Míg pár évvel ezelőtt a többség kikerekedett szemekkel, zavart fejvakarással reagált volna arra, ha a digitális nomád kifejezést használják előtte, ma már inkább az számít kuriózumnak, ha valaki nem találkozott még ezzel a szókapcsolattal. Sok megkeresést kap digitális nomádok adózásával kapcsolatban Arányi Attila, az Andersen Magyarország adótanácsadó iroda vezető menedzsere is.

"Egyértelműen a koronavírushoz köthető a digitális nomádok számának megugrása. Általános jelenség volt, hogy home office-ba küldték a munkavállalókat, és sok cég esetében ez azt jelentette, hogy a hosszabb távú karanténra már más országba vonult haza az egyébként külföldön dolgozó kolléga. Már akkor is okozott problémákat, hogy az adószabályozás nem készült fel erre a helyzetre" – nyilatkozta a Napi.hu-nak a nemzetközi személyi jövedelemadó és a társadalombiztosítási ügyletekre specializálódott tanácsadó.

Nem kizárólag a nomádok kérnek segítséget

Arányi Attila elmondta, kétfajta kérdezővel találkozik: felkeresi őt egyrészt maga az adóalany, aki digitális nomád szeretne lenni, vagy akár már át is költözött egy másik országba; másrészt pedig a munkáltatói réteg, hiszen céges oldalon is előállhat egy olyan helyzet, hogy kérdéses, kell-e teljesíteni bejelentkezési, adófizetési kötelezettséget vagy akár járulékot fizetni egy bizonyos munkavállaló után külföldön.

A karanténidőszak után sokaknak annyira tetszett a távmunka, hogy már nem akartak visszatalálni a régi rendszerhez, részben vagy egészben fenn szerették volna tartani a távmunka lehetőségét. A cégek pedig rádöbbentek arra, hogy amennyiben számolnak a távmunkával mint alternatívával,

akkor nem csak egy földrajzilag körbehatárolt körből kell válogatniuk munkavállalókat, hanem más országokban élő jelöltek is szóba jöhetnek. Így egyre gyakoribb az olyan felállás, mikor a felek eleve olyan szituációt választanak, mikor a munkáltató A országban van, a munkavállaló pedig deklaráltan B országban, és csak elvétve utazik A országba

– magyarázta Arányi Attila.

Rengeteg a rejtett buktató

Érdemes tájékozódni adózás tekintetében, mielőtt valaki belevág a digitális nomád életbe, mert részletekben rejlik az ördög – figyelmeztet a tanácsadó. Elmondta, rengeteg tényező befolyásolja, lesz-e valakinek adókötelezettsége egyik vagy másik országban: szerepet játszik például az állampolgárság, a munkavégzés helye, a családi állapot, a család lakhelye és a munkáltató székhelye is. "Sok ilyen üggyel foglalkoztam már, és mindegyikben van egy kis csavar" – mondta.

Kép: Tóth Péter

A digitális nomádokat foglalkoztató cégeknek szintén tanácsos konzultálni egy szakemberrel, mivel adott esetben külföldi büntetéseket is kiszabhatnak pusztán azért, mert adminisztratív lépéseket nem tesznek meg, mivel nem állt elegendő információ a vállalat rendelkezésére. Márpedig ezek az ügyek nem deríthetőek fel egy szimpla Google-kereséssel. Adott esetben pedig a munkavállalón is csattanhat az ostor.

Magyarország nehezen ereszt

Arányi Attila arra is felhívta a figyelmet, hogy az egyes országok digitális nomád programjai "tipikusan egyoldalú, szuverén államok által bevezetett ösztönzők. Az adott országban természetesen elegendő, ha megfelelünk az adott feltételeknek, de a másik érintett ország részéről nem garantált a zökkenőmentesség."

Előfordulhat például, hogy egy magyar állampolgár másik országban szeretne letelepedni és dolgozni, a magyar állampolgársága miatt azonban a magyarországi adókötelezettsége fennmarad. "Ez kevésbé köztudott, de Magyarország ilyen szempontból nem engedi el könnyen a kezünket. Nem elegendő kiköltözni, tekintettel kell lenni a magyar és a nemzetközi szabályokra is, és azt látom, hogy erről sokszor megfeledkeznek."

Magyar állampolgárság, paraguayi adómentesség

Az adózás okozta a legtöbb problémát Tóth Péternek is, aki szoftverfejlesztőként döntött úgy, hogy felhagy a hagyományos munkába járással, és inkább utazgatva, különböző projekteken távmunkásként dolgozva szeretné élni a mindennapjait.

