Az orosz vezetés 2014-ben határozta el, hogy nemzeti bankkártyarendszert hoz létre, miután az USA a Krím bekebelezésére és az ukrán válság orosz manipulálására hivatkozva korlátozta a VISA és a MasterCard oroszországi tevékenységét. A MIR névre keresztelt rendszer a lakosság túlnyomó többségének egyetértésével 2016 elején indult el.

A MIR-t több mint száz oroszországi bank támogatja, ezek közül 13 bocsátja ki a kártyáit. A hozzá kapcsolódó forgalmakat kezelő rendszert az NSPC, a jegybank leányvállalata üzemelteti.

Hátráltatta a MIR indulását, hogy kártyáinak elfogadása még fél évvel az indulás után sem volt általános az országban. Ez cselekvésre ösztönözte a pénzintézeteket - derült ki az East-West Digital News korábbi cikkéből.

Első lépések

Már márciusban levelet írt 51 nagybank a központi bank vezetőségének, amelyben azt követelték, hogy tegyék kötelezőnek a MIR kártyáinak elfogadását az áruházakban és a boltokban és adjanak minden közalkalmazottnak nemzeti bankkártyát.

Reagálva a problémára az orosz fogyasztóvédelmi hivatal (Roszpotrebnadzor) közölte, hogy büntetéssel fogja sújtani azokat a kiskereskedőket, akik nem fogadják el a MIR kártyáit.

A rendszer egyelőre csak az országon belül működik. A tervek szerint külföldi használatra az országból eltanácsolt nemzetközi kártyatársaságokkal közös logó alatt kibocsátott bankkártyákat fognak kínálni.

Érkezett egy jó hír is áprilisban: az AliExpress kínai e-kereskedelmi platform, amely nagyon népszerű Oroszországban, első külföldi boltként elfogadja az oroszok nemzeti bankkártyáját fizetőeszközként.

Nehéz kezdet

A MIR két súlyos gonddal került szembe indulása után. Az egyik, hogy a hackerek jó lehetőséget látnak az ügyfelei kifosztásában. Orosz internetbiztonsági szakértők szerint a támadók távoli szerverekről ostromolják az új kártyarendszer felhasználóinak számláit.

Ugyanakkor ugyanezek a szakértők azonban nem látnak ebben nagy bajt. Úgy vélik, hogy ez csupán gyermekbetegség, a MIR biztonsági technológiája nem rosszabb nagy hírű külföldi versenytársak megoldásainál.

A másik nagy kihívás, amellyel a rendszernek meg kell küzdenie, hogy drága a bankoknak. A MIR kártyáinak kibocsátása 35-45 százalékkal többe kerül, mint a hasonló VISA vagy MasterCard kártyák kezelése. Ezen enyhíthet, hogy az Oroszországban kibocsátott és elfogadott külföldi bankkártyák forgalmának feldolgozását is az NSPC-hez terelték, ami pluszbevételt hozhat a MIR-rendszer üzemeltetőjének.

Lengyel terv

A nem egészen egyéves lengyel kormány, amely - úgy tűnik - még mindig a "merjünk nagyot álmodni" korszakát éli, szintén nemzeti bankkártya bevezetését fontolgatja. Az ötlet megjelent a miniszterelnök helyetteséről elnevezett Morawiecki-tervben is - emlékeztet a Gazeta.pl. A varsói tisztviselők azt is jól látják, hogy mi kellene a sikerhez.

Először egy ugyanolyan jó technológiai és pénzügyi platform, mint amilyennel a nemzetközi kártyatársaságok rendelkeznek. Másodszor meg kellene győzni a bakokat és a kereskedőket, hogy szálljanak be a nemzeti kártyarendszerbe.

Az ígéret szerint a lengyel kártyaüzemeltető kisebb jutalékot kérne a kártyaforgalom után, mint külföldi versenytársai, amivel simán lenyomná azokat a lengyel piacon.

Nem eszik olyan forrón...

A kekeckedő szakértők persze mindjárt felteszik a kérdést: mi a ráció abban, hogy valaki (az állam) arra alapít céget, hogy kevesebbet keressen, mint a vállalata versenytársai? Másrészt mi a garancia arra, hogy a bankok átadnák ezt a megtakarítást az ügyfeleiknek, hiszen ezzel olyan profitról mondanának le, amiért semmit sem kell tenniük?

Azok a minisztériumi tisztviselők, akik szerint a nemzeti kártyarendszer a marketingen spórolhatna, megfeledkeznek arról az apróságról, hogy nem Oroszországban élnek.

Lengyelország az EU tagja, ezért nem hozhatja versenyelőnybe a VISA-val, a MasterCarddal és más kártyakibocsátókkal szemben a nemzeti rendszert, így nehéz elképzelni, hogy kevesebb propagandával is nyerő lehet. A külföldi használathoz ráadásul - akárcsak a MIR-nek - a lengyel kártyának is össze kellene állnia külföldikkel.