Milliók megélhetését fenyegeti a halászat összeomlása

Egyre súlyosabb következményekkel jár a hagyományos és az ipari léptékű halászat közötti feszültség, mivel a súlyos állami pénzekkel támogatott óriáshajók lassacskán kifogják az összes halat a vízből, amiből a szegényebb országok helyi halászai megélnének. A Kereskedelmi Világszervezet nem tudott lépni, 2021-re halasztották az évek óta esedékes nemzetközi megállapodást.
Rácz Gergő, 2021. január 6. szerda, 15:43
Fotó: NorthFoto

A halászat mostanában leginkább mint Nagy-Britannia és az Európai Uniós szétválásának utolsó vitatott területe jelent meg a nyilvánosság előtt, a világ más részein azonban már évek óta sokkal súlyosabban vitatott kérdésről van szó.

Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tagjai tavaly év végén futottak neki egy megállapodásnak, amivel az emberek megélhetése mellett egyben a halállomány jelentős részének kihalászását is szabályozni lehetett volna globális szinten, de nem jártak sikerrel. Így egy évtizedes probléma esetleges megoldására még legalább egy évet várni kell.

Ipari erő szemben a halászcsónakokkal

A probléma bemutatása érdekében a Világgazdasági Fórum  (World Economic Forum) publikált Ghánából egy anyagot, ami a helyi halászat folyamatos ellehetetlenülését mutatja be, szemben a támogatással működő hatalmas halászhajókat működtető vállalkozásokkal.

Fisheries on the Brink from Environmental Justice Foundation on Vimeo.

 

Itt a statisztikák szerint a hagyományosan, csónakokkal és hálókkal halászó helyiek közül több mint 2,5 millió embernek múlik az élelmezése és a bevétele a halászaton, ami nehézzé vált, mivel már alig marad hal a vízben.

Ezért a sokkal nagyobb kapacitásokkal bíró óriáshajókon kívül azokat a kormányokat hibáztatják, amelyek jelentős állami támogatásokat adnak a halászmonstrumokat üzemeltető cégeknek, vagyis érdekeltté is teszik őket a túlhalászatban.

Összességében évente nagyjából 20 milliárd dollár jut ilyen támogatásokon keresztül a nagy halászati cégeknek. Ahogy a Reuters beszámolt a legutóbbi kudarcos WTO csúcsról, ebből az összegből Kína, az Európai Unió, az Egyesült Államok, Dél-Korea és Japán adják ki a legnagyobb tételeket.

A helyzet orvoslására mellesleg 2015-ben tettek az ENSZ fenntarthatósági céljainak keretében vállalást a tagállamok.

Igazságtalan verseny

Ilyen feltételekkel a ghánai falusi halászok nem tudnak versenyezni, ráadásul egyéb bajaik is vannak. A napokban felmerült az a visszatérő probléma, hogy a Ghánában halászott tilápia mérgező, és most még a kormány is úgy döntött, hogy a Volta-tó halászatában használt minőségi előírásoknak nem megfelelő hajókat kivonatja a forgalomból. A Guardian beszámolója szerint ezek mellett elterjedt a gyerekmunka.

Országok közötti versenyben is nagyok a különbségek. A WTO találkozón többek között azért nem született megállapodás, mert India külön feltételeket akart kikövetelni a szegényebb országoknak, miközben Kína következetesen kitart a nagyméretű halászhajók és a nagyszabású halászat mellett, noha állítólag nyitottak új feltételeket kidolgozni.

Ehhez képest csak a ghánai példánál maradva, a helyiek szerint csak 2017-ben kínai halászok 50 millió dollárnyi, 100 ezer tonnányi halat fogtak ki illegálisan, ás a bevettnek tekinthető gyakorlat miatt az elmúlt 20 évben a helyi szardonella állomány 80 százaléka eltűnt, pedig ez a legfontosabb halászott faj.

Jelenlegi becslések szerint az illegális és túlhalászat miatt a tengeri halállomány harmada már eltűnt, és szinte minden faj még épp, vagy már most sem fenntartható mértékben halásszák, amiért leginkább a szabályozatlan halászat tehető felelőssé.

A WTO tárgyalásokon jelenleg azon is szoktak vitatkozni, hogy mit kell "halnak" tekinteni.

HOZZÁSZÓLÁSOK