Alig néhány hete, hogy Dél-Korea új miniszterelnöke, Yoon Suk-yeol, a megválasztását követően bejelentette: elődjével ellentétben, egyáltalán nincsenek aggályai a dél-koreai atomenergiával és az atomenergia-iparral kapcsolatban. Yoon Suk-yeol újból atomerőműveket építene az ázsiai országban. Ehhez először is be kellene fejezni négy - határidőket és költségeket illetően korábban elszállt - blokk építését, de az új kormányfőnek vannak további ötletei is.

Úgy gondolja, hogy Dél-Korea az ebben az iparágban felhalmozott tudását akár új konstrukciókban, s akár exportként is piacra viheti majd. Ennek egyik első, kissé meglepő kezdeményezése az ország egyik legnagyobb elektronikai gyártójáról és infrastrukturális építőjétől máris megérkezett.

A Samsung hajóépítő cége, a Samsung Heavy Industries előbb kutatásról és fejlesztésről írt alá megállapodást a Koreai Atomenergia Kutatóintézettel, majd bevásárolta magát a Seaborg projektjébe. Ezzel egy csapásra előállhatott a lebegő (úszó) atomreaktor projekttel, mivel a két cég közötti megállapodás kulcsa, hogy a Samsung Heavy Industry és a dán Seaborg által továbbfejlesztett sóoldatos reaktor-technológiája egy projektben egyesül.

Energetikailag ezt a technológiát eredendően az 1960-as években kísérletezték ki, de tórium reaktorként India számára ma is ez jelenti a nukleáris ipar fejlődési irányát. A sóoldatos üzemanyaggal működő atomerőmű lényege, hogy az állandó hűtést igénylő szilárd tüzelőanyag-rudak helyett itt az üzemanyag folyékony sóval keverve kerül a rendszerbe, és ez a folyékony só pedig nem csupán hűtőfolyadékként működik, hanem vészhelyzet esetén ez adja a védelmet is - azzal, hogy megszilárdul.

A Seaborn pedig egy olyan mérnök és laborcsapat, amely ezt a technológiát céljának megfelelően "technológiai méretre szabja". A cég saját definíciója szerint a mérnöki munkájuk a sóoldatos reaktor tervezésének fejlesztésére, elemzésére és dokumentálására szolgáló szisztematikus módszer kifejlesztésére és végrehajtására összpontosul, melyhez támogató kísérletek és tesztek kidolgozását is elvégzik.

Hidrogénre, ammóniára

Az erőmű a gyakorlatban úgy működne majd, hogy a dánok által fejlesztett CMSR-t (Compact Molten Salt Reactor) felteszik egy vízen úszó-úsztatható szállítójárműre - hasonlóan az oroszok által legyártott és 2020-ban be is kapcsolt Lomonoszov Akadémikus nevet viselő építményhez - és azt a termelési helyszínre vontatnák (mint egy uszályt). A dél-koreai rendszer azonban az orosszal ellentétben nem csupán 350 MW villamos energia termelési maximumra lenne képes, hanem - a moduláris felépítésének köszönhetően - 200-800 MW közötti méretre tennék kalibrálhatóvá - igaz, az első építés során 2 x 100 MW termelőkapacitású egységeket tennének csak az úszó platformra. 

De a lebegő atomerőmű az oroszok és a dánok fejlesztésében is ugyanazt a cél szolgálja: oda menjen, ahol szükség van rá. A Samsung elképzelése szerint ezek a "hajók" például ideális megoldások lehetnek a hidrogént előállító, illetve ammóniatermelő infrastruktúrák közelében, ahol jelentős, koncentrált energiatermelésre van szükség.

A lebegő CMSR működési ideje - állítja a Seaborg - 24 év; bekapcsolják, és folyamatosan működhet ennyi időn át. - Ez egy szén-dioxid-mentes energiaforrás, mely hatékonyan képes reagálni az éghajlatváltozással kapcsolatos problémákra. Ugyanakkor egy következő generációs technológia, amely megfelel a Samsung Heavy Industries víziójának - mondta az egyezség megkötésekor Jin-Taek Jeong, a dél-koreai cég elnök-vezérigazgatója. 

Erős Bárkák

A Seaborg által Power Barges-nek, vagyis "erős bárkák" névre keresztelt lebegő erőműve a dánok tervei szerint 2024-re érhet el a kereskedelmi prototípus fejlettségi státusba, és 2026-tól kezdődhetne a gyártás. A Samsung a jelek szerint éppen időben érkezett ahhoz, hogy ezek a határidők nagyobb valószínűséggel tarthatók legyenek. 

A Seaborg nemrég azt jelentette be, hogy 100 főre növelte a foglalkoztatotti létszámát.