Ronda vége lehet: egymásnak estek a világ gigászai

Eredménytelenül zárultak a kínai és az amerikai kormány tárgyalásai a két ország közti kereskedelemről, még egy halovány közös zárónyilatkozatra sem futotta a felek erejéből. Lapértékelések szerint véget értek az új washingtoni vezetés mézes hetei Pekinggel.
Komócsin Sándor, 2017. július 21. péntek, 18:31

Úgy tűnik, véget értek a világ két legnagyobb gazdaságának rövid mézes hetei, amelyek Donal Trump ingatlanbefektető amerikai elnökké választásával kezdődtek - kezdi a két ország kereskedelmi tárgyalásiról szóló cikkét a Bloomberg. Trump három hónapja meleg szavakkal méltatta kínai kollégáját, Hszi Csin-pinget, miután személyesen találkoztak floridai üdülőközpontjában.

A kínai vezető amerikai vizitjét követően a Trump-adminisztráció propagandagépezete arról értekezett, hogy - az elnök korábbi ígéreteit teljesítve - sikerült eredményeket elérniük a 309 milliárd dolláros (a magyar GDP két és félszerese) kínai kereskedelmi többlet mérséklésében. Például az amerikai marhahús és pénzügyi szolgáltatások szabadabb utat kaptak az ázsiai országba. Emellett az észak-koreai sztálinista rezsim elleni közös fellépésben is történt előrelépés.

Nagy változás

Az elmúlt napok nagy változást hoztak ehhez képest: abban sem nagyon tudnak megállapodni egymással a felek, hogyan kommunikálják ellentéteiket. A hét közepén tartott magas szintű gazdasági tárgyalások közös zárónyilatkozat nélkül fejeződtek be és még a tervezett közös sajtótájékoztatót is lemondták. Végül külön-külön adták ki közleményeiket.

Az amerikai nyilatkozat szerint Steven Mnuchin pénzügy- és Wilbur Ross kereskedelmi miniszter úgy látta, hogy Kína elfogadta azt a közös célt, miszerint mérsékelni kell az USA méretes kereskedelmi deficitjét, és a felek együtt fognak működni egymással e cél elérése érdekében. A pekingi külügyminisztérium jóval kevesebbet érzékelt ennél: a felek megegyeztek abban, hogy konstruktív együttműködésbe kezdenek a hiány mérséklése érdekében - írta a tárca közleménye.

Kenyér helyett cirkuszt

Trump azzal kampányolt a tavalyi elnökválasztási harcban, hogy megvédi a magára hagyott embereket és Amerikai érdekeit helyezi politikája első helyére. Ha azonban ez nem megy, akkor a legjobb amit tehet, hogy keményen fogalmaz az ellenféllel folytatott vitában. Itt éppen az utóbbi történik - véli Stephen Myrow, a Beacon Policy Advisors LLC tanácsadó cég vezető partnere.

Ez volt az első magas szintű egyeztetés a Trump-adminiszteráció hivatalba lépése óta a két ország 2008-bankezdett gazdasági tárgyalássorozatában. Mnuchinnal és Ross-szal szemben Vang Jang miniszterelnök-helyettes foglalt helyet. Janet Yellen, az amerikai Fed elnöke is részt vett az ülésen.

El voltak tájolva

A tavalyi hasonló fórum több mint hat és fél ezer szavas közleménnyel zárult. A közös érdekek hangsúlyozása mellett Kína vállalta, hogy csökkenti túlzott acélgyártó kapacitásait. A Trump-féle vezetés most azt fontolgatja, hogy büntetővámmal és behozatali kvótákkal korlátozza az acélimportot.

A Trump-adminisztrációnak irreális várakozásai voltak azzal kapcsolatban, hogy Peking mire hajlandó külkereskedelmi többlete csökkentésében - mondja Shen Jianguang, a Mizuho Securities Asia Ltd. közgazdásza. Most kezdenek szembesülni azzal, milyen kemény tárgyalások előtt állnak.

Rossz stratégia

Az amerikai belpolitikában minden bizonnyal jól jön Trumpnak, ha kormány konfrontálódik Kínával, ám az ország szempontjából hosszabb távon ez rossz stratégia - véli Dávid Loevinger, a TCW Group Inc. tanácsadó cég feltörekvő országokkal foglalkozó részlegének vezetője. A kínai politikusok maguk is nyomás alatt állnak otthon, és az USA-nak el kell döntenie, hogy segít-e nekik ennek enyhítésében vagy sem.

Korábban bevált az a stratégia, hogy mintegy összefogtak a kínai reformer vezetőkkel, akik igyekeznek visszaszorítani az országukat fojtogató gazdasági-politikai érdek-összefonódásokat, amelyek résztvevői nem érdekeltek a kínai gazdaság nyitottabbá tételében - fejtegeti Loevinger, aki az Obama-adminisztráció alatt vezető szerepet játszott a kínaiakkal folytatott tárgyalásokon.

Szerinte a pekingi vezetéssel folytatott vitában az a helyes viselkedés, ha az amerikai fél puhán fogalmaz, az együttműködésre, a másik fél elismerésére helyezi a hangsúlyt, miközben a gyakorlatban keményen politizál. Trumpék épp az ellenkezőjét teszik: hangosan szapulják a partnert, miközben alig tesznek valamit kemény szavak után.

HOZZÁSZÓLÁSOK