Az adózási része volt a legrázósabb a digitális nomád életmódra való váltásnak. Magyarországról kijelentkeztem, az állampolgárságot persze megtartottam, és Paraguayban telepedtem le hivatalosan. Aztán kiderült, hogy a külföldi bevétel után nem kell ugyan adózni, de az adómentességhez a bevételnek egy külföldi bankszámlára kell megérkeznie, ezt megnyitni pedig egyáltalán nem volt egyszerű

- nyilatkozta a Napi.hu-nak Tóth Péter, aki Toma Vibe nevű Youtube-csatornáján oszt meg videókat a digitális nomád mindennapokról.

Kép: Tóth Péter

Elmondta, miután három-négyhavonta vált országot, az kivitelezhetetlen, hogy mindig az aktuális lakhelyén adózzon. "Rengeteg papírmunka járna vele, és még addigra sem tudnám elintézni az aktuális adminisztrációs teendőket, mire már éppen mennék tovább, de a paraguayi adómentességet egyébként sem szívesen adnám fel" – magyarázta.

Csend és stabilitás nincs, látnivaló annál több

Elmesélte, hat éve, Máltán érte utol a gondolat, hogy kipróbálja, milyen utazgatás közben dolgozni. Szerződött egy munkaközvetítő céggel, amely összeköti a távmunkát ajánló vállalatokkal és kliensekkel, és így ő gyakorlatilag már csak egyes projektekre jelentkezik.

Adószakértő segítségével bogozta ki a paraguayi adózási lehetőségeket és kötelezettségeket, majd útnak indult: Kolumbiában, Peruban, Mexikóban, Hondurasban, Nicaraguában és Costa Ricában is megfordult már. Jelenleg Panamában tartózkodik, de februárban a Dominikai Köztársaságban találkozik a barátaival, és addig még egy jamaikai megállót is be szeretne még iktatni.

Számomra az életmódom legnagyobb előnye, hogy mindig eleve egy olyan helyen vagyok már, ahol munka után el lehet menni túrázni, barlangokat vagy éppen maja falukat megnézni. Ezekre a helyekre az ember alapvetően nehezen jut el, ha hagyományos körülmények között dolgozik – meg kell tervezni, szabadságot kivenni, drága a repülőjegy. Én viszont egy átlagos munkanap végén már ott vagyok, ahonnan ezek a túrák indulnak, nem kell tervezgetni. Az sem probléma, ha rossz idő van, legfeljebb egy héttel később megpróbálom újra

- mondta.

Kép: Tóth Péter

Az életmódja árnyoldalának egyértelműen a stabilitás hiányát látja. "Hostelekben lakom, ahol hetente szoktam hosszabbítani, és sokszor van olyan, hogy a következő hétre már nincs szabad hely, ilyenkor tovább kell állnom másik szálláshelyre. "Otthon az ember saját vagy bérelt házban vagy lakásban él, ahova hazamehet, van egy stabil háttér, konyhai eszközök, mosógép, nyugalom. Itt ez nincs meg. Emberek jönnek-mennek, időnként nincs meleg víz sem, nemhogy csend."

Szállt már meg olyan hostelekben is, amelyek kifejezetten a nomádokra specializálódtak, ezekben rendszerint kialakítanak egy irodát is, de olyan is előfordult már, hogy egy mexikói szigeten egy hétig egy sátorban lakott és dolgozott.

SIM-kártyát már rutinszerűen vesz minden egyes költözéskor az új helyen, ez amiatt fontos, hogy legyen stabil internetkapcsolata az ügyfelekkel való kapcsolattartáshoz. Az egészségügyi ellátást pedig egy nomádoknak kifejlesztett csomag keretében kapja, amellyel globális szinten szinte mindenhol biztosított, ezért havi 42 dollárt (16.188 forintot) fizet. Ugyanakkor azt elismerte, hogy a gyakorlatban még nem volt szüksége arra, hogy éljen ezzel a lehetőséggel, ráadásul a többi nomádtól sok negatív véleményt olvasott erről a szolgáltatásról: "sokan írták, hogy voltak fennakadások, amikor a biztosítónak vissza kellett volna téríteni az ellátás díját."

Tóth Péter nyilatkozata nem tükrözi az Andersen Zrt. véleményét.