Az európai szociáldemokrata pártok, amelyek irányításával létrejött a gondoskodó állam modellje, és amelyek ennek eredményeként Európa jó részén hatalmon voltak egy évtizeddel ezelőtt, a jóléti rendszert leromboló pénzügyi válság legnagyobb vesztesei közé tartoznak. Nem pusztán a politikai váltógazdálkodásból fakadó ciklikus visszaesésről van szó, hanem tartós hanyatlásról, mivel a baloldal, úgy tűnik, hosszú időre elvesztette a társadalomnak szóló mondanivalóját - kezdi elemzését a Reuters.

A szociáldemokraták hagyományos szavazóbázisához tartozó kék galléros szakmunkásokat dühíti a szociális rendszer megkurtítása és a fenyegető munkanélküliség, amellyel szemben a baloldali pártok (is) tehetetlenek. Ezért sokan közülük elpártoltak a proteszt mozgalmakhoz, az antikapitalista radikális baloldalhoz vagy az euroszkeptikus, bevándorlásellenes szélső jobbhoz. Ezzel hozzájárulnak a politikai erők széttöredezéséhez, amit számos európai választás megmutatott az utóbbi években.

Hitelvesztés

A középen álló szavazók jelentős része a jobb-közép erőket részesíti előnyben, amelyekről úgy gondolja, hogy a nehéz időkben stabilabb kormányzást ígérnek, és sokan vannak azok is, akik teljesen kiábrándultak a hagyományos politikai elitből. Ők azok, akik otthon maradnak a választások idején.

A szervezett munkások 19. századi harcaiból kinőtt modern baloldal, amely a jobb munka- és életkörülmények megteremtését tűzte ki céljául, a pénzügyi válság nyomán kibontakozó folyamatok miatt elvesztette hitelét. A fejlett országok lakossága már nem hisz a kollektív szociális biztonság és gyarapodás lehetőségében. Az OECD adatai világosan megmutatják, hogy a nyugati társadalmakban szélesebbé vált a szakadék a gazdagok és a szegények között, növelve azokat a szociális különbségeket, amelyek csökkentésére a baloldal felesküdött.

Elkerülni a legrosszabbat

A szociáldemokraták manapság leginkább csak menteni próbálják a fennálló státus quót, illetve igyekeznek elkerülni a legrosszabb lehetőségeket, a földrengésszerű vereségeket, pártszakadásokat, a törpepárttá válást - mondja Olaf Cramme, a bal-közép irányultságú Policy Network kutatóintézet igazgatója.

Az egyik legnagyobb baloldali párt, a német SPD története második legrosszabb választási eredményén van túl és rosszabbnál rosszabb lehetőségekkel kénytelen számolni. Nagykoalícióra léphet Angela Merkel CDU-jával, miközben a 2005-2009-es közös kormányzásból a mostaninál is súlyosabb választási vereséggel jött ki. Végignézheti, hogy korábbi közeli szövetségese, a Zöldek lépnek be a helyére Merkel mellé, vagy ha egyikük sem áll kötélnek, akkor rendkívüli választások lehetnek, amelyen a németek megbüntethetik az SPD-t vonakodása miatt.

Hátrálás minden fronton

Az osztrák szocialisták sok szavazatot veszítettek a legutóbbi választáson, de hatalmon tudtak maradni. Az ingatag kormányt irányító olasz bal-közép párt szintén vérzik, szavazói egy része átállt az elitellenes 5 Csillag mozgalomhoz és belső harcok gyötrik. A görög, az ír és a spanyol párt nagy árat fizetett a megszorításokkal, nyugdíj- és bércsökkentésekkel, adóemelésekkel kikövezett válságkezelésért.

A brit Munkáspártot még mindig azért büntetik a választók, mert hosszú éveken át tartó kormányzása a pénzügyi válságba torkollott. Franciaországban abszolút többsége van ugyan a szocialista elnöknek és kormányának, ám félszívű reformjaival magára haragította szavazóit.

Zsugorodás

A bal-közép pártok tagsága csökken és ezzel párhuzamosan zsugorodnak anyagi forrásaik. Eközben nem képesek reagálni az új mozgalmakra, nem tudják kihasználni közösségi média szervező erejét. Hiába erodálják a megszorítások és az elkerülhetetlen korrupciós botrányok a kormányzó jobb-közép kormányok népszerűségét, a baloldal nem tudja ezt kihasználni. A régi receptet, miszerint állami beavatkozással emelkedő pályára állíthatják a gazdaságot mindenki hasznára, nem hiszik el nekik.

A halvány növekedés nem hoz elosztható többletet, a globalizált verseny továbbra is lefelé szorítja a béreket és rombolja az egyéb munkafeltételeket, az elöregedő népesség miatt egyre nehezebb fenntartani az egészségügyi és a nyugdíjrendszereket.

Cikcakk

A szociáldemokraták szavazói hagyományosan a közalkalmazottak és a a szervezett ipari munkások, akiknek nagyon fontos a munkahelyük védelme, a biztonságos nyugdíj lehetősége. Gyűlölik a privatizációt, ellenzik a munkaerő-piaci reformokat, amelyek megkönnyítik elbocsátásukat, és a nyugdíjkorhatár csökkentését.

Az SPD-t megbüntették a Gerhard Schröder kancellár irányítása alatt bevezetett reformokért - senkit sem érdekel, hogy a német gazdaság ma ennek köszönheti viszonylag jó versenyképességét. Mindezek tükrében nem meglepő, hogy Francois Hollande francai államfő és Ed Miliband, a brit Munkáspárt elnöke a hagyományos baloldali értékek felfrissítésével próbálja visszarántani pártját a lejtőről.

Ezzel csak az a gond, hogy a politika egyik hüvelykujj szabálya szerint a választásokat középről szokták megnyerni, azaz az el nem kötelezett - középen álló - választók megnyerésével lehet összehozni a túloldal legyőzéséhez szükséges többséget.