Kockázatos dolog párhuzamos haderőket kialakítani egy országon belül: ez néhány hete jól megmutatkozott, amikor az orosz állami hadseregnél jóval sikeresebben harcoló Prigozsin-hadsereg fogta magát, és Moszkva ellen vonult. A csoport és vezetőjének jelentősége azonban megmaradt, noha ilyen esetben keményen el szokták tiporni a zendülőket. 

A puccsista sértetlen

A három hete városokat elfoglaló Wagner-hadsereg ugyan nem vonult be az orosz fővárosba és nem vette át a hatalmat, de nem is bukott bele az akcióba: élnek és virulnak, és úgy tűnik, továbbra is fontos katonai, adott esetben politikai szerepet is betöltenek. Márpedig az ilyen zendüléseket, katonai puccskísérleteket kemény megtorlások szokták követni, jogállamibb esetekben börtönbüntetésekkel, diktatórikusabb rendszerekben kivégzésekkel.

Úgy tűnik azonban, hogy Putyin nem engedheti ezt magának, nem bizonyíthatja ilyen módon hatalmának megingathatatlanságát, nem villanthatja már meg erejét. A lázadó haderő ugyanis lényegesen hatékonyabb, mint a hivatalos orosz hadsereg, és nélkülözhetetlennek tűnnek az ukrajnai, lassan másfél éve húzódó háborúban.

Pávatánc

Az elmúlt három hétben Putyin többféleképpen és ellentmondásosan nyilatkozott a Wagnerről és Prigozsinról, de látszott, hogy komolyabb fellépést nem tervez ellenük, inkább a megbékélésre törekszik. Eredeti elképzelés szerint egyszerűen beolvasztotta volna őket az orosz hadseregbe, ez azonban nem sikerült, az önálló csoport nem volt hajlandó erre, és kényszeríteni sem lehetett őket.

A zendülés után arról volt szó, hogy Belaruszba húzódnak, de utána egyre inkább azt mutatta a kommunikáció, hogy szükség van rájuk Ukrajnában, ők tulajdonképpen csak megtévesztett emberek, így elnézhető nekik a Moszkva elleni vonulás, továbbra is örömmel látják őket a csatatéren. A bűnért vezetőik felelősek, illetve leginkább csak Prigozsin, de valójában még ő sem, hisz megbüntetése nem következett be: vélhetően a hadseregében és részben a lakosság körében meglévő tekintélye miatt nem lehet ezt megtenni. Hogy mutatna, ha az az ember lenne a főbűnös, aki képes volt egy várost elfoglalni Ukrajnában, míg az állami hadsereg csak védekezett?

Fejére nőtt

Putyin kommunikációjában több kísérlet volt a rendezésre: először azt mondta, hogy a Wagner csoport jogi értelemben nem létezik. Ebben ugyan igaza van, hisz ő maga teremtette meg törvényen kívüli formában őket: azonosíthatatlan katonákra, zöld emberkékre volt szüksége a Krím, majd Kelet-Ukrajna egy részének elfoglalásakor, hogy azért ne lehessen az orosz hadsereget felelőssé tenni.

Ukrajna tavalyi megtámadásáig jól is működött a rendszer, utána azonban a sikeres csoport, és a további harcosokat az állami hadseregnél sokkal hatékonyabban toborzó Prigozsin szerepe megnőtt. Jogilag valóban továbbra sem lehetett őket értelmezni, mint magánhadsereget, amely az állami haderőtől kapja fegyvereit, de ez korábban nem zavarta az orosz vezetést, csak amikor már a fejére nőtt a hatékony haderő.

Tárgyalás a Kremlben

Ezek után következett az a megközelítés, hogy a Wagner rendkívül hatékony haderő, szükség van rá, csak rossz útra rángatták (préselték) vezetői. Ezek után megpróbálta szétválasztani a szervezetet vezetőjétől: a Kommerszantnak adott interjújában erről be is számolt. Elismerte, hogy tárgyalásokat folytatott a csoport átvételéről, személyesen Prigozsinnal is tárgyalt a Kremlben, ami a nagyfokú kiszolgáltatottság jele, de Prigozsin egyszerűen elhárította a kezdeményezést, és úgy tűnik, leváltását már elnöki hatalommal sem lehet, vagy legalábbis nem célszerű kikényszeríteni.

Egymásra utaltság

A The Guardian szerint Putyin politikai tanácsadója és korábbi szövegírója, Abbasz Galljamov elmondta, hogy a történtek után Prigozsinnal való találkozás azt mutatja, hogy egyelőre nem hagyhatja figyelmen kívül az új erős embert, aki nagyon ügyesen sosem konkrétan Putyin ellen lépett fel, és a Moszkvába vonulás sem az ő megdöntését célozta elvileg, csak a hadsereg vezetésének leváltását.

Ez komoly kiszolgáltatottság Putyin számára, jobb híján az elmúlt napokban megpróbálkoztak Prigozsin lejáratásával múltja egyes elemeinek feltárásával és őt kellemetlen helyzetekben ábrázoló képek nyilvánosságra hozatalával. Galljamov szerint eközben mindkét fél igyekszik érzelmeit félretenni és békét kötni egymással. Putyin számára az ukrajnai háború elsődleges, és ott szüksége van a hatékonyan vezetett Wagnerre, ugyanakkor Prigozsin tudja, hogy Putyin nélkül helyzete egyelőre meglehetősen bizonytalan. Egy Putyin nélküli orosz vezetésben, pláne ha az hajlana a békekötésre, nem sok szerepe lenne.