Itt a tudományos magyarázat a Brexitre!

A döntéshozatal "technológiájával" foglalkozó tudományos vizsgálatok szerint vannak olyan kérdések, amelyek esetén minél több embert kérdezünk meg, annál nagyobb eséllyel kapunk pontos választ, és vannak olyanok, amelyeknél ennek az ellenkezője az igaz.
Komócsin Sándor, 2016. július 10. vasárnap, 09:09
Fotó: MTI/AP

Nagy-Britannia új miniszterelnökének az lesz a feladata, hogy végrehajtsa a döntést, amelyet a június végi népszavazáson részt vevők többsége hozott. Ez első ránézésre azt jelenti, hogy ki kell léptetnie országát az Európai Unióból. A tudományos megközelítés azonban azt sugallja, hogy nem lenne a legokosabb, ha pontosan azt tenné, amit a voksolók meghagytak neki.

A referendum demokratikus procedúrájának legitimitását ugyan senki sem vonja kétségbe, azonban nem szabad elfelejteni azt, hogy a népszavazás szokatlan eszköz. Nem véletlenül találták fel a közvetett demokráciát a társadalmak előtt álló bonyolult kérdések eldöntésére - hívja fel a figyelmet Mark Buchanan fizikus, a Bloomberg tudományos rovatának szakírója.

Általában a vezetők döntenek

A demokráciákban az esetek többségében választott képviselők vagy vezetők hozzák meg a döntéseket, mert ők rendelkeznek a kellő információval, erőforrással és idővel ahhoz, hogy választani tudjanak a lehetőségek közül. Ennek az a tudományos döntéselméleti alapja, hogy kisebb csoportok általában jobb döntéseket hoznak, mint a nagyobbak, különösen, ha összetett problémáról van szó.

A berlini Max Planck Intézet kutatói nemrégiben megjelent tanulmányukban arra a következtetésre jutnak, hogy a nagy tömegek olyan kérdéseket tudnak helyesen megítélni, amelyekre az egyes emberek, az egyének is viszonylag könnyen válaszolni tudnak.

Egyszerű és bonyolult

Tegyük fel, hogy megkérdezzük az emberektől, hol élnek többen: Kaliforniában vagy Nagy-Britanniában? (A helyes válasz: az utóbbiban.) Ha mondjuk kilenc ember véleményét kérjük ki erről, akkor jó eséllyel többségük véleménye a helyes válasz lesz. Ha egymilliót megszavaztatunk róla, akkor szinte biztos, hogy jó választ kapunk, mert a nagy tömegben eltűnnek a hibás válaszok.

Mi van azonban akkor, ha mondjuk azt kérdezzük, hogy magasabb lesz-e az a papírlap, amelyet 25-ször összehajtunk, mint az Empire State Building? (A válasz meglepő: igen, mivel a hajtogatással hatványozottan nő a papír vastagsága.)

Minél több embernek tennék fel ezt a kérdést, annál bizonytalanabb eredményre jutnánk, mert az emberek nagy többsége nincs tisztában a hatványozott növekedés mibenlétével és összekeverné a papírlapok egymásra rakosgatását a hajtogatással.

A kicsi jó

A Max Planck kutatói szerint a kisebb csoportok akkor teljesítenek kifejezetten jól, amikor a megoldandó probléma az egyszerűen eldönthető és a bonyolult részkérdések kiszámíthatatlan keveréke. Még arra is van tippjük, hogy mekkora az ideális döntéshozói létszám. Nagyjából 10-15 ember, jellemzően kevesebb, mint 40.

Nem meglepő, hogy a döntéshozó testületek, a bíróságok, az önkormányzatok, banki-vállalati igazgatóságok és a parlamenti bizottságok általában 5-40 tagúak.

És mi van a népszavazással?

Mindezt talán nem lehet közvetlenül rávetíteni a brit függetlenségi népszavazásra, amely nem adott világos választ a feltett kérdésre, hiszen a függetlenségnek számos lehetséges módja van norvég-svájci szoros EU-s kapcsolattól a WTO-szabályok szerinti vámhatárokkal elválasztott viszonyig.

Az mindenképpen biztos azonban, hogy a népszavazás meglehetősen durva, úthengerszerű eszköz egy olyan fontos és bonyolult kérdés megválaszolására, mint hogy egy ország leváljon-e arról a bonyolult piacról, amelybe 43 év alatt beágyazódott.

A dolgot súlyosbítja, hogy a brit közvélemény durva tévedésekben van például a bevándorlással kapcsolatban, amely az egyik legfőbb oka volt a Leave győzelmének. Az átlagbrit a ténylegesnél kétszer többnek látja a bevándorlók számát!

Óvatosan!

A szavazók világossá tették nemtetszésüket a bevándorlás és a globalizáció országukat érő hatásai miatt. A következő londoni kormányok nem hagyhatják ezt figyelmen kívül. Ugyanakkor megkérdőjelezhetik azt a naiv felfogást, amely szerint a referendum nyomán nincs más választásuk, mint beindítani Nagy-Britannia kiléptetését az EU-ből az európai alapszerződés 50 cikkelyének megfelelően.

A döntéselmélet említett eredményeinek figyelembevételével azt mondhatjuk, hogy a szavazók arra hatalmazták fel őket, hogy a rendelkezésükre álló erőforrások, idő és információ birtokában alaposan mérlegeljék az ország előtt álló lehetőségeket.

A kérdés az, hogyan tarthatják tiszteletben a népakaratot figyelembe véve, hogy az emberek nyilván nem akarnak vagy csak korlátozottan hajlandóak lemondani az EU-tagság előnyeiről a függetlenség kedvéért. Ennek nem volt módjuk hangot adni, mert arra a kérdésre kellett felelniük, hogy kiléptetnék-e országukat az EU-ból vagy sem, nem pedig arra, hogy ezt milyen áron vállalnák.

HOZZÁSZÓLÁSOK
 

matura, 2016.07.11 11:12

Ezek után minden országban minden 5 percben fognak a kilépésről szavazni, és a frontok állása után ki-be fognak lépni kulturális örökség címén és akik a közösbe pénzt raktak a fejüket fogják, milyen hülyék voltak.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html