A görög válsággal kapcsolatos viták egyik leginkább zavarba ejtő eleme az, hogy egyesek a görögök nemzeti karakterével próbálják magyarázni, miért került bajba az országuk. Egyes jobboldali politikusok Németországban és máshol főként a korrupcióra, és ami még rosszabb, az emberek lustaságára mutogatnak.

A csúnya görögök túl hamar mennek nyugdíjba és kevesebb egy főre eső GDP-t állítanak elő az európai átlagnál, annak ellenére, hogy több időt töltenek munkával - interpretálja a közkeletű vélekedést Mark Buchanan fizikus a Bloombergen megjelent publicisztikai írásában. Buchanan könyvet írt arról, mit tanít közgazdaságtannak a fizika, a meteorológia és a többi természettudomány.

A vendéglátás ősi mestersége

Ez a fajta érvelés teljesen figyelmen kívül hagyja azt az egyszerű tényt, hogy komoly, meghatározott technológiai rendben, kidolgozott szabályok szerint működő szervezetekben alig van köze a munka termelékenységének az azt végzők lustaságához vagy szorgalmasságához. A hatékonyság attól függ, hogy milyen iparágról beszélünk: egyesek esetén folyamatosan változik a technológia, mások esetén viszont lényegében változatlan.

Görögország GDP-jének ötöde az idegenforgalomból származik, amely az utóbbiba tartozik. Ezen az arányon az ország adottságait figyelembe véve aligha lehetne változtatni. Ugyanakkor ez a gazdasági ág nem sokat változott az elmúlt 30 évben. Az internetes foglalások és hirdetések valamivel megkönnyítik az utazók és az őket fogadók dolgát, de ezt leszámítva a vendéglátás továbbra is ugyanolyan munkaerő-igényes tevékenység, mint korábban volt.

A turisták repülőre szállnak, aztán, amikor megérkeznek úti céljukhoz, taxit fognak, szállodákban szállnak meg, étkeznek, programokra járnak vagy csak lazulnak az üdülőhelyeken. Kiszolgálásukhoz rengeteg ember kell: szakácsok, pincérek, takarítók, a repülőterek, a vasutak, a hotelek kiszolgáló személyzete stb. Ezek az emberek egy főre vetítve ma sem tudnak bővebb szolgáltatást nyújtani, mint az elmúlt évtizedekben.

Többet gyorsabban kevesebben

Egészen más képet mutat például a híres német autóipar. Az Eurostat adatai szerint az egész európai autógyártó ágazat - amelynek felét a német cégek adják - a 2008-2009-es pénzügyi válságot megelőző évtizedben évi 4,4 százalékos tempóban növelte teljesítményét. Ezzel 15 év alatt megduplázhatta hatékonyságát, amelynek jelentős része az egy főre eső termelékenység bővüléséből fakadt. Ez az említett időszakban Németországban 40 százalékkal nőtt.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ezek az emberek szorgalmasabbak vagy kevésbé lusták, mint korábban - pusztán fejlődött a technológia, amit használnak, illetve javultak a munkamódszereik. Gondoljuk el ugyanezt például egy pincérnél. Az ő tevékenysége vajon hogyan változhatott az elmúlt 15 évben. Mindez visszavezet egy még a hatvanas években felmerült közgazdaság-tudományi dilemmához.

Hogyan is van ez?

Ez azt a kérdést feszegeti, hogy miközben az oktatás, a zenei koncertek, az orvosi ellátás idővel egyre drágább lesz, a feldolgozóipari termékek ára csökken. A válasz az előbbi ellentmondásból fakad: az autógyártók egyre több és jobb járművet gyártanak gyorsabban és kevesebb emberrel, ezért egyebek mellett képesek emelni alkalmazottaik bérét is.

Ezzel szemben egy komolyzenei koncert éppen annyi időt - próbát és előadást - igényel, mint korábban és a képzett zenészek bére ugyanúgy emelkedik, mint más munkavállalók keresete. Ugyanez a helyzet az oktatással, sőt még az orvoslással is, annak ellenére, hogy az egészségügyi technológia sokat fejlődött az elmúlt évtizedekben. Az ugyanis nem változott, hogy a pontos diagnózis felállítása és kontroll vizsgálatok továbbra is viszonylag hosszú, gyakori orvos-beteg találkozásokat igényelnek.

Nem összehasonlítható

Visszatérve Görögországhoz: a 2010-es összeomlás előtt az egy főre jutó görög GDP stabilan az európai átlag 93 százalékán volt. Ezt követően - az eladósodás árán felhizlalt - bruttó hazai termék visszaesésével zuhanni kezdett. Végül is valójában nem összehasonlítható a görögök helyzete a németekével, mivel a görög gazdaság főként olyan ágazatokra alapul, amelyek "technológiája" alig változik, míg a német a gyorsan fejlődő feldolgozóiparnak köszönheti fejlődését. Egy szóval a görögök nem lusták, és az eurózóna gondjainak semmi köze a tagállamok lakóinak "nemzeti karakteréhez" - ismétli el mondandóját Mart Buchanan.