A Nyugat és Oroszország egyre mélyebben ássák bele magukat egy elhúzódó állóháborúba a Krím orosz beolvