Angela Merkel nem akart elindulni a 2017. őszi parlamenti választásokon negyedi kancellári megbízatásáért, ám mindent felborított, hogy 2016-ban Donald Trump lett az Egyesült Államok elnöke – írja Andreas Kluth német újságíró a Bloombergen megjelent írásában, amelyben Merkel politikai örökségét elemzi. Nyolc nappal Trump megválasztása után Barack Obama a távozó elnök Berlinbe utazott, hogy elbúcsúzzon Merkeltől. Felhasználta az alkalmat, hogy meggyőzze a kancellárt, próbálja megtartani hivatalát, mert ő tarthatja egyben a nyugati világot a második világháború utáni világrendnek hátat fordító új amerikai elnökkel szemben. Négy nappal később Merkel bejelentette újraindulását.

Ez rámutat Merkel politikai küldetésére, arra, hogy kell valaki, aki a nehéz időkben összefogja a dolgokat. Miután 16 év után a németországi szeptemberi választások után átadja a kancellári széket utódának egy dolgot mindenképpen a javára írhatnak szakértők és a politika iránt érdeklődő laikusok. Senki nem tett annyit azért, hogy megelőzze a káoszt a belpolitikában és a nemzetközi színtéren, mint ő. És Trump megjelenése csak az utolsó olyan tényező volt, ami zavart okozott. A kérdés az, hogy ez a teljesítmény elég-e ahhoz, hogy a távoli utódok egyszer majd szobrot állítsanak Angela Merkelnek.

QP | Quality Placement

A kancellár életrajzírói hiába fogják keresni a politikusi víziót Merkel tevékenységében. Az utolsó nagy reform még elődje Gerhard Schröder nevéhez fűződött, aki liberalizálta a német munkaerőpiacot, megoldva a munkanélküliség problémáját, ám egyben megteremtve az alacsony bérekét dolgozók rétegét. Az ezredfordulón Németországot Európa beteg emberének tartották, ám ennek és a munkaadók, illetve a szakszervezetek bérbefagyasztási megállapodásának köszönhetően Merkel versenyképes gazdasággal rendelkező országot vehetett át 2005-ben.

Ellentmondásos gazdaságpolitika

Az euró alulértékeltté tette a német gazdaságot. Ha marad a márka, az évek során felértékelődött volna, ám miután a közös európai valuta együtt kezeli Németországot a gyenge dél-európai országokkal, ez elmaradt, és az alulértékelt valutának köszönhető erős exportból jelentős többlet bevétel halmozódott fel a német gazdasági szereplők és az állam kezén. Erre támaszkodva a koronavírus-válságig évről évre többlettel zárt a berlini költségvetés, amit az ország eurózónás partnerei kifogásoltak. Ezt a pénzt visszaforgathatták volna a gazdaságba piacot teremtve az importnak, ami az ő oldalukon exportkeresletként jelentkezett volna.

Hogy Merkel hitt-e a pénzügyi szigorban vagy csak engedett azoknak a politikai irányzatoknak, amelyek hittek benne, az nem világos, de tény, hogy ezzel nem szerzett barátokat Németországnak - írja a Bloomberg cikkírója. És hasonló a helyzet az északi áramlat gázvezetékkel, amely közvetlenül köti össze Oroszországot és Németországot. A kancellárral 12 éven át kormányzó szociáldemokraták támogatják ennek megépítését, míg az USA, Franciaország, Lengyelország, Észtország és Ukrajna ellenzi, mert úgy gondolja, erősíti Európa függését az orosz energiahordozóktól, illetve a tranzit megszűntével kiszolgáltatottabbá teszi a kelet-közép-európai régió országait Moszkvának. Merkel a vezeték mellett tette le a voksát.

Ellentmondásos döntések

Nem tudjuk azt sem, meggyőződésből fordult-e szembe a nukleáris energiával 2011-ben vagy csak azért, mert a fukusimai katasztrófa után a társadalom többsége úgy gondolta, be kell zárni az atomerőműveket. A végeredmény az lett, hogy nehezebb lesz karbonsemlegessé tenni a gazdaságot, amit 2045-re terveznek, mert az atomreaktorok gyorsabban esnek ki a termelésből, mint a széntüzelésű áramtermelő egységek.

További ellenmondásos ügy, amit Merkel pusztán a víz alá nyomott ahelyett, hogy megoldást keresett volna rá, az ország katonai szerepvállalása, helye a NATO-ban. A német hadsereg halovány, és a közvéleményben még arról is vita folyik, mikor és hol lehet bevetni a német katonákat nemzetközi missziókban. És ha a hadsereg felszerelése technológiai kérdés, akkor idekívánkozik az a megjegyzés, hogy Németország lemaradt a digitális forradalomban, amit mi sem jellemez jobban, hogy a német egészségügyi hatóságok faxon adták közre napi jelentéseiket a járvány alakulásáról.

