A brit Konzervatív Párt politikusai számos magyarázatot hoznak arra, miért fordultak szembe a befektetők kormányukkal, lejtőre küldve a fontot és a szigetország állampapírjait. Az önkritikusabbak elismerik, hogy Kwasi Kwarteng pénzügyminiszter nem vette figyelembe az ország pénzügyi realitásait, amikor bemutatta adócsökkentési csomagját, és ezzel elindította a pénzpiaci lavinát. Egy valami feltűnően hiányzik a bűnbakok közül, mégpedig a brexit, pontosabban a fantázia közgazdaságtan, amiben a legkeményebb brexiterek hisznek – véli Robert Shrimsley, a Financial Times belpolitikai szakírója.

A toryk képtelenek elismerni, hogy a zászlajukra tűzött brexit szegényebbé tette az Egyesült Királyságot, miközben az ellenzéki Munkáspárt nem mer erről hangosan beszélni, mert nem akarja maga ellen fordítani a brexiter szavazókat. A piacok ugyan Kwarteng óriási adócsökkentési terveire reagáltak negatívan, de ez visszavezet bennünket a brexit istenítéséhez.

Erre vezethető vissza a brit gazdaság számos olyan baja, ami sérülékennyé tette a szigetországot a kedvezőtlen pénzügyi folyamatokkal szemben. A bajok közé tartozik a hagyományos európai piacok egy részének elvesztése, a folyamatos veszekedés az EU-val, a túlfényezett kereskedelmi megállapodások, amelyek a közös EU-s egyezmények helyére léptek, de nem hoztak többet a gazdaságnak, vagy a miniszterelnök, Liz Truss kirohanásai a hagyományos (ortodox) gazdaságpolitikával szemben. A befektetők válasza: az Egyesült Királyság már nem az a jó befektetés, mint korábban volt.

Ideológia vs. közgazdaságtan

A pénzügyminiszter katasztrofális adócsökkentési csomagja csak a legújabb megjelenése annak a gondolkodásnak, amely az ideológiát a gazdaság törvényei fölé helyezi. (Nem csoda, hogy visszavonták legvitatottabb részét, az évi 150 ezer font felett keresők extra adósávjának eltörlését.) A csomag, amely figyelmen kívül hagyja a fegyelmezett költségvetési politika előírásait, része annak, a folyamatnak, amelyben a toryk a 2016-os függetlenségi népszavazás óta eltávolodtak a gazdasági realitások figyelembevételétől.

A pénzügyminiszter azt tette, amit a szabad piac jótéteményeiben dogmatikusan hívő brexiterek elvártak tőle. Könnyebb volt azonban kijelenteni a közgazdasági ortodoxia elutasítását, ami egyébként Kwarteng főnökétől, Lis Truss miniszterelnöktől sem idegen, mint megvalósítani azt. Az utóbbi ugyanis nem jött össze.

Süket fülek

Ez a vége annak, amikor valaki azt gondolja, hogy rajta kívül mindenki téved. És ez van, ha valakik azzal töltenek el hat évet (2016 óta), hogy szakítanak azokkal a politikai intézményekkel, amelyek biztosítják a stabilitást, ha azzal fenyegetőznek, hogy törvénytelenül felfüggesztik a parlament működését (ahogy Boris Johnson tette kormányfőként 2019 őszén), és ha készek felrúgni egy nemzetközi szerződést, az Észak-Írország státuszáról kötött brit-EU egyezséget, ha így látják jónak.

A toryk hajlamosak a jegybankot okolni, hogy nem védi meg az országot a kormány fiskális hozzá nem értésétől, így nem csoda, hogy az országot Olaszországhoz és Törökországhoz hasonlítgatják, még ha ez egyelőre túlzás is.

Nagy szerencséje a kormánypártnak, hogy az ellenzék legnagyobb pártja, a Munkáspárt szeptember végi kongresszusán magával volt elfoglalva, ahelyett, hogy reagált volna pénzpiaci felfordulásra. Persze a 17 százalékpontos vezetés, amit a közvélemény-kutatók mérnek a népszerűségi listákon a Munkáspártnak, arra ösztönözheti őket, hogy nyugodtan várják ki, amíg a konzervatívok önpusztító viselkedése meghozza az eredményét.

Látványos, de drága politikai show

Trussnak nem sok választása maradt arra, hogy kihúzza kormányát a gödörből, főként azért, mert azzal az ígérettel nyerte el a miniszterelnöki széket, hogy brexiterebb lesz a brexitereknél és unortodoxabb az unortodoxoknál. Miközben vissza kellene vonnia az adócsökkentések egy részét, a politikai ösztöne azt diktálhatja, hogy inkább vállalja a népszerűtlen kiadáscsökkentéseket a költségvetés kiegyensúlyozása érdekében.

Legalább annyit meg kellene tennie, hogy megállapodik az EU-val az Észak-Írország státuszát rendező egyezség betartásáról, mert ez azt üzenné a piacoknak, hogy kormánya immáron az unortodox viselkedéssel szemben előnyben részesíti a gazdasági stabilitást.

A gond az, hogy a toryk kettős fedezékbe vonultak: csak arra hallgatnak, aki egyetért velük. Így aztán a brit üzleti lap szakírója szerint várhatóan valós időben, élőben nézhetjük végig egy kormányzó párt leolvadását. A show látványos lesz, ám egyszersmind drága.