Az amerikai kormány képviselői igyekeznek nyomást gyakorolni kínai kollégáikra a két ország hagyományos éves kormányzati szintű tanácskozásán annak érdekében, hogy a kínai gyártók fejezzék be a világ elárasztását acéltermékekkel - írta a Washington Post.

A pekingi vezetés korábban ígéretet tett az acélipar zsugorítására, Washington ennek betartását igyekszik sürgetni. Az USA álláspontja szerint a kínai áru inkorrektül alacsony áron kerül a piacra, amivel veszélyezteti a világ más termelőit és munkahelyek elvesztéséhez vezethet.

Az acélexport-zuhatagra Washington dömpingvámmal reagált, az európai hatóságok kereskedelmi vizsgálatot indítottak az ügyben.

Barátságos beszélgetés

A világ két legnagyobb gazdasági hatalmának évente megrendezett stratégiai és gazdasági párbeszéde ritkán végződik azzal, hogy a felek megállapodásra jutnak valamiben. Céljuk, hogy tisztázzák álláspontjaikat, eloszlassák a félreértéseket.

Peking néhány hónappal ezelőtt jelentette be, hogy több millió munkahely elvesztésének árán is vállalja nagyra hízott, állami kézben lévő acél- és széniparának visszafejlesztését. Ugyanakkor más jelentős szektorokról, köztük az alumínium-, az üveg- és a napelemgyártásról nem kívánnak lemondani.

Klímaügyben egyetértés

Az Egyesült Államok azt is szeretné elérni, hogy Kína nyissa meg pénzügyi és más szolgáltatásai piacát. Az ezekben a gazdasági ágakban érdekelt külföldi szervezetek arra panaszkodnak, hogy az ázsiai ország igyekszik kizárni őket belső piacáról, amivel megsérti a szabadkereskedelmi megállapodásokat.

Kiszerettek az európai cégek Kínából

Akárcsak az amerikaiak, az európai cégek is megelégelték, hogy Kína lassan nyitja meg piacát a külföldi vállalatok előtt - írta a CNBC. Az EU mellett működő kínai kereskedelmi kamara felmérése szerint az európai vállalatok 41 százaléka átértékeli kínai jelenlétét, előtérbe helyezi a költségcsökkentést, beleértve ebbe az elbocsátásokat is. Az ok egyszerű: nem látják, hogy főként állami tulajdonú helyi vetélytársaikkal belátható időn belül azonos feltételek mellett versenyezhetnének.Továbbra is jelentős, 47 százalék azoknak a vállalatoknak az aránya, amelyek bővíteni akarják ottani tevékenységüket, ám ha figyelembe vesszük a változásokat is, akkor egészen más képet látunk. Alig három éve, 2013-ban ugyanis még 86 százalékuk akart bővíteni az ázsiai országban. Zuhan a Kínában k+f befektetést tervezők aránya is: 2015-ben még 85 százalékuk akart ott fejleszteni, ami 2016-ra 72 százalékra esett.

Washington azt is szeretné, ha Peking felgyorsítaná a felhalmozott vállalati adósságok leépítését. Ez a probléma közgazdászok szerint. egy a gazdasági növekedést durván lefékező krízishez vezethet.

Kevés kérdésben van egyetértés a felek között. Ilyen az, hogy mindketten teljesíteni a tavaly párizsi klímacsúcson elfogadott vállalásaikat az üvegház hatású gázok kibocsátásának csökkentésében.

Sok kicsi egy nagy ellen

A politikai témák két kérdéskör köré csoportosulnak. Az egyik Észak-Korea nukleáris fegyverkezése. Az amerikai fél azt akarja, hogy ez ügyben a két világhatalom együtt lépjen fel, ahogy azt az iráni atomprogram megnyesegetésével kapcsolatban az elmúlt években tette.

A másik kritikus kérdés a Dél-kínai-tenger térségében kialakult, katonai fenyegetésekkel színezett feszültség. Kína olyan államokkal került szembe, amelyek egy része az USA szövetségese. Az ázsiai óriásnak vitája van a Fülöp-szigetekkel, Tajvannal, Indonéziával, Vietnammal és Bruneivel, Japánon kívül, amellyel évek óta szkanderoznak néhány olajlelőhelyek szomszédságában lévő szigetért.

Az ügy tétje, hogy évente ötezer milliárd dollárnyi kereskedelem hajózási útvonala a térség. A Fülöp-szigetek abban bízik, hogy a nemzetközi bíróság elismeri gazdasági érdekeit a régióban egy ez ügyben 2013-ban indított perben, ám Peking jelezte, hogy nem fogadna el egy ilyen döntést. A helyi államok attól tartanak, hogy Kína "védelmi zónának" minősíti a terület egy részét. Peking viszont rossz néven veszi az amerikai haditengerészet fokozódó jelenlétét a Dél-kínai-tengeren.