Az észak-koreai despota zsebre tette a világot

Kim Dzsongun Észak-Korea diktátora, akit sokan őrültnek tartanak leiskolázta az Egyesült Államok diplomáciáját élén Donald Trump elnökkel, és jó úton menetel afelé, hogy fenntartsa országa sérthetetlenségét, sőt utat nyisson veszedelmes nukleáris technológiájuk titkos exportja előtt.
Komócsin Sándor, 2018. február 18. vasárnap, 12:13
Fotó: AFP

Ez egy őrült, egy elborult diktátor, nem szabadna megengedni, hogy az ujja atomfegyverek indítógombján legyen. Nincs értelme elrettentésről és visszaszorításról beszélni, amikor egy irracionális szereplőre próbálnak hatni ezzel. Így látják Washingtonban Kim Dzsongunt, Észak-Korea vezérét, ám ez legfeljebb egy féligazság lehet - véli Philip Stephens, a Financial Times (FT) politikai publicistája.

Kétségtelen, hogy Kim a világ egyik legdurvábban elnyomó, emberellenes rezsimjének despotája. Sok szempontból jelenleg a világ legrosszabb helye Észak-Korea, hol milliók éheznek csak azért, hogy rezsim kiélhesse beteges vonzódását az atomfegyverek iránt, és ha valaki pisszenni mer, hamar egy munkatárborban találhatja magát a legbrutálisabb elnyomás alatt.

Okos emberek

Az Egyesült Államok jelenlegi kormányának stratégiái azonban elkövettek egy súlyos hibát: összekeverték a kíméletlenséget az őrültséggel. Az FT publicistája szerint Kim tudja, hogy mit csinál. Mint ahogy a környezetében lévő agytröszt is tudja, hogy mit akar, és azt is, hogyan érheti el céljait.

Az elmúlt ősszel egy észak-koreai tisztviselőkből álló delegáció Svájcban nyugati védelmi és külügyi szakértőkkel folytatott titkos tárgyalásokat. Valójában egy egyeztetéssorozat következő állomásáról volt szó, amelyben igyekeznek feloldani az atomfegyverekkel felvértezett sztálinista rezsim és a nemzetközi közösség viszonyában kialakult patthelyzetet.

A sztálinista diplomaták egy lépést sem hátráltak. Egyértelmű volt, hogy főnökük nukleáris robbanófejet helyez egy interkontinentális ballisztikus rakétára, soha nem fognak megtörni a gazdasági-kereskedelmi szankciók súlya alatt, szóval a tárgyaló felek semmire sem jutottak egymással. Egy valami azonban kiderült: Észak-Korea okos, angolul kiválóan beszélő, felkészült embereket küldött Svájcba.

Karikatúrákban gondolkodik

Donald Trump, az USA elnöke azonban sajnálatos módon, inkább karikatúrákban gondolkodik ellenségéről. Kicsi rakétaembernek gúnyolja a sztálinista diktátort, azon poénkodik, hogy neki nagyobb piros gomb van az asztalán, mint Kim Dszongunnak, akit legutóbbi beteg kiskutyának minősített. Cserébe perszer megkapta a vén trotli jelzőt.

Minél hangosabban szidalmazza azonban Észak-Koreát Trump, annál hitelesebbé válik a rezsim érvelése, miszerint csak nukleáris csapásmérő erejének fejlesztésével előzheti meg, hogy az USA rátámadjon a rezsimre, ahogy Szaddám Huszeinnel és Irakkal tette 2003-ban. Ne feledjük: ezt megelőzően beszéld George W. Bush elnök a gonosz tengelyéről, amely szerinte Irakból, Iránból és Észak-Koreából állt.

Mestermunka

Az FT cikkírója nemzetközi diplomáciai mesterműnek tartja az észak-koreai küldöttség részvételét a dél-koreai Phjongcshangban folyó téli olimpián. Ezzel a húzással gyengének láttatják az USA-t, miközben időt nyertek hosszú távú nukleáris rakétáik további fejlesztéséhez.

A cél nyilvánvaló volt. Éket verni Washington és Szöul közé és valamivel humánusabbnak mutatni a phenjani rezsimet a világ közvéleménye előtt. A pompomlánybrigádtól a szimfonikus zenekaron át a tucatnyi sportolóig terjedő delegáció faltól falig tartó megjelenést biztosított az észak-koreaiaknak a világ médiájában. Kim Jodzsong, a diktátor húga semmit sem mondott nyilvánosan, csak mosolygott.

Vele szemben Mike Pence amerikai alelnök csak duzzogott. Azzal érkezett Dél-Koreába, hogy Washington csak akkor tárgyal az észak-koreai rezsimmel, ha az felfüggeszti nukleáris programját. Távozása után kijelentette, hogy nem támasztanak előzetes feltételeket. Eközben Mun Dzsein dél-korai elnök gondolkodik rajta, hogy elfogadja Kim meghívását a szomszéd országba.

Elmosódó határok

Végső soron Phenjan cinikus mosolydiplomáciájával sikeresen elmosta a világos határokat az ügyben, hogy meddig mehet el. Amíg a felek tárgyalnak, Trumpra erős nyomást fognak gyakorolni az USA nemzetközi szövetségesei, hogy tartózkodjon a katonai nyomásgyakorlástól. Más szóval bár Észak-Koreának alig vannak nemzetközi szövetségesei, az USA sem talál támogatót egy megelőző csapáshoz.

Kim Dzsongun azt akarja, hogy országát ismerjék el nukleáris hatalomnak, ez a feltétele annak, hogy komoly tárgyalásokat folytasson a hogyan továbbról. A néhány hónap, amíg Dél-Korea és az USA szövetsége fellazul, fontos időt ad neki ahhoz, hogy tovább erősítse a hadseregét.

Nem lehet jó vége

Stephens szerint ennek a történetnek nem lehet jó vége. Kína vonakodik igazán kemény szankciókkal megkockáztatni a sztálinista rezsim összeomlását, mert a menekültektől kezdve a katonai raktárakból kikerülő veszedelmes hardverig annak minden következményét a nyakába kapná. Phenjan tovább birtokolhatja fegyvereit, amit súlyosbít az a kockázat, hogy titkos csatornákon másoknak is adhat ezekből.

Az USA folytathatja tovább a visszaszorítás és elrettentés politikáját borítékolhatóan korlátozott eredményekkel. Az egyetlen jó hír, amit látunk, hogy Kim nem egy kiszámíthatatlan őrült, aki egy elborult pillanatában bármit képes megtenni.

A fotó forrása: AFP

HOZZÁSZÓLÁSOK
 

gmihaly621, 2018.02.19 10:06

Én egy firkászi elemzést nem tekintenék ennyire zsinórmértéknek.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html