A héten kamatdöntő ülést tart az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed és az Európai Központi Bank (EKB) egyaránt. A világ két legnagyobb jegybankjának döntése és különösen a közeljövő inflációs és növekedési folyamatairól alkotott véleményük nem csak az egész világgazdaság kilátásai szempontjából döntő, de az itthoni folyamatokat is erősen befolyásolhatja.

Későn kezdték de gyorsak voltak

A Fed az elmúlt másfél évben komoly kamatemelési ciklust hajtott végre, egyúttal beszüntette az eszközvásárlási programot, amellyel a korábbi lazítás időszakában havi 120 milliárd dollár fedezetlen pénzt bocsátott a piacra, majd meg is kezdte a pénz visszavonását, jelenleg havi 95 milliárd dolláros ütemben.

A jegybanki alapkamat a folyamat során 0-ról 5,25 százalékra emelkedett, és kissé késve kezdték ugyan, mivel sokáig nem hitték el az infláció mértékét és tartós jellegét, mostanra a hatás már jelentkezik: az amerikai infláció lényeges csökkenést mutat, jóllehet messze van még a jegybanki céltól, a 2 százalékos szinttől.

Már a munkaerőpiac is rendben

Sokáig attól féltek a piaci szereplők, hogy a döntéshozókat a teljes foglalkoztatottság, a feszes munkaerőpiac is aggasztja a lehetséges bérnyomás, és ennek inflációra gyakorolt hatása miatt, de igazából nem is a foglalkoztatottak száma volt kiugróan magas, hanem az álláskeresőké alacsony. Ez az utolsó adatok szerint megváltozott, mivel kezdenek visszatérni a munkaerőpiacra azok, akik a Covid idején kapott ingyenpénzből éltek eddig, így újra nőtt az álláskeresők száma, miközben a foglalkoztatottaké is tovább nőtt.

Ez egy egészséges folyamat, így jó esély van arra, hogy a Fed immár nem emeli tovább a kamatot, lezárta a kamatemelési ciklust, és ez világszerte segíthet hasonló folyamatokat, hisz a legtöbb jegybank odafigyel a Fedre, és az inflációs várakozásokat máshol is hűti, ha a világ legnagyobb gazdaságában már kamatemelés nélkül is csökken az infláció. Ami döntő lehet még, a Fed kommunikációja a kamatcsökkentési ciklus megkezdésének lehetséges időpontjáról.

A nagy szomszéd

Az EKB döntése elsősorban Európában jelentős, de most az egész világ a szokásosnál jobban figyel rá, mivel Európában lett tavaly a legsúlyosabb a válsághelyzet az orosz-ukrán háború nyomán. Mára ennek közvetlen hatásai mérséklődtek, az energia-, és mezőgazdasági terményárak visszaestek, így az infláció csökkenése is megindult. Az EKB azonban később kezdte a kamatemelést, és a várakozások szerint most még emelni fogja a jelenleg 3,75 százalékos meghatározó kamatot, vélhetően 25 bázisponttal.

Itt megint csak döntő, hogy mit kommunikál a jegybank: mikor ér véget az emelési ciklus, mennyire tartják még aggasztónak az inflációs folyamatokat. Ha már optimistábbak, mint az előző döntések idején, akkor az inflációs várakozások is csökkennek, és ez a magyar várakozásokra is kihatással van.

Sokat számít

Nálunk döntő, hogy a várakozások enyhüljenek, a gazdasági szereplők minél inkább úgy gondolják, hogy most már valóban itt a jelentős fordulat, és meredeken csökkeni kezdhet az EU-ban messze a legmagasabb, még most is 20 százalék fölötti infláció. A 20 százalék persze az egy évvel ezelőttihez mért árszínvonalat jelzi, miközben például az élelmiszereknél már árcsökkenésekkel is találkozunk, az éves adatban ez azonban jórészt csak a nagy áremelések után egy évvel érződik erősen.

Ez a bázishatás, ami miatt mindenképpen jelentős inflációcsökkenés lesz a második félévben, ezért a hazai jegybank is folytatni fogja vélhetően a megkezdett kamatcsökkentést, és a tényleges jegybanki kamatszint hamar elérheti a jegybanki alapkamat 13 százalékos szintjét. Ez azonban még mindig kiugróan magas, és hogy mikor csökkenthető tovább és milyen ütemben, arra már erős hatással lehetnek a külső folyamatok is, beleértve a két legnagyobb jegybank monetáris politikáját.