Az Európai Bizottság szakértői házkutatást tartottak számos európai olajpiaci cégnél − köztük a holland Shell, a brit BP és a norvég Statoil multinál, illetve az olajpiaci árak meghatározásában vezető szerepet játszó szervezetnél, a Plattsnél −, hogy anyagot gyűjtsenek egy esetleges kartellellenes vizsgálathoz, amelyben arra keresnének bizonyítékokat, hogy az olajpiac szereplői manipulálják-e az árakat. A cégek "gyanúsan" együttműködőek, készségesen segítenek az uniós tisztviselőknek, ami arra utal, hogy aligha található ellenük kézzelfogható bizonyíték.

A világ olajpiaca szétaprózott, több száz nyersolajfajta létezik, a regionális piacokon egymástól függetlenül, egymástól elszigetelt árakon folyik a kereskedés − emlékeztet a Financial Times. Ez azzal jár, hogy a piacok áruellátása, likviditása korlátozott, ami megnehezíti a korrekt árak kialakulását. Erre a problémára adnak választ az ármeghatározó vállalkozások, amelyek igyekeznek pótolni a hiányzó egységes piac árszabályozó szerepét. Ezek a szervezetek benchmark olajfajták − például a Brent − árára adnak becslést, elsősorban a kereskedőkhöz intézett körkérdések alapján. A Platts emellett bevezetett egy elektronikus ablakot is, amelyben valós ajánlatok és ellenajánlatok jelennek meg. Ezek pontosabb képet adhatnak az üzletkötésekről, mint a bevallott árak. Az olajpiac szereplői azonban nem kötelesek információt adni, és az ármeghatározók is kihagyhatnak kalkulációjukból olyan üzleteket, amelyek szerintük nem tükrözik a piac általános helyzetét. Ezért a korlátozott információ és a szubjektivitás szerves eleme az ármeghatározás folyamatának. A benchmark-árak ennek ellenére általánosan elfogadottak, lényegesen befolyásolják az olajiparon kívüli fogyasztók, köztük a légitársaságok, az áruszállító cégek, a magánfelhasználók vásárlásait, illetve a tőzsdei olajpiacon kötött üzletek értékét.

Az amerikai és európai hatóságokat egy ideje aggasztja a rendszer manipulálhatósága − írja a New York Times. A gyanút erősítette a 2008-as áremelkedés, amikor nyárra világcsúcsot döntött az olajár, majd meredek esésnek indult. Az elmúlt években felmerült a lehetőség, hogy az olajkereskedők az utolsó pillanatokban kötött üzletek cunamijával eltorzíthatják a napi átlagárakat. Aggasztó az is, hogy az északi-tengeri olajkitermelés csökkenésével a korábbinál kevesebb információn alapul a Brent meghatározása − ez a benchmark az Északi-tengerről származó olajfajták egy csomagjának árát hivatott tükrözni −, mivel ezt kihasználva a nagy cégek napi termelésük alakításával könnyen manipulálhatják a kínálatot.

A szubjektív elemek erősödése ugyanakkor nem csupán a hatóságokat zavarja, hanem az információt szolgáltató vállalatokat is, ezért kevésbé hajlandók beszámolni áraikról. Az európai gázpiacon ez odavezetett, hogy a legnagyobb szereplők − a Statoiltól a német RWE áramszolgáltatóig − megtagadták a gázáraikra vonatkozó információk átadását a Plattsnek. Az elmúlt években számos hatóság próbálkozott az ármeghatározás felülvizsgálatával, ám alig talált bizonyítékot a manipulációkra.