Moszkvának olyan jó lesz, hogy az már kétségbeejtő

Készült egy tanulmány, amely új módszertan alkalmazásával, 12 klimatikus zónára osztva a világot arra talált válaszokat, hogy hol-milyen fotovoltaikus (PV) teljesítmények várhatók a 21. század végére.
Szabó M. István, 2019. október 25. péntek, 10:05
Fotó: Getty Images

A PV Magazin szúrta ki a ljubljanai egyetem kutatócsoportja által a Scienece Directben közzétett tanulmányt, amely új módszertani megoldásokkal osztályozta a globális éghajlati viszonyokat, mely lehetővé teszi - a kutatók szerint - hogy a napenergia-projektek teljesítményértékelését is megcélozhassák.

A Köppen-Geiger fotovoltaikus éghajlati osztályozás módszertanában a földgömböt 12 zónára osztotják - alapvetően a hőmérséklet, a csapadék és a napsugarak besugárzási mennyisége alapján. Az így készült térkép (KGPV) az egyetemi kutatók szerint az első olyan globális éghajlati osztályozási rendszer, amelyet a napelemes rendszerek hosszú távú teljesítményének, illetve megbízhatóságának elemzésére, de még az éghajlati övezetekben a szabványosítás hiányának kompenzálására használtak.

"A KGPV rendszer hasznosságát bizonyítani lehet az éghajlati övezetek összehasonlításával a vonatkozó PV mutatókkal, mint például az energiahozammal, a teljesítményaránnyal vagy a modul működési hőmérsékletével" - írták a kutatók. A ljubljanai csapat által megvizsgált 12 éghajlati övezet és négy PV mutató (napsugárzás, időjárási adatok, helyi viszonyok és a napelemek) adataiból, illetve a 2100-ra várhatók éghajlat-változási előrejelzések alapján készült el a modellezés.

A Földet öt éghajlati zónára osztották: A-trópusi, B-sivatagi, C-sztyeppe, D-mérsékelt, hideg és F-poláris. A zónákat eztán felosztották alacsony (L), közepes (M), magas (H) és nagyon magas (K) besugárzási zónákra. Noha az e 24 szektorban egyesével elvégzett számítások és modellezések megbízhatósága nyilvánvalóan függ a számításhoz használt adatok minőségétől (és pontosságától), a kutatók szerint azonban megbízható eszköz a PV rendszerek teljesítmény-modellezéshez.

A tanulmány megerősítette, hogy a világon Pv szempontból a legjobb hely a lítiumlelőhelyéről ismert chilei Atacama sivatag. De az is kiderült, hogy a legjobb teljesítményarányú régió Moszkva közelében, Oroszországban található. Ha a számítások igazolódnak, kérdés, hogy a napelemes rendszerek telepítésében - de úgy általában: a megújuló energiaforrások kiaknázásában - odahaza nem igazán serénykedő, atomenergiára és gázra berendezkedő oroszok hogyan reagálnak minderre.

HOZZÁSZÓLÁSOK