A világ legjelentősebb munkaadói elkezdtek studírozni azon, hogyan foglalkoztassák a pandémia lecsengése utáni időkben fehér galléros, jelentős kedvezményeket élvező munkatársaikat, akik hozzászoktak ahhoz, hogy munkaidőben is maguk urai legyenek. Egyre több szó esik arról, hogy vissza kellene „csalogatni” a beosztottakat az irodákba – írja Andrew Hill, a Financial Times (FT) publicistája. Az ahány ház, annyi szokás jegyében a különböző cégek eltérő módszerekkel próbálkoznak.

A skála az irodai munka egyszerű elrendelésétől a passzív agresszív példálózásig terjed. Az utóbbira példa a Goldman Sachs május elején szétküldött emlékeztetője, amelyben arra emlékeztették a dolgozókat, hogy az emberek közvetlen együttműködésének óriási a jelentősége az innováció serkentésében, és akkor tanulnak a legtöbbet egymástól, amikor együtt vannak. Emellett a levél felhívja a figyelmet arra, milyen szépen megújultak az irodák a bezártság alatt csak azért, hogy vonzóbb munkahelyet kínáljanak az alkalmazottaknak.

QP | Quality Placement

Persze egy üres iroda, akármilyen vonzóan is rendezik be, semmit sem ér. Vannak alapfeltételek: legyen világos, jól fűtött és garantáltan vírusmentes, és a fejlődő országokban lehetnek olyan dolgozók, akiknek otthon nincsenek meg a technikai feltételeik a távmunkához. Egy a napokban megjelent cikkből kiderül, hogyan készül például a Google a járvány utáni időkre. Vannak az irodaépületen kívüli, sátorban berendezett munkahelyek gondolva a jó időre. A tárgyalókat felkészítették arra, hogy a meetingek résztvevőinek egy része videón fog bejelentkezni és gyorsan mozgatható falakkal lehet rugalmasan változtatni az egyterű és szeparált munkahelyeket.

Régen feltalálták

Az FT szakírójának egy 2001-es bemutatót juttatott eszébe a változás, amelyet a New York-i Museum of Modern Artsban rendeztek. Akkor azt akarták bemutatni, milyen körülmények között fognak dolgozni az emberek az új évezredben. A kiállítás a tőzsdei internetlufi kipukkadását követte, a laptopok még egyfajta luxuscikknek számítottak, az okos telefont még nem találták fel. A bemutató mottója mégis az volt, hogy az emberek személyes „munkatere” jóval nagyobb, mint az a hely, ahol dolgoznak. Ezzel gyakorlatilag a távmunka lehetőségére céloztak.

A kiállítás része volt hat olyan projekt, amelyben felkértek kreatív szakértőket, hogy képzeljék el a rugalmas munkavégzés eszközeit. Az egyik ilyen eszköz a multimédiás ágy volt, amelyet Hella Jongrerius tervezett. Ebbe beépítették a komputerbillentyűzetet és a képernyőket. Naoto Fukasawa olyan munkateret képzelt el, amelyben a dolgozók különféle egeket vetíthettek maguk fölé projektorral a mennyezetre.

Személyes élmény

Az FT cikkírója megosztja olvasóival azt a személyes élményét, hogyan érezte magát, amikor hat hónap távmunka után először visszatért a brit üzleti lap szerkesztőségébe. Meglepte, hogy egy olyan mindennapos rutin, mint a fehér ing és a nyakkendő felvétele is rá tudta hangolni a munkára. Igazából azonban az dobta meg az energiaszintjét, amikor kollégáival személyesen találkozott. És ez lehetőséget ad egy általános tanulság levonására is.

A legnagyobb kihívás a pandémia utáni munkavégzéssel kapcsolatban az lesz a HR-osztályoknak, hogy meggyőzzék az embereket az egymással közösen töltött idő és munka hasznosságáról, miközben az otthoni munka nyugalmát és más előnyeit sem lehet feladni. Így eljutunk egy ellenmondáshoz: a legjobb módja az emberek meggyőzésének arról, hogy érdemes bemenniük a munkahelyükre dolgozni az, ha felkínálják nekik a lehetőséget, hogy ha akarják, akkor otthon maradhassanak. Az biztos, hogy végső soron nem a barátságosabb munkahely vonzhatja vissza az embereket az irodákba, hanem a barátságosabb munkahelyi viszonyok.