Még mindig Merkel szava a döntő

Brüsszelben is nagy hullámokat vert, hogy a német kormánypárt, a CDU türingiai képviselői együtt szavaztak a radikális jobboldali Alternatíva Németországnak párthoz tartozó kollégáikkal a türingiai tartományi miniszterelnök-választáson. Angela Merkel kancellár azonban rövidre zárta az ügyet.
Komócsin Sándor, 2020. február 9. vasárnap, 15:48
Fotó: Getty Images

Nem fukarkodott a média a jelzőkkel Türingia tartomány miniszterelnök-választásának szóló tudósításaiban - derül ki a Financial Times összefoglalójából. Sutba dobták a háború utáni Németország politikai alapelvét, a szavazás keltette földrengés megrázta az egész országot, az utórengések még Brüsszelt is elérték. Ehhez hasonlókat olvashatnak a politikai iránt érdeklődők, miután a tartományi miniszterelnök-választáson Angela Merkel kancellár pártja, a konzervatív CDU együtt szavazott a muszlimellenes, euroszkeptikus Alternatíva Németországnak (AfD) párttal.

A szociáldemokraták (SPD) szerint ezzel a CDU felrúgta a mérsékelt pártoknak azt a 75 éve érvényben lévő megállapodását, miszerint a politikai centrumhoz tartozó pártok Németországban soha nem működnek együtt náci színezetű politikai erőkkel. A CDU és az AfD a liberális FDP jelöltjét, Thomas Kemmerichet választotta meg tartományi kormányfőnek egyetlen szavazat többséggel Bodo Ramelowval, a Baloldal párt újraválasztásáért indult jelöltjével szemben, akit saját pátján és az SPD-n túl a Zöldek is támogattak.

Pünkösdi királyság

Kemmerich regnálása azonban enyhén szólva pünkösdi királyságnak bizonyult. Az hagyján hogy óriási tüntetéshullám indult a lemondása érdekében: a CDU és az FDP székháza előtt is megjelentek a demonstrálók, voltak akik sátrakkal érkeztek, mondván: addig nem tágítanak, amíg ennek a világ szégyenének véget nem vetnek. Ez azonban nem volt elég és az sem váltott ki azonnali választ, hogy Annegret Kramp-Karrenbauer, a CDU elnöke lemondásra szólította fel az új tartományi miniszterelnököt, ami megnyithatja az utat az új választás előtt.

Végül az sem volt elég, hogy a CDU főtitkára, Paul Ziemiak azzal vádolta saját pártja helyi politikusait, hogy a tűzzel játszanak. Amikor azonban a külföldön tartózkodó Angela Merkel kancellár is megszólalt, kijelentve, hogy párjának helyi képviselő megbocsáthatatlan hibát követtek el, Kemmerich megtört: egy nap után felajánlotta lemondását. Ha a tartományi parlament elfogadja ezt, akkor kétharmados többséggel kiírhatja az új szavazást. Ha a CDU önkritikát gyakorolna, akkor a baloldali pártokkal együtt bőven meglenne ez a többség.

Soha

Kemmerich igencsak rövidre sikerült miniszterelnöki ténykedése alatt azzal próbálja eladni, hogy elfogadta az AfD támogatását, hogy kijelentette: soha nem fog kormányzati pozíciót ajánlani a radikális jobboldali párt politikusainak. Az FDP elnöke, Christian Lindner felszólította a baloldali pártokat, hogy működjenek együtt a pártjával és a CDU-val Türingia felvirágoztatásért. Erre szükségük is lett volna, miután az FDP-nek mindössze öt mandátuma van a 90 fős türingiai parlamentben.

A német politika eddig alapszerződésének széttépése az EU brüsszeli központjában is hullámokat vert. Guy Verhofstadt, az Európai Parlament liberális frakciójának korábbi vezetője Hitler hatalomra kerüléséhez hasonlította Kemmerich megválasztását. Kínos az ügy Emmanuel Macron francia államfő Európa-párti szövetségének, az Újítsuk meg Európát frakciónak is, miután az FDP európai parlamenti képviselői éppen ebben a képviselőcsoportban ülnek.

Más tagpártok, például a spanyol Ciudadanos össztűz alá került, amikor elfogadta a radikális jobboldali Vox támogatását egy regionális választáson. Az Észt Centrumpárt azzal vívta ki a frakció más politikai erőinek haragját, hogy egy nacionalista párttal kötött koalíciót. A frakció vezetője, Dacian Ciolos elfogadhatatlannak minősítette az FDP politikai taktikázását, amely sérti a liberális alapértékeket. Az Újítsuk meg Európát magyar tagja a Momentum Mozgalom.

HOZZÁSZÓLÁSOK