Mikor jár betegszabadság, és mikor táppénz? Ha egy munkavállaló betegség miatt nem tudja ellátni munkakörét, akkor keresőképtelenségének első 15 munkanapjára betegszabadságot vehet igénybe. Ezt a 15 munkanapot az év közben létrejött jogviszony esetén arányosítani kell - olvasható az RSM blogon.

Amennyiben a munkavállaló a rendelkezésre álló betegszabadságánál hosszabb ideig keresőképtelen (beteg),akkor a betegszabadság lejártát követő naptól táppénz illeti meg. A táppénz elérhetősége a biztosítási jogviszony meglétéhez, az egészségbiztosítási járulék fizetéséhez és a keresőképtelenséghez kötött.

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény alapján egy munkavállaló keresőképtelen:

  • ha betegsége miatt munkáját nem tudja ellátni,
  • ha várandóssága, illetőleg szülése miatt nem tudja munkáját ellátni, és csecsemőgondozási díjra nem jogosult,
  • az anya, ha kórházi ápolás alatt álló egyévesnél fiatalabb gyermekét szoptatja,
  • a szülő a tizenkét évesnél fiatalabb gyermeke kórházi kezelése időtartamára abban az esetben, ha a gyermeke mellett tartózkodik a fekvőbeteg-ellátást nyújtó intézményben,
  • a szülő, aki tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermekét otthon ápolja és a gyermeket a saját háztartásában neveli,
  • aki fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásban betegségének megállapítása vagy gyógykezelése miatt részesül,
  • akit közegészségügyi okból foglalkozásától eltiltanak és más beosztást nem kap, vagy akit közegészségügyi okból hatóságilag elkülönítenek, továbbá aki járványügyi, illetőleg állategészségügyi zárlat miatt munkahelyén megjelenni nem tud és más munkahelyen (munkakörben) átmenetileg sem foglalkoztatható,
  • a méltányosságból adható táppénz tekintetében a szülő, aki 12 éves, vagy annál idősebb, de 18 évesnél fiatalabb beteg gyermekét otthon ápolja, vagy ha a 12 éves, vagy annál idősebb, de 18 évesnél fiatalabb gyermeke kórházi kezelése időtartamára abban az esetben, ha a szülő a gyermeke mellett tartózkodik a fekvőbeteg-ellátást nyújtó intézményben.

 

A betegszabadság idejére biztosított ellátás

Betegszabadságra olyan munkavállalók jogosultak, akik a Munka Törvénykönyve (Mt.) hatálya alá eső munkaviszonyban dolgoznak, például Bt., Kft., Rt. munkavállalói. Ezen felül jogosultak még betegszabadságra a kormánytisztviselők, állami szolgálati, közszolgálati és közalkalmazotti jogviszonyban álló személyek is. Nem jogosult betegszabadságra viszont például egyéni vállalkozó, társas vállalkozás tagja (kivétel, ha munkaviszony keretében munkát végez) és a megbízás alapján munkát végző személy.

A betegszabadság idejére a távolléti díj 70 százaléka illeti meg a munkavállalót, amely bérként adózik, vagyis adó- és járulékköteles. A betegszabadságot teljes mértékben a munkáltató fizeti, de a munkáltató pozitív irányba is eltérhet az Mt.-től és akár 100 százalékban is térítheti a betegszabadságra járó bért - írja Pentz Edina.

A táppénz keretében biztosított ellátás

Az a biztosított, (munkavállaló),aki már kimerítette az éves betegszabadságát, de orvosi igazolással tudja igazolni a keresőképtelenségét, táppénzre jogosult. A táppénz a betegszabadsággal ellentétben már naptári napra jár, vagyis, ha például a keresőképtelensége munkaszüneti napra is esik, akkor arra táppénzt kap a munkavállaló. Előfordulhat azonban, hogy nem minden esetben folyósítható a táppénz, még akkor sem, ha a jogosultság feltételei egyébként fennállnak.

Nem jár táppénz például:

  • a keresőképtelenségnek arra az időtartamára, amelyre a munkavállaló a teljes keresetét megkapja,
  • a keresőképtelenség azon időtartamára, amely alatt a biztosítása szünetel,
  • a betegszabadság lejártát követő szabadnapra és heti pihenőnapra, ha az azt követő munkanapon (munkaszüneti napon) a keresőképtelenség már nem áll fenn,
  • saját jogú nyugdíj folyósításának időtartamára.

A táppénz összegét elsődlegesen az a jövedelem határozza meg, amely után a biztosított pénzbeli egészségbiztosítási járulék (3 százalék) megfizetésére kötelezett. A számításkor a táppénz alapját ennek a jövedelemnek a naptári napi átlaga adja.

 

A táppénz mértéke a napi átlagkereset összegétől és a munkavállaló folyamatos biztosítási idejének hosszától függ. Ha a munkavállaló folyamatos biztosításban eltöltött ideje meghaladja a két évet, akkor a táppénz mértéke a napi átlagkereset 60 százaléka. Ha azonban nincs meg a két év folyamatos biztosított idő, vagy a keresőképtelenség kórházi ápolással függ össze (fekvőbeteg ellátást biztosító gyógyintézményben van a dolgozó),akkor a táppénz mértéke 50 százalékos lesz.

A táppénz napi összegének azonban van felső határa! Ez a limit mindenkori minimálbér kétszeresének harmincad részéhez igazodik. A 2019-ben irányadó 149.000 forintos minimálbért alapul véve a táppénz napi összege nem haladhatja meg a 9.933,33 forintot. A táppénz után - a betegszabadságtól eltérően - csak személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség merül fel.

A dolgozó a betegszabadság, illetve a táppénz iránti igényét maximum 6 hónapra visszamenőleg tudja érvényesíteni, ennél régebbi időszakra már nem igényelhet ellátást.