Az európai politikai elit valószínűleg nem olvasta el a Brexittel kapcsolatos emlékeztetőt, amelyet még az EU elhagyására szavazó brit átlagemberek küldtek el politikai vezetőik címére - kezdi összefoglalóját a Bloomberg. Mindössze hat hét telt el a nevezetes referendum óta, ám a felső tízezer tagjai úgy folytatják az életüket, mintha mi sem történt volna.

A forgóajtó, amelyen a korábbi politikusok gond nélkül átsétálnak köztisztviselői munkahelyükről a zsíros fizetéseket ígérő pénzügyi szektorba, olajozottan forog tovább.

Bagoly mondja...

A legkirívóbb példa José Manuel Barroso, az Európai Bizottság volt elnökének esete, aki a Goldman Sachsnál helyezkedett el. Francois Hollande francia államfő "morálisan elfogadhatatlannak" minősítette a lépést, ám megjegyzésének hitelességét nem igazán erősítette, amikor egy francia vicclap kiderítette, mennyit fizet az állam az elnök fodrászának. Pontosan 9895 eurót, ami több egy európai parlamenti képviselő fizetésénél.

Jó kollégák

A legújabb vitatható elhelyezkedés Mervyn Kingé, a Bank of England volt elnökéé, aki ebben a szintén kiemelkedő köztisztviselői állásban szerzett tapasztalatait a Citigroupnál hasznosíthatja. King a BoE elnökeként még ostorozta a "hozzá nem értő és kapzsi" bankárokat.

Úgy tűnik, em akar lemaradni a vitatható döntéseket hozó politikusok listájáról David Cameron, a Brexit-szavazásba belebukott, volt brit miniszterelnök sem. Cameron kihasznál egy olyan lehetőséget, amelyet elődei elhanyagoltak. Felkérte a királynőt, hogy tüntesse ki volt munkatársai egy részét. Vannak köztük média-tanácsadók, a kormányfő két korábbi sofőrje és feleségének tanácsadója.

Vannak a listán, akik érdemi munkát végeztek, így megérdemlik az elismerést, azonban az ügyet oly módon tálalják, hogy nem derül ki, kit, miért tüntetnek ki - figyelmeztet Chris Roebuck közgazdász, pénzügyi szakértő.

Vadászgatnak

Barroso és King csak kiemelkedő képviselői azoknak a volt vezető köztisztviselőknek, akiket a pénzügyi szektor az utóbbi időben levadászott.

Jörg Asmussen, a német munkaügyi minisztérium korábbi államtitkára, az Európai Központi Bank monetáris tanácsának volt tagja például a Lazard pénzügyi tanácsadó cégnél áll a munkába a jövő hónapban. José Vinals, a Nemzetközi Valutaalap vezető tisztviselője, a spanyol központi bank korábbi elnökhelyettesen a Standard Chartered elnökhelyettese lesz.

És ők csak követik a sorban Tony Blair, Gondon Brown és John Major volt brit miniszterelnököket, akik egytől egyig jelentős pénzügyi szervezeteknek dolgoznak.

Figyelni kéne

Az ilyenfajta ejtőernyőzés védelmezői azzal érvelnek, hogy a volt politikusok nem a kapcsolataikat adják el új munkaadóiknak, hanem a tudásukat. Ezzel segítették a pénzintézetek kockázatainak mérséklését a világgazdasági válság után. Emellett a legtöbb esetben hosszú idő telik el a régi és az új beosztás betöltése között, ami enyhíti a meg nem engedett összefonódás és információszolgáltatás veszélyét.

Emily O'Reilly, az EU ombudsmanja azonban úgy véli, hogy az európai tisztviselőknek gondolniuk kellene arra, milyen benyomást kelt az átlagembereknek karrierjük alakulása. Amikor vezető EU-s tisztviselők és protezsáltjaik zsíros állásokat kapnak a magánszektorban, az súlyosan rombolja az embere EU-ról alkotott képét, tovább gyengíti az uniós intézmények tekintélyét.

Rossz szokássá vált

Elkerülhetetlenül felmerül a kérdés: a tudásuknak köszönhetik új állásukat vagy korábbi szívességeiket viszonozzák új munkaadóik. És a helyzet romlani fog, mielőtt javulna - hívja fel a figyelmet Daniel Freund, a Transparency International európai vezetője. Elég az amerikai rossz példára rámutatni.

A statisztikai adatokból kiderül, hogy míg 1974-ben még csak a leköszönő szenátorok három százaléka vállalt állást lobbicégeknél, addig 2012-ben már 50 százalék volt ez az arány. A politikusoknak meg kellene érteniük, hogy ezzel a viselkedéssel erősítik a velük kapcsolatos negatív érzéseket - mondja Freund.

QP | Quality Placement