Nem először és minden bizonnyal nem is utoljára fordul elő az Magyaroroszágon, hogy az elvileg mindig termelő nukleáris erőmű napokra kiesik az alaperőművi státusából annak köszönhetően, hogy a négy blokk közül egyiket, másikat javítani és-vagy karbantartani szükséges. 

A jelen állapot az - ahogyan a lenti ábrán is látható -, hogy a 2000 MW teljesítménnyel hajtott paksi atommerőmű felét sem képes a hálózatra adni annak, amire hivatott. Így a vállalat ismeretterjesztői szlogenje - „Ahonnan az áram fele származik” - úgy módosult, hogy a hazai áramtermelésnek per pillanat nemhogy a felét, de a negyedét sem adja a paksi atomerőmű.

Ennek oka kettős. Ahogyan az MVM Paks honlapján megjelent információk szerint beazonosítható:

  • a Paks 3. blokkon főjavítás zajlik február másodika óta,
  • a Paks 1. blokkot február 10-én 0.00 órától "teljesen leterhelik" mert egy villamos berendezés meghibásodott.

Az állami cég közlése szerint a Paks 2. és Paks 4. működését a főjavítás nem befolyásolja, és mindent az előírásoknak megfelelően, előre leegyeztettek a villamos energia rendszert irányító Mavirral.  

Az Országos Atomenergia Hivatal - melynek vezető hírei aktuálisan a Paks II. beruházáshoz kapcsolódóan a hulladéktároló konténerekről, egy 300 fős főzőkonyhás étteremről  és egy 500 fős öltöző épület ügyében hozott döntés - kicsit bőbeszédűbb a paksi atomerőműben történt leállításokkal kapcsolatosan. Az OAH azt közölte, hogy az 1-es blokk az előzetes ütemterv szerint vasárnap (február 13.) áll majd vissza a névleges teljesítményű munkába.

Kép: MAVIR

A Mavir nettó villamosenergia-termelési adataiból generált hivatalos ábrából jól látszik, hogyan csökkent le az elmúlt napokban a paksi termelés (sötétkék színnel jelölve). Az is kiolvasható, hogy e helyzet nem ösztökélte nagyobb teljesítmény leadására a Mátria Erőművet (piros), így a gyakorlatban ismét megdől az a népszerű, de Magyaroroszágon csak elméleti tézis, hogy a jelenlegi magas piaci áramár a szénerőművek nagyobb mennyiségű termelését  - és így károsanyag-kibocsátását - segíti elő. A rendületlenül 400 MW körüli szinten robotoló visontai blokkokról inkább az mondható el, hogy ennyire képesek, eddig terhelhetők.

A paksi teljesítménykiesés miatt hiányzó árammennyiséget az ábrán látható adatok alapján legalább  február 10-ig a megnövelt importtal tudta egyensúlyozni a Mavir, a második paksi blokk-leállást követően viszont megugrott a földgáz (türkíz) aránya, mely az ábra alapján 1800-2000 MW körüli szinten kerül az energiamixbe.

Mindeközben a nap (sárga) is, a szél (zöld) is "teszi a dolgát". A Magyarországon hálózatra kötött, már mintegy 3000 MW névleges teljesítményű – ebben az ipari, az intézményi és a lakossági napelemes rendszerek is beleszámítódtak – napelemes potenciál a hálózaton 600-1000 MW közötti napi csúcsértékeket hoz; a 2010 óta változatlanul 329 MW szélerőművi potenciál pedig gyakorlatilag folyamatosan 100 MW körüli áramot ad a hálózatra.

A rakoncátlankodók

Ami a termelésből kiesett paksi blokkokat illeti: a Paks3. legutóbb ugyan két éve volt karbantartás és nagygenerál alatt, akkor a fűtőelemeket is cserélték. De ez az egység tavaly október végén szintén teljes leterhelésre kényszerült, az indoklás szerint egy "gépészeti berendezés meghibásodása miatt”, majd alig egy héttel később, november 9-én hajnalban ismét kiesett, és karbantartásra szorult. Igaz, ekkor a névleges 480 MW-ból már "csak" 350 MW termelési potenciált veszített az esettel a napi termelői kapacitás. 

