Újabb jelzés: Európában is összezavarodhat a döntéshozás

Idő előtt kiszállt az Európai Központi Bank döntéshozói közül az egyik, hagyományosan a szigorítást képviselő tag. Sabine Lautenschläger nem indokolta lemondásának az okát, de nehéz nem arra gondolni, hogy nem tud azonosulni az eurózóna központi bankjának politikájával. Christine Lagarde kemény feladat elé néz, amikor átveszi az elnökséget november elején.
Rácz Gergő, 2019. szeptember 26. csütörtök, 16:35
Fotó: Getty Images

Európában sincs meg a piacok által remélt összhang a jegybanki döntéshozatalban: idő előtt lemondott posztjáról Sabine Lautenschläger az Európai Központi Bank (ECB) egyik döntéshozója.

A lépést nem indokolta, azonban az első reakciók alapján a szigorúbb feltételeket képviselő közgazdászként már nem tudott azonosulni az ECB újabb politikai fordulatával, ami ismét kamatcsökkentést és a gazdaság élénkítését támogató eszközvásárlásokat eredményezett.

Lautenschläger az ECB történetének mindössze az ötödik tagja lenne a döntéshozó testületben, aki mandátuma lejárta előtt távozik posztjáról. Lépése egyben beleillik a német "hagyományokba", a korai távozók közül ketten is német delegáltak voltak, mindketten "héják", vagyis alapvetően a szigorúbb feltételeket szorgalmazó szakértők.

Amennyiben a lemondás indoka valóban az ECB lazítása elleni tiltakozás, azzal tovább mélyülnének az ellentétek az ECB döntéshozói között

- mondta Carsten Brzeski, az ING Németországot vizsgáló vezető közgazdásza.

Egyelőre eggyel kevesebb héja van az ECB-ben - kommentálta a helyzetet Anders Svendsen, a Nordea elemzője. Meglátása szerint ennek döntő súlya nincs, mivel a lazítást szükségesnek látó "galambok" többen vannak, és az erőviszonyok az utódlást követően sem változnak érdemben.

Brzeski szerint viszont a mostani fejlemény rámutat, hogy komoly nézeteltérések vannak az ECB-ben, aminek kezelése jó eséllyel nehéz feladatot jelent majd Christine Lagarde számára, miután novemberben hivatalba lép az ECB új elnökeként.

A befektetői piacok számára azért lehet aggasztó, hogy éleződő feszültségek látszanak az ECB döntéshozói között, mert hasonló a felállás a Federel Reserve-ben is.

Visszatérő érv, hogy a mostani világgazdasági környezeteben egyre nagyobb felelősség hárul a nagyobb jegybankokra a helyzet kezelésében. A Fedre nézve ismétlődő kritika, hogy megosztott, ez is hozzájárul, hogy elveszítette az irányítást. Hasonló aggodalmak merülhetnek fel az ECB-val kapcsolatban is, amennyiben nem tud markáns, piacnyugtató üzenettel előállni.

HOZZÁSZÓLÁSOK