A közösségi kerékpár-kölcsönzési rendszerek Párizstól Sao Paulóig szépen terjednek, ám ez nem jelenti azt, hogy csak Budapesten sikerült - remélhetően csak egyelőre - elszúrni a bevezetésüket. Az olasz főváros bringaprojektjének sokéves történetét szappanoperába illő fordulatok, jogi csatározások, politikai csetepaték kísérik. Legfeljebb annyit hozhatnak fel mentségükre a politikusok, hogy nem könnyű a rómaiakat biciklire ültetni - derül ki a Bloomberg cikkéből.

A hírhedt hét dombra épült város terepviszonyai szemben a sík vidékekkel nem igazán kedveznek a tekerésnek, ráadásul az olaszok nem szívesen mondanak le a belső égésű motorok használatáról, brummogjanak azok akár autóikban előttük, akár motorjaikon, akár a robogóikban a fenekük alatt. A rómaiak nem szeretik az olyan izzasztó dolgokat, mint a biciklizés - mondja Federico Niglia, a helyi Luiss Egyetem történelem professzora. Aztán itt vannak a lopások, a bürokrácia, a politikai iszapbirkózás - pont azok a problémák sújtják a közbringarendszert, mint az ország közéletének minden más területét.

Római Birodalom

Róma 2008-ban indította el biciklikölcsönzési rendszerét, követve a sikeres párizsi Velib programot, de megelőzve New Yorkot, Milánót és Londont. A rendszer weboldalán ma is lehet jelentkezni, ám a legutolsó bejegyzés 2010 júliusából való. Úgy vagyunk ezzel, mint a Római Birodalommal: mi voltunk az elsők, ám most mindenki mögött vagyunk - véli Eleonora Carletti, aki egy olyan vendéglőben dolgozik, amely mellett rendszer egyik elhagyott dokkolója szomorkodik.

Az olasz főváros kölcsönzőrendszerének kiépítését egy tapasztalt cégre, a köztéri hirdetésekkel foglalkozó spanyol Cemusára bízták. Ez indította útjára a hasonló szisztémát Pamplonában, Malagán és San Sebastianban. Először hat hónapra szóló üzemeltetési szerződést kötöttek, amit meghosszabbítottak egy évre. A rendszer 2008-ban hatezer felhasználóval, kétszáz kerékpárral és 19 állomással indult. A terv az volt, hogy a tapasztalatok alapján adják ki a végleges városi szintű üzemeltetési megbízást.

Jöjjön a római BKV!

Az ezzel kapcsolatos tender azonban zsákutcába futott, mivel egyeseknek nem tetszett, hogy külföldi cégek is indulhatnak rajta. A Cemusa több pénzt vagy hirdetési lehetőséget kért azért, hogy folytatni tudja a kölcsönzést. Egyiket sem kapta meg, úgyhogy 2009-ben kiszállt az üzletből. A városvezetés végül a helyi közlekedési vállalatot bízta meg a kerékpárkölcsönzés működtetésével. A busz az nem bicikli - mondja erre Paul DeMario, a bringakölcsönzéssel kapcsolatos tanácsadásra szakosodott MetroBike alapítója. A városi közlekedési cégek nem feltétlenül képesek megbirkózni egy ilyen feladattal.

Az első hiba, amit a városvezetés elkövetett az, hogy minden egyes bringára üléskor pénzt kér a kölcsönzésért a felhasználóktól, nem ad fél órát ingyen, ahogy az más városokban szokás - véli Massimiliano Tonelli, a Bikesharing Roma blog alapítója. A belépőktől nem kérnek hitelkártyát a regisztráláskor és az üzemeltetést 2010-től átvevő közlekedési cég emberei nem jártak körül elég sűrűn, hogy ellenőrizzék az állomásokat, így a legtöbb bringát ellopták - sorolja a hibákat.

Kínos látvány

Két évvel a Cemusa elüldözése után végül kiírtak egy új üzemeltetői pályázatot, amely megengedte volna a reklámozást cserébe a rendszer menedzseléséért. Mielőtt az eljárás elindult volna, a bíróság belekötött a kiírásba, mondván: nem tisztázták világosan milyen felületeket ajánlottak fel a hirdetésekre. A város újrakezdte a tenderezést, 80 új dokkolót és 1000 új biciklit ígérve a rómaiaknak és a turistáknak.

Azóta nem sok változást látni. Ha valaki Rómában sétál - vagy egy magáncégtől kölcsönzött biciklin kerekezik - szomorú látvánnyal találkozik. A dokkolóállomások rozsdásodnak, macskák hűsölnek az árnyékukban vagy robogók parkolnak a közbringáknak szánt helyeken.