A Paks 1. viszont egy ideje már súlyosabb helyzetről küld jeleket: két hónapja, hogy hasonló hirtelenséggel leállították az egységet a hálózatra termelésről. Majd 2021. december 10-én a Paks 1. reaktort "irányítástechnikai berendezés meghibásodása miatt" vették le a hálózatról, ám az egy naposra tervezett munka elhúzódott. A hibaelhárítást az OAH számára ugyan készre jelentették Paksról december 15-én, ám az újabb problémák miatt az 1-es blokkot valójában csak napokkal később sikerült visszaterelni a munkavégzésbe.

Mindezt úgy, hogy ez a blokk csupán november 7-én állít vissza a munkába, miután október végétől gépészberendezés meghibásodása miatt szintén javítani kellett. Az energetikai információk adatközlő portálán az Inside Information legutóbbi bejegyzése ezzel kapcsolatosan az, hogy az aktuális javítással kapcsolatban az MVM már bejelentett egy időpontmódosítást (az eredeti dátumok február 11-ére szóltak), és így most az érvényes forgatókönyv úgy szól, hogy a blokk két generátora február 13-án 2.00, illetve 6.00 órától áll majd vissza a termelésbe. 

[Ez ügyben kérdéseket küldtünk a paksi atomerőmű kommunikációjáért felelős céghez (az kérdeztük, hogy mi a blokkok hálózati leválasztásainak pontos oka, és hogy a hivatalosan megadott határidőket mostani tudásuk szerint tartani tudják-e - amint ezekre érdemi válaszokat kapunk a cikket kiegészítjük.]

Nem lehet elégszer elmondani

A karbantartások és a főjavítások minden bonyolult rendszernek hétköznapi velejárói. Az atomerőmű pedig - ez nem is kérdés -  egy nagyon bonyolult rendszer. Nincs azon sem vita, hogy a jelenlegi javítások (ahogyan a korábbiak is) elvégezhetők, ahogyan az is nyilvánvaló, hogy a szakemberek meg is oldják majd a felmerülő problémákat. Azt azonban fontos volna tudni, hogy e javítások, hirtelen leállások, az elhúzódó karbantartások és problémamegoldások mind-mind mennyire sokba kerülnek.

Minél kevésbé tervezhető, minél megbízhatatlanabb egy nukleáris erőmű, annál nagyobb ez a kockázat. Ugyan aktuálisan a javítások megtörténnek, ma már - a fenti adatokból is látszik - ezek csak ideig-óráig hárítják el a problémát; így távlatilag az is kérdés: meddig menthetők az ilyen állapotok.

Az, hogy a két blokk kivonását jelenleg a magyar villamos energetikai rendszer plusz importáram és többlet földgáz elégetésével egyensúlyozza ki, és ez többlet költséggel jár - ahhoz képest, mintha valóban zsinórban, hibák és leállítások nélkül termelne az atomerőmű - akkor is nyilvánvaló, ha ezekről az összegekről nem szólnak a híradások. 

Többször idéztük már, de most is ide illik, amit a világ nukleáris ipari évkönyvét több mint 20 éve szerkesztő Mycle Schneider lapunknak adott interjújában három éve megfogalmazott:

"A nukleáris szektor nagy problémája ma az, hogy az erőművek öregek. A 30 év feletti reaktor-átlagéletkor pedig sok más mellett azzal is jár, hogy a tervezett karbantartások gyakorlati lebonyolítása során a termelésből kieső időszak fokozatosan elnyúlik. Úgy értem, hogy a tervezett javítás után, a blokkok visszatérése a termelésbe egyre bonyodalmasabb, mert menet közben többször, újra meg újra kell tervezni az indítási folyamatot, mert mindig kiderül még valami más is, amit meg kell oldani.
Amikor az üzemanyagcserét vagy karbantartást megtervezik, azt egy bizonyos időszaknyi leállással számolják, de gyakran menet közben kell improvizálni és módosítani, amiből viszont az következik, hogy egyetlen leállás esetén akár hússzor is újra kell tervezni azt, hogy mennyi ideig tart a leállás".