Megint egy magyar törvény miatt van nagy felháborodás Európában, amely egy újabb bizonyítékának tűnik annak, hogy a magyar kormány szembe megy az uniós értékekkel és az ezt szorgalmazók szemében egyre inkább megalapozottnak tűnhet, hogy az országgal szemben alkalmazzanak valamiféle szankciót a jogállamiság sérülése miatt - ahogy ezt az Európai Parlament is egyre hangosabban teszi az új jogállamisági mechanizmus kapcsán.

Bár egyelőre úgy tűnik, az új pedofiltörvényként emlegetett jogszabály miatti példátlan felzúdulás nem igazán zavarja a magyar kormányt, Áder János köztársasági elnök sem látott semmi kivetnivalót a törvényben, hiszen aláírta, miközben az Európai Bizottság által a magyar döntéshozóknak küldött levélből nagyon úgy tűnik, hogy ez a jogszabály sok sebből vérzik, bizonyosnak tűnik, hogy Orbán Viktor miniszterelnöknek a ma kezdődő uniós csúcs munkavacsoráján még magyarázkodhat a törvény miatt. (Egyes remények szerint ennek hatására akár módosít is a törvényen - a szerk.)

QP | Quality Placement

Ez persze csak egy az elmúlt évek sok olyan húzásából, ami miatt Magyarország nem egyszer került össztűz alá az EU-ban, amit a kormány rendre vagy elbagatellizált, vagy az ország ellen indított támadásként aposztrofált saját magát áldozatként beállítva. Mindezek fényében érdekes perspektívába helyzeződik az, ami egy a Transparency International Magyarország és az Európai Bizottság által szervezett, a napokban tartott beszélgetésen hangzott el, ahol két - eltérő politikai táborhoz köthető - volt uniós biztos, Navracsics Tibor és Andor László tette mérlegre az uniós tagságunk elmúlt 17 évét. A beszélgetésből az is kirajzolódott, hogy a két biztos szemszögéből nézve hogyan is jutott el Magyarország arra a szintre, hogy elmérgesedjen a viszonya az uniós intézményekkel, amiben a jogállamisághoz kötődő kritikák is fajsúlyosan megjelennek.

Milyen alapon?

A Magyarországgal szemben megfogalmazott jogállamisági kritikákkal kapcsolatban Navracsics Tibor először - a kormányzati kommunikációhoz hasonlóan - a definíciós problémát hozta fel. A - 2010-14 közötti - kormányzati álláspontot ismertetve elmondta, hogy ma az EU-nak nincs olyan jogállamisági definíciója, ami alapján a magyar kormány megítélése szerint számon lehetne kérni a jogállamisági pontokat. Navracsics szerint az Európai Parlament jogállamisági koncepciója kifejezetten politikai, amitől az Európai Bizottság jogállamisági koncepciója annyiban eltér, hogy a jogállamiság alappillérét az igazságszolgáltatás függetlenségéhez köti.

Utóbbival kapcsolatban viszont arra mutatott rá, hogy ha az utóbbi a szempont, akkor Magyarország nem áll rosszul, hiszen az igazságügyi eredménytáblán a középmezőnyben van, azaz vannak nála sokkal rosszabbul teljesítő országok is. Példaként említette, Szlovákiát, Máltát, ahol történtek újságírógyilkosságok és a korrupciós szálak egészen magasra vezettek, illetve Bulgáriát, ahol mostanában szintén “forrnak az indulatok”, de ezekben az esetekben nem voltak látványos lépések.

Navracsics egyébként úgy vélte, azért kezelik az EU-ban érzékenyebben a magyar ügyeket, mert Magyarországon hamarabb jöttek ki ezek a dolgok. A problémát részben abban látja, hogy elvadult a viszony az Európai Parlament (EP) és a magyar kormány között, az Európai Bizottságnál pedig szerinte 2019-ig egészen más minőségű viszonyrendszer volt még jogállamisági kérdésben is, mint ami mostanában alakulóban van. A fideszes politikus szerint olyan mértékben romlott meg a viszony, hogy míg 2010 és 2014 között a megegyezési szándék vezette a testületet, addig most ez a megegyezési szándék kezd elveszni az Európai Bizottságnál is. Ugyanakkor hozzátette: ebben az is benne van, hogy az évek során egymásra rakódtak a konfliktusok, részben a kommunikációhiányból részben a személycserékből adódóan.

