Nagyjából egy hónapja a hangulati mutató és a technikai kép alapján úgy véltük, hogy ha igaz az a munkahipotézis, amely szerint tavaly októberben egy elsősleges bikapiac vette kezdetét az amerikai tőzsdéken, akkor az 1275-1300 pont közötti tartományban elő kellene, hogy kerüljenek a vevők, s erőt kellene mutatniuk. A feltételezés egyelőre nem sérül, még ha az S&P 500-as index nem is 1275, hanem 1266 ponton fordult, az innen megindult emelkedés 12 kereskedési nap alatt 1362 pont magasságáig repítette a vezető indexet, s innen érkezett a tegnapi pofon, amely ennek az emelkedésnek rögtön a 38,2 százalékos Fibonacci szintjéig vitte vissza az indexet.

Kép: A grafikon a közvetlenül a grafikonból való kereskedést lehetővé tévő Alfatrader Trading Station II grafikonrajzoló programjával készült.

A Chicago Board Options Exchange-en az eladott eladási és vételi opciók egymáshoz viszonyított arányát mérő put/call hányados 10 és 30 napos átlaga megnyugvást tükröz a korrekciós hullámban kialakult idegesség után.

Kép: Put/call arány alakulása

Az NAAIM, az amerikai aktív alapkezelők felmérése szerint a portfóliómenedzserek átlagos pozicionáltsága a csütörtöki esést megelőzően semleges, enyhén long volt az S&P 500-as index irányában. Ez annyit jelent, hogy a szereplők nincsenek annyira "túltöltve" vételi pozíciókkal, hogy nem mehetne felfelé a piac, de az eladási pozíciók túlsúlya sem jellemző, tehát rossz hangulat esetén az esésre lehet tér ebből a szempontból.

A fentiek alapján az amerikai részvénypiacon a hangulati mutatók alapján jelenleg elég nehéz megmondani, merre tovább. Ha valóban elsődleges bikapiacon vagyunk, akkor remény lehet arra, hogy egy masszív, emelkedő hullám bontakozzon ki a részvénypiacon, hiszen a korrekciós időszak már két és fél hónapja tart, s a szükséges mértékű esést is megélték már az árfolyamok ahhoz, hogy erőt gyűjtsenek egy további emelkedéshez.

QP | Quality Placement