháború forróra fordulásának frontvonalában volt, így ebben az esetben az első között pusztult volna el egy nukleáris összecsapásban.

Vannak azonban nyomós ellenérvek azzal szemben, hogy az oroszok bevetnék e végső eszközt. Mindenekelőtt az, hogy az űrből jól látható előkészületeket és esetleg egy tesztet is igényelne. Kérdés, hogy az orosz tábornokok végrehajtanák-e a bevetési parancsot, miután stratégiailag nem sok haszna lenne a szétszórt erőkből álló ukrán hadsereggel szemben, illetve a szél a radioaktív szennyező anyagokat széthordaná, például az orosz katonákra és még tovább Oroszországba.

További hátránya, hogy az orosz rezsimmel elnéző vagy barátságos államok Kínától Indiáig szembe fordulhatnának a Kremllel. Vélhetően főként ezek az indokok magyarázzák, hogy a nyugati hírszerzés még nem látta nyomát annak, hogy az oroszok atomfegyver bevetését készítenék elő.

Jobb módszer a terrorra

Ezzel szemben vannak jobb módszerek az ellenfél terrorizálására, amit jól mutatnak az észak-németországi vasúti közlekedést akadályozó kábelrongálások vagy a számos amerikai repülőtér komputerei ellen indított hackertámadások. Szakértők szerint ezek jól előkészített, pontos akciók voltak, amelyek az orosz „hackerhaderő” ügyködésére utalnak.

A szabotázsok, amelyek szintén nem hiányozhatnak egy jó csekista eszköztárából, sokkal költséghatékonyabb módszerek lehetnek, mint az atombombák. A digitális infrastruktúra megbénítását nehéz megelőzni és elhárítani, miközben alá lehet velük ásni a közszolgáltatások és a közművek megbízható működését. Ezért a Financial Times cikkírója szerint a jövőben sokkal több ilyen akcióra számíthatunk, mint eddig.