Arra kérdésre, hogy most hová tenné a magyar kormány jogállamiság-teljesítményét egy 1-10-ig terjedő skálán, Navracsics definícióval válaszolt, mondván neki a jogállamiság az, amikor egy politikai rendszeren, vagy egy társadalmon belül a jogszabályok mindenkire kötelezőek, nincsenek szisztematikus kivételek intézmények és társadalmi csoportok számára. Ugyanakkor azt, amikor 2010 és 2017 között kormányhoz köthető szereplők ügyében az ügyészség nem emelt vádat, nem érzi úgy, hogy ne férne bele a jogállamiságba, hiszen "folynak nyomozások".

Bajban az EU

Andor László szerint ezt a folyamatot egészében a fokozatosság jellemezte: 2010-ben, amikor elhangzott a NER, az még nem váltott ki reakciókat Brüsszelben. Az úgynevezett átmeneti törvények hoztak minőségi változásokat, illetőleg az új Alaptörvény elfogadása váltotta ki az EP-ben az úgynevezett Tavares-jelentéshez vezető utat. A volt biztos szerint ez világított rá arra, hogy az EU bajban van. Ha olyan jelenséget észlel, amit a jogállam, a demokrácia gyengülésének kategóriájába sorol, akkor már nem tud úgy fellépni a tagállamokkal szemben, mint a nem tagállamokkal, mert amíg egy ország nem tagja az EU-nak, addig a koppenhágai kritériumok mércéjével méricskélheti a jelentkezőket, de utána már nem.

Szerinte most már nagyjából a harmadik ciklusban azt lehet látni, hogy sok utniós EP-képviselő vagy biztos megpróbálja magát kiművelni magyar kérdésből, de ez bonyolult és az több évig eltart, míg átlátják a rendszer működését, különféle anomáliáit. Mire viszont kiművelték magukat és letettek egy jelentést, már mennek is más posztra és új emberek jönnek. Véleménye szerint ennek a cserélődésnek a számlájára sok mindent lehet írni.

Lenne eszköz

Andor László ugyanakkor úgy véli, hathatósabban is fel lehetne lépni az ellen, hogy jogszerűen költsék el a pénzt és ne legyenek anomáliák. Arra is rámutatott, hogy ha rendszerszintű bizalomvesztés van, teljes egészében meg lehet állítani a kifizetéseket. Erre a saját biztosi idejéből hozott példát, amikor 2012-ben Johannes Hahn, akkori regionális politikáért felelős biztossal Csehországban felfüggesztették a kifizetéseket, mert több programnál szabálytalanságokat láttak. Mint mondta: közölték az akkori cseh kormánnyal, hogy mely programoknál látnak problémákat, és amíg azokat nem tették rendbe, nem indult újra a folyósítás.

Annak okaként, hogy ezt most miért nem alkalmazzák, részben az intézményi tehetetlenséget említette, nevezetesen, ha például egy főigazgatóság nem használja fel a rendelkezésére bocsátott pénzt, akkor a következő ciklusban kevesebbet kap. Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy Navracsics minisztersége idején a magyar kormány részéről sok konstruktív javaslat is érkezet, meg lehetett beszélni a problémákat és helyre lehetett tenni a kisiklott dolgokat.

De onnantól fogva, hogy a rendszer illiberálissá válik és már nem véletlenszerű a kisiklás, hanem rendszerszintű, sőt rendszercéllá válik egy másik rendszer építése, sokkal nehezebb a megértés is

- fogalmazott.

Mit érhet az új mechanizmus?

Arra a kérdésre, hogy a legújabb jogállamisági mechanizmusnak lesz-e foganatja, Navracsis úgy vélte, ezt nem lehet megmondani, mert szerinte a korábbi jogállamisági mechanizmus poblémája is az, hogy ha nincs mögötte egy világos koncepció, hogy mit akar az EU, akkor nem tudja végrehajtatni az akaratát. Uniós szinten szerinte nincs közmegegyezés arról, hogy mi a jogállamiság.

Példaként a korrupciót hozta fel, ami jogállamisági problémaként jelenik meg. Erre Csehországot említette, ahol Andrej Babis miniszterelnök ellen konkrét büntetőügy folyik az uniós források elsikkasztása vagy rosszhiszemű felhasználása vádjával. A Bizottságban van egy alelnök, Vera Jourová, aki az ő pártjából jön és még egyszer sem tett olyan megjegyzést, hogy hazája miniszterelnökének ez a problémája jogállamisági probléma lenne - jegyezte meg a volt biztos. Navracsics véleménye szerint ez is azt mutatja, hogy jelenleg ez egy politikai koncepció, nincs egy olyan, mindenki által elfogadott, letisztázott jogállamisági fogalom, ami mindenkinek ugyan azt jelentené. Márpedig Navracsics szerint a jogállamisági mechanizmushoz erre szükség van, különben ez így nem fog működni, mert ennek hiányában mindig is politikai mérlegelés tárgya lesz az, hogy melyik tagállam ellen indítanak el ilyen eljárást és melyik ellen nem.

