Nagy-Britannia új miniszterelnökének az lesz a feladata, hogy végrehajtsa a döntést, amelyet a június végi népszavazáson részt vevők többsége hozott. Ez első ránézésre azt jelenti, hogy ki kell léptetnie országát az Európai Unióból. A tudományos megközelítés azonban azt sugallja, hogy nem lenne a legokosabb, ha pontosan azt tenné, amit a voksolók meghagytak neki.

A referendum demokratikus procedúrájának legitimitását ugyan senki sem vonja kétségbe, azonban nem szabad elfelejteni azt, hogy a népszavazás szokatlan eszköz. Nem véletlenül találták fel a közvetett demokráciát a társadalmak előtt álló bonyolult kérdések eldöntésére - hívja fel a figyelmet Mark Buchanan fizikus, a Bloomberg tudományos rovatának szakírója.

Kapcsolódó

Általában a vezetők döntenek

A demokráciákban az esetek többségében választott képviselők vagy vezetők hozzák meg a döntéseket, mert ők rendelkeznek a kellő információval, erőforrással és idővel ahhoz, hogy választani tudjanak a lehetőségek közül. Ennek az a tudományos döntéselméleti alapja, hogy kisebb csoportok általában jobb döntéseket hoznak, mint a nagyobbak, különösen, ha összetett problémáról van szó.

A berlini Max Planck Intézet kutatói nemrégiben megjelent tanulmányukban arra a következtetésre jutnak, hogy a nagy tömegek olyan kérdéseket tudnak helyesen megítélni, amelyekre az egyes emberek, az egyének is viszonylag könnyen válaszolni tudnak.

Egyszerű és bonyolult

Tegyük fel, hogy megkérdezzük az emberektől, hol élnek többen: Kaliforniában vagy Nagy-Britanniában? (A helyes válasz: az utóbbiban.) Ha mondjuk kilenc ember véleményét kérjük ki erről, akkor jó eséllyel többségük véleménye a helyes válasz lesz. Ha egymilliót megszavaztatunk róla, akkor szinte biztos, hogy jó választ kapunk, mert a nagy tömegben eltűnnek a hibás válaszok.

Mi van azonban akkor, ha mondjuk azt kérdezzük, hogy magasabb lesz-e az a papírlap, amelyet 25-ször összehajtunk, mint az Empire State Building? (A válasz meglepő: igen, mivel a hajtogatással hatványozottan nő a papír vastagsága.)

Minél több embernek tennék fel ezt a kérdést, annál bizonytalanabb eredményre jutnánk, mert az emberek nagy többsége nincs tisztában a hatványozott növekedés mibenlétével és összekeverné a papírlapok egymásra rakosgatását a hajtogatással.

A kicsi jó

A Max Planck kutatói szerint a kisebb csoportok akkor teljesítenek kifejezetten jól, amikor a megoldandó probléma az egyszerűen eldönthető és a bonyolult részkérdések kiszámíthatatlan keveréke. Még arra is van tippjük, hogy mekkora az ideális döntéshozói létszám. Nagyjából 10-15 ember, jellemzően kevesebb, mint 40.

Nem meglepő, hogy a döntéshozó testületek, a bíróságok, az önkormányzatok, banki-vállalati igazgatóságok és a parlamenti bizottságok általában 5-40 tagúak.

És mi van a népszavazással?

Mindezt talán nem lehet közvetlenül rávetíteni a brit függetlenségi népszavazásra, amely nem adott világos választ a feltett kérdésre, hiszen a függetlenségnek számos lehetséges módja van norvég-svájci szoros EU-s kapcsolattól a WTO-szabályok szerinti vámhatárokkal elválasztott viszonyig.

Az mindenképpen biztos azonban, hogy a népszavazás meglehetősen durva, úthengerszerű eszköz egy olyan fontos és bonyolult kérdés megválaszolására, mint hogy egy ország leváljon-e arról a bonyolult piacról, amelybe 43 év alatt beágyazódott.

A dolgot súlyosbítja, hogy a brit közvélemény durva tévedésekben van például a bevándorlással kapcsolatban, amely az egyik legfőbb oka volt a Leave győzelmének. Az átlagbrit a ténylegesnél kétszer többnek látja a bevándorlók számát!

Óvatosan!

A szavazók világossá tették nemtetszésüket a bevándorlás és a globalizáció országukat érő hatásai miatt. A következő londoni kormányok nem hagyhatják ezt figyelmen kívül. Ugyanakkor megkérdőjelezhetik azt a naiv felfogást, amely szerint a referendum nyomán nincs más választásuk, mint beindítani Nagy-Britannia kiléptetését az EU-ből az európai alapszerződés 50 cikkelyének megfelelően.

A döntéselmélet említett eredményeinek figyelembevételével azt mondhatjuk, hogy a szavazók arra hatalmazták fel őket, hogy a rendelkezésükre álló erőforrások, idő és információ birtokában alaposan mérlegeljék az ország előtt álló lehetőségeket.

A kérdés az, hogyan tarthatják tiszteletben a népakaratot figyelembe véve, hogy az emberek nyilván nem akarnak vagy csak korlátozottan hajlandóak lemondani az EU-tagság előnyeiről a függetlenség kedvéért. Ennek nem volt módjuk hangot adni, mert arra a kérdésre kellett felelniük, hogy kiléptetnék-e országukat az EU-ból vagy sem, nem pedig arra, hogy ezt milyen áron vállalnák.