Válságkezelés

A vízió hiányát és az ellentmondásos szakpolitikákat azonban ellensúlyozhatja Merkel válságkezelő teljesítménye. Az elmúlt másfél évtizedben enyhén szólva nem volt hiány krízisekből. Kezdődött a 2008-2009-es pénzügyi-gazdasági világválsággal, folytatódott az eurózóna adósságválságával, amelyben Görögország majdnem kiszakadt az eurózónából, majd jött Ukrajna összeomlása, amit Moszkva területszerzésre használt, aztán a bevándorlási válság, amelyben Merkel megnyitotta Németország kapuit több százezer szíriai menekült előtt, végül a pandémia.

Ezeknek a válságoknak a kezelésében Merkel nagyobb súllyal vett részt, mint amit nagy súlyú országa indokolt volna. Olyan politikai csoportok és politikusok vitáinak viharai között kellett hajóznia, akiket művészet volt a tárgyalóasztal mellett tartani. Jellemző példa erre, hogy a német őskonzervatívok és a görög radikálisok egyaránt démonizálták az eurótagállamok hitelei miatt, amelyeket Görögországnak nyújtottak. Egyikük szerint a takarékos németek pénzét elszórta a tékozló görögöknek, míg a másik fél az országát megszálló nácikhoz hasonlította, aki adósrabszolgaságba taszítja a görögöket.

Amit esetleg fel lehet róni neki az az, hogy a válságokat csak kezelte, de a vezetésével nem jutottak el a tartós megoldásokig. Az eurózóna bankuniója és költségvetési uniója főként a német vétók miatt befejezetlen, bár az európai újjáépítési alap közös unió hitelfelvétele tesz egy lépést az utóbbi irányába, ám ez a pandémia okozta kényszer nélkül elképzelhetetlen lett volna.

Költségek

Merkel centrista politikájának, a dolgok menedzselésének ára, hogy a kényszerűen hozzá igazodó politikai erők középre mozdultak, elvesztve önálló karakterüket. Ez a politikai kitessékeli a vitát és a szenvedélyt a politikából, unalmassá teszi az előadást, ami hozzájárult a hagyományos politikai pártok hanyatlásához - véli a Bloomberg publicistája. A kancellár a választási kampányok idején szándékosan csinálta ezt arra építve, hogy a győzelemben nem bízó ellenzéki szavazók közül többen válnak érdektelenné, és maradnak otthon, mint az ő oldalán lévők közül.

Máskor egyszerűen csak elsüllyedt a kompromisszumkeresés mocsarában, arra lyukadva ki – amint az eurózóna válsága idején többször elmondott –, hogy nincs alternatívája annak a kompromisszumnak, amit éppen nagy nehezen kiizzadtak. A demokrácia azonban éppen arról szól, hogy mindig vannak alternatívák, amit mi sem bizonyít jobban, hogy éppen erre a helyzetre válaszul Alternatíva Németországnak néven született új, euroszkeptikus párt 2013-ban, amely immáron tízszázalékos támogatottsággal parlamenti párt.

Önkontroll

Merkel talán legnagyobb erénye a Bloomberg cikkírója szerint, hogy egy olyan világban, amelyben túlméretezett egók, főként férfiak hiúsága lép színre, vissza tudta fogni saját hiúságát. Elengedte a füle mellett a provokációkat, amelyek jellemzően Trumptól elhangzottak, le tudott ültetni tárgyalni olyan autokratákat, mint Vlagyimir Putyin, akik nem riadnak volna vissza attól, hogy háborúba küldjék honfitársaikat.

Nyitott kérdés, hogy egyszer majd tekintik-e Angela Merkelt történelmi jelentőségű vezetőnek. Egy valami azonban biztosnak látszik. Átmenetet képviselt a második világháború után kialakult világból, amelyben Németország a nyugati szövetségi rendszer – diplomáciai, stratégiai, katonai - árnyékába húzódva létezett, s amely megvédte a hidegháborútól, egy olyan világ felé, amelyben a populista politika és a nacionalizmus sokkal nagyobb szerepet fog játszani a multilaterális kapcsolatok rovására.

Új kihívás

A Bloomberg cikkírója hiányolni fogja, hogy Merkel megadta partnereinek a tiszteletet- Valamint azt, hogy soha nem volt elbizakodott, hiányozni fog jó analitikus képessége és az hogy képes volt a tárgyalóasztalnál tartani olyanokat, akik legszívesebben egymás torkának estek volna. Nem fogja hiányolni azonban azt, hogy ráhagyta a spontán fejlődésre a következő generáció legnehezebb ügyeinek megoldását. Ilyen a vészes globális felmelegedés elkerülése, Európa felkészítése az agresszív autokraták támadásaira, illetve a mesterséges intelligencián alapuló társadalom létrejötte, amely rengeteg munkahelyet veszélyeztet.