Andor László úgy látja, hogy egy kényszerpálya alakult ki: ha elvileg egy tagjelölt országról meg tudja ítélni az EU, hogy ott érvényesül-e a jogállamiság vagy sem, akkor a tagjairól is meg kellene tudnia ezt állapítania ugyanazon mérce szerint. Azonban az elmúlt évek örlődése nagyon leszűkítette a problémát, ami már valószínűleg annyira szűk, hogy nincs is sok értelme.

“Most például az a cél, hogy védjük az unió pénzét. Ha a jogállam, a demokrácia, az emberi jogok forognak kockán, akkor tényleg a nyugati adófizetők pénzét kell védeni, nem pedig a helybeli állampolgárok jogait?” - tette fel a kérdést.

A másik szűkítés az, hogy a bíróságok és az igazságszolgáltatás működésére koncentráljunk. A jogállam arról szól, hogy mindenkire egyformán vonatkozik-e a törvény és a végrehajtó hatalomnak vannak-e ellensúlyai. Ha a végrehajtó hatalom kontrollálja azokat a szerveket, amelyeknek őt kéne kontrollálni, akkor nyilvánvalóan egy komoly problémával állunk szemben. Ettől érzése szerint már nagyon elterelődött ez a vita.

Az EU-val szemben véleménye szerint a jogállamiság ügyében is az lenne az elvárás, hogy legyen valami automatizmus, de a megoldáskeresés sok gellert kapott - talán azt kivéve, hogy a tavalyi kompromisszum azt az eredményt mégis meghozta, hogy nemcsak a belépés előtt, hanem után is vizsgálják ezt a kérdést. Azaz valamennyi előrelépés mégis történt az ügyben, de nagyon súlyos kompromisszumok árán. De ez jelen pillanatban nem hatékony - tette hozzá.

Politikai szempontból áttörő siker

Navracsics Tibor egyébként az uniós csatlakozástól eltelt időszakot abból a szempontból áttörő sikernek tartja, hogy az elmúlt években az EU a magyar belpolitikában elsőszámú vitatéma lett, és kialakult az uniós politika is. A volt uniós biztos úgy véli, kialakulóban van egy európai politikai tér, amit korábban sokan hiányoktak, és Magyarországon is domesztikálódott az EU.

Ugyanakkor úgy látja, hogy míg 2004-ig az EU-tagság cél volt, a csatlakozás után eszközzé vált, de Magyarország nehezen találja, hogy az uniós tagság mihez is eszköz és mire is lehetne használni. Navracsics szerint nemcsak a politikai elitben van egy nagyon éles törésvonal abban, hogy az uniós tagságot mire is kell használni, de a tágabb értelemben vett közélet is bizonytalan annak meghatározásában, hogy az EU-tagság milyen eszközt és mire jó eszközt ad nekünk.

Ahhoz viszont, hogy egy eszközt jól tudjunk használni, ahhoz világosan kell látni egy célt is.

Navracsics szerint az EU elmúlt 70 éve jó példa arra, hogy hogyan lehet úgy pozitív végösszegű játszmákban megsokszorozni a nemzeti érdekérvényesítés lehetőségét, hogy az nem csorbítja egyben egy közösség érdekérvényesítését sem. Amiben ugyanakkor a bizonytalanságot érzi, az az, hogy alapvető, nagyon éles szembenállás van a magyar politikai életen belül annak kapcsán, hogy Magyarországnak mi a célja az EU-n belül, mi a célja a jövőben, milyen akar lenni? Továbbá hiányolja azt a nemzeti konszenzust, ami legalább nagyvonalakban kijelölné Magyarország jövőjét. Ez véleménye szerint azért nagyon fontos, mert ennek a lefordítása például az oktatáspolitikában is alapvető fontosságú lenne, hiszen oktatáspolitikát is csak úgy lehet meghatározni, hogy ha nagyjából tudjuk, hogy a jövő nemzedéke Magyarországon milyen legyen. Erre most nagyon kevés esélyt lát, és ezért érzi azt, hogy bizonytalan Magyarország EU-stratégiája.

A fideszes politikus megjegyezte, hogy a magyar politika mindig a hatalomról szól: a hatalmat megszerezni és a hatalmat megtartani. Ugyanakkor hozzátette: azokban az országokban, ahol sikeres oktatáspolitikai kezdeményzések voltak, ott lassú kulturális váltás történt, és mindez nem egy-két éven belül, hanem lassan sok-sok vitával, a professzionális politikától távoli mezőn elindult párbeszéd során zajlik. Ezt ma reménytelennek tartja, azt viszont el tudja képzelni, hogy elinduljon egy olyan vitasorozat, ami 5 év múlva kialakíthat egy olyan jövőképet, ami alapján az oktatáspolitikát is konkrétabban meg lehet fogalmazni.

Hogyan kell értelmezni a miniszterelnök Európa jövőjéről szóló beszédét?

EU-hoz való viszonyban Navracsics szerint 2014-17/18 között volt egy éles váltás az Európai Parlament és a Bizottsággal szermbeni álláspontjában, ami azt jelentette, hogy az eddigi konfliktusos partnerek egyre inkább vitapartnerekké, és aztán egyre inkább ellenfelekké váltak - utóbbi elsősorban az EP-re értendően. A magyar függetlenség napja nevű rendezvényen elhangzott miniszterelnöki beszéd Navracsics szerint valójában az Európa jövőjéről szóló vitának a része volt. Szerinte Orbán Viktor elmondta a nézeteit Európa jövőjéről. Fontos lépésnek tartja, hogy itt szerinte nem a konfrontáció jelent meg elsősorban, hanem az, hogy ő milyen EU-t szeretne. Ebben Navracsics szerint voltak vitatható pontok, ami egy politikai beszéd esetében szerinte szándékoltan volt benne (például az "ever closer union" - vagyis az Európa népei közötti egyre szorosabb egység - törlése, az EP visszaalakítása delegált intézménnyé), és az is lehet, hogy az elsődleges szándék az volt, hogy az EP figyeljen már fel és reagáljon, mert ezzel emelődik fel a beszéd európai szintre. De önmagában például a nemzeti parlamentek fokozottabb bekapcsolását és a sárgalapos eljárás mellett egy piroslapos eljárás bevezetését egy legitim pontnak tartja. Ebben a beszédben Navracsics szerint vannak olyan érdemi felvetések, amelyek jó vitaalapok. Ezt sokkal fontosabbnak tartja, mint a korábbi sommás, egyértelműen politikai mozgosító és konfrontatív megszólalásokat, mint amilyen például a “Brüsszel az új Moszkva” kijelentések. A fideszes politikus véleménye szerint a magyar miniszterelnök most egy alternatív EU-képet is fel tud mutatni, tessék vele vitatkozni!

A probléma gyökere az eladósodás

Magyarország elmúlt 17 éve gazdasági szempontból annyira nem volt pozitív, miután Magyarország csatlakozáskori vezető szerepe az 1 főre eső GDP alakulását tekintve lemorzsolódott. Az, hogy Magyaorország a régiós társaitól lemaradt és hogy nem tudott ezalatt az idő alatt kitörni a közepes jövedelmű országok közül Andor László szerint az eladósodásban gyökerezik: a szocialista rendszerben a régió számos országa eladósodott, de csak Magyarország hurcolta magával a ’90-es évek végéig ezt az örökölt adósságot, és vállalta, hogy ezt az adósságot menedzseli. Szerinte ez az oka annak, hogy Magyarországon a legmagasabb a GDP arányos államadósság a rendszerváltás óta és ennek a következménye egyebek mellett, hogy egyrészt muszáj volt nagyon nagy arányú tőkebevonást eszközölni, aminek nemcsak az előnyei, de a hátrányai is megmutatkoztak, másrészt az EU-ba való belépéstől kezdve az államadósság fontos mutatóvá vált, így 2004-től mostanáig abban őrlődik a gazdaságpolitika, hogy hogyan tartsa 60 százalék körül ezt az adósságot. Andor szerint emiatt jóval többször kellett korrekcióra is fanyalodnia a kormányoknak, mint a régiós országoknak.

Tájékoztatás

 A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az Európai Parlament kommunikáció területére vonatkozó támogatási programja részeként valósult meg. Előkészítésében az Európai Parlament nem vett részt, és semmilyen felelősséget vagy kötelezettséget nem vállal a projekt keretében nyilvánosságra hozott információkért és álláspontokért, amelyekért kizárólag a szerzők, a megkérdezett személyek, a program szerkesztői és terjesztői felelősek az alkalmazandó jognak megfelelően. Az Európai Parlament nem felel a projekt megvalósításából esetlegesen származó közvetlen vagy közvetett károkért sem.