Meghökkentő különbségek a magyar kórházakban - ki jár jobban?

Elképesztő, a közvélekedésnek teljesen ellentmondó különbségeket tárt fel az egészségügyi ellátásban, az egységnyi tevékenységre fordítható pénzben egy friss elemzés, amelynek most épp az ellátórendszer tervezett átalakítása, az egyetemi kórházak bevezetése ad különös jelentőséget.
Szepesi Anita, Kristóf Réka, 2016. október 8. szombat, 09:08
Fotó: Napi.hu

A magyar egészségügyben több évtizedes probléma a területi ellátási rendszerek eltérő szerkezete, kapacitása. A szerkezeti aránytalanságok miatt nem garantálható az az egészségpolitikai alapelv, hogy azonos megbetegedési paraméterek esetében a rendszer bármely pontján belépő beteg azonos ellátásban részesülhessen.

A probléma leginkább a fekvő-beteg ellátási rendszerben kézzelfogható. A magyar kórházrendszer hosszú évtizedeken át lakóhely közeli kis városi kórházakból, megyei nagy kórházakból, valamint az ellátás csúcsát képező egyetemekből és országos intézetekből állt össze. A kapacitások harmonizálását, egyenlő elosztását több évtizeden át megyei szinten képzelték megoldani, majd ennek kudarca után regionális, végül térségi szemlélet bevezetésével próbálkoztak.

Mindeközben azonban megyénként eltérő arányban folyamatosan csökkent a kórházak és a kórházi ágyak száma. A központi beavatkozások ellenére a fekvőbeteg-ellátás a napi gyakorlatban továbbra is dominánsan megyei rendszerű, a kivételt a három egyetemi megye és Budapest képezi. Az egyetemi megyékben átlagosan minden ötödik, a fővárosban pedig majdnem minden második beteg területen kívülről érkezik.

Általános nézet, hogy az egészségügyi kapacitásokat Budapest-centrikusan osztották el, s a fővárosi kórházakban a vidéki lehetőségeket meghaladó ellátásokra nyílik lehetőség.

Budapesten tényleg minden jobb?

E feltételezést vette górcső alá a PX Consulting egészségügyi tanácsadó cég elemzése az egy ellátott esetre jutó finanszírozások összevetésén keresztül. Egy minőségi mutatót, a case-mix indexet (CMI) vizsgáltak, amely egy adott területen, adott szakmában, egységnyi idő alatt ellátott egészségügyi szolgáltatásért kapott finanszírozásnak és az ellátott betegek számának a hányadosa. Az elemzéshez az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) adatait használták fel.

A CMI a hazai HBCS (homgén betegségcsoport-finanszírozási rendszer) alapelveiből fakadóan szakmánként eltérő nagyságú. A CMI alapvetően a szakmai tevékenység minőségi indikátora volna, ugyanakkor a kórházi - kórházon belüli finanszírozás felső korlátja, a teljesítmény volumen (tvk) korlát torzító hatása is befolyásolhatja. Minél nagyobb a CMI, az átlagoshoz képest annál magasabb szakmai színvonalú, vagy nagyobb bonyolultságú eseteket kezel az intézmény, s minél kisebb az érték, annál inkább közelít a minimális bázisellátáshoz a nyújtott szolgáltatás.

Az OEP 2015-ben 2 216 057  fekvőbeteg-ellátási esetet regisztrált Magyarországon.  Az egy ellátott esetre jutó átlagos CMI 1,15249, azaz 172 874 forint volt. Az esetszámok 52 százaléka 10 alapszakma tevékenységéből állt össze. Az elemzés a 10 alapszakmából annak az öt ellátásnak a CMI-jét hasonlította össze, amely minden általános kórház ellátási portfóliójában megtalálható. Belgyógyászat, szülészet, sebészet, neurológia és az intenzív ellátás tartozik ide.

Itt a meglepetés

Az összehasonlítás eredménye eléggé megdöbbentő, óriási színvonalbeli különbségekre mutat rá ellátásonként, intézménytípusonként és területi összehasonlításban, plasztikusan szemléltetve a budapesti kórházak jelentős a lemaradását az egyetemi illetve az országos intézetektől, de még a megyei kórházaktól is.

Az intézménytípusonkénti összehasonlításnál az ötből négy ellátásnál - belgyógyászat, sebészet, neurológia, intenzív ellátás - az indikátor értéke az egyetemi intézményeknél a legmagasabb, a városi kórházakban a legalacsonyabb, a fővárosi kórházak CMI-je, az átlagos esetfinanszírozás az utolsó előtti helyen áll, szülészetben pedig az utolsó helyet sikerült a budapesti kórházaknak megszereznie.

Az alábbi grafikonon a fekvőbeteg-ellátás során egy beteg fordított átlagos összeget ábrázoltuk intézménytípusonként.


Viszonylag kisebb a szórás a nagyon drága intenzív ellátásban - ezt azért nem ábrázoltuk a grafikonon, mert a kiugró értékek torzították volna az összképet -, egymillió és 840 ezer forint a két szélső érték finanszírozása, s Budapest bár az utolsó előtti, nincs olyan nagyon lemaradva a 928 ezer forintos átlagos költéssel.

Óriási megyénkénti különbségek

Megyénkénti összehasonlításban még szomorúbb a kép. Belgyógyászatban és neurológiában országos átlag alatti, a középmezőnytől is lemarad a budapesti kórházak átlagos esetfinanszírozása, szülészetben éppen hogy csak meghaladja az országos átlagot, sebészetben a harmadik, intenzív ellátásban a hatodik a megyei rangsorban a főváros a CMI-t, és az átlagos esetfinanszírozást nézve.

Az egyes szakmákon belül nagyon nagy a szórás a megyék között, a belgyógyászati betegellátásban például az élen álló Vas megyében 206 ezer forint a betegekre fordított átlagos összeg, az utolsó helyen álló Borsod-Abaúj-Zemplén megyében pedig 124 ezer forint. A fővárosban 150 ezer forint az átlagos belgyógyászati esetfinanszírozás, az országos átlag 154 ezer forint.


Az egyetemi megyékben - Hajdú-Bihar és Csongrád megyében főleg - lényegesen többet költenek fejenként átlagosan az öt bázisszakma esetében, mint bárhol máshol. Ha az öt alapszakmán túllépünk, akkor Baranya megye is lekörözi Budapestet az egy főre jutó átlagos finanszírozásban - állapítja meg a PX Consulting.

Az országos átlagtól leginkább Tolna, Jász-Nagykun-Szolnok és Heves megye marad el. Komoly helyi ellátási és szerkezeti problémákra utal hogy Borsod megye mind a belgyógyászati, mind a neurológiai ellátásban utolsó helyen áll a költésben.

Az elemzésből határozottan kiderül, hogy már nem a budapesti kórházrendszer a legkiemelkedőbb színvonalú az országban. Még a legnagyobb egészségügyi ellátó, a Semmelweis Egyetem, illetve a Budapesten található országos intézetek kiemelt, illetve egyes szakmákban kiugró teljesítménye sem elég ahhoz, hogy az egy főre jutó ellátási költségek - a sebészet kivételével - az első öt helyre pozicionálják a fővárost.

Így Budapestet tulajdonképpen a speciális, ritka szakmák helyi jelenléte emeli ki a hazai ellátórendszerből, de már ezen a téren is annál a három egyetemi megyéé a vezető szerep, amelyek uniós forrásból jelentős fejlesztéseket hajtottak végre, Mindebből fakadóan az egyetemi kórházak most belengetett rendszere Budapesten könnyen kritikus helyzetet teremthet, ha egy olyan koncepció valósul meg, amely teljesen kétszintűvé -egyetemi/ országos illetve városi szintű - teszi az amúgy sem problémamentes budapesti ellátást.

HOZZÁSZÓLÁSOK
 

lan691, 2016.10.08 11:28

Az elemzés kihagy egy nagyon fontos faktort, hogy az országos intézetek Pesten vannak. feltehetöen a pesti lakosok ezeket az intézményeket gyakrabban veszik igénybe mint a vidékiek, és az igaz lehet az egyetemi klinikákra is. Magyarorszagon mindenki Pestet tolja, ami érthetö is hisz az orzágos jelentöségü újságok és a kutatóintézetek is ott székelnek .
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html