A szakértőkből és ellenőrökből álló csapat missziójának célja megelőzni egy esetleges atomkatasztrófát.

Meg kell védenünk Európa legnagyobb nukleáris létesítményének biztonságát - mondta Rafael Grossi, a NAÜ főigazgatója az Euronews szerint.

Az atomerőmű környékét rendszeresen bombázzák, amivel a háborúban álló ukrán és az orosz fél kölcsönösen egymást vádolja.

Régóta vártunk erre a küldetésre, amelyet szükségesnek tartunk. A NAÜ-küldöttség érkezése rendkívül fontos az orosz ellenőrzés alatt álló területek biztonsága szempontjából. különös tekintettel a kockázatokra, amelyek a terület ukrán fél általi szüntelen ágyúzásával kapcsolatosak - mondta Dmitrij Peszkov, orosz elnöki szóvivő.

A hétfőn a lengyel miniszterelnökkel, Mateusz Morawieckivel tárgyaló francia elnök, Emmanuel Macron aggodalmát fejezte ki a zaporizzsjai atomerőműnél kialakult helyzet miatt.

A zaporizzsjai erőműhöz legközelebb lévő Enerhodar nevű települést hétfőn is bombázták. A környéken élőknek jódtablettákat osztanak arra az esetre, ha megismétlődne egy az 1986-os csernobilihez hasonló atomkatasztrófa.

Hat blokkból zsákmány

A Zaporizzsja atomerőmű nem csak azért fontos az oroszok számára, mert azt “élő pajzsként” használhatják az ukránok térségbeli előrenyomulásának megakasztására, vagy mert lehet vele burkoltan vagy nyíltan fenyegetőzni, hogy a levegőbe röpítik az egészet. Hanem ez a hat blokk pénzügyi, gazdasági, de ami még fontosabbá vált az utóbbi időszakban: energetikai szempontból valóban kincset érhet.

Ez ugyanis  nemcsak a legnagyobb monolit nukleáris termelőegység Európában, de az orosz atomerőmű-flottába besorolva is a fiatalabbak közé tartozhatna; feltéve, hogy sikerülne azt az ukrán hálózatról le-, az oroszra pedig tartósan felcsatlakoztatni - írta korábban a Napi.hu.

Az erőmű átkötésével az oroszok jelentős mennyiségű időt és pénzt lopnának maguknak: Zaporizzsja ugyan már 1984-1995 között csatlakoztatta a blokkjait a hálózatra, de az utóbbi két évtizedben jelentős volumenű európai uniós támogatásból komplett korszerűsítesi programot is elvégeztek rajta. Ez az update ért volna a végére idén - ha a háború nem ír felül mindent.

Ennek az 5700 MW teljesítményre képes infrastruktúrának az oroszosítása azt jelenthetné, hogy nemcsak az Ukrajnától elvett területek energiaigényét lehetne egy csapásra biztosítani. Hanem - miközben a Roszatomnak nem kellene drága, kockázatos beruházásokba fognia (a blokkonként 5-7 milliárd eurós költségigénynél sokkal kritikusabb kérdés az átlagosan 10 éves építési idő) -, az aprópénzbe kerülő üzemanyag-ellátás, üzemeltetés és karbantartás biztosításával az egész orosz áramhálózat évi 40-42 milliárd kWh plusz villamos energiához jutna. Mindezt szinte ingyen, és meglehetősen hosszú időre.

A háború előtt elvégzett üzemidő-hosszabbítási protokollok alapján gyakorlatilag 2025-2036 közötti blokkleállítási határidőkkel eleve számolni lehetne az oroszoknak, de ezzel Zaporizzsja még mindig csak 40 éves lenne, miközben Oroszországban a legutóbb, “idő előtt” leállított legutóbbi nukleáris termelőreaktora, a Kursk-1 (amely ráadásul a csernobili típusú RBMK technológiát képviselte) 45 évig termelt. Jelenleg a nukleáris ipar már nem csak az újonnan épülő, de a már évtizedek óta termelő reaktorokat is a 60 éves életciklusra próbálja meg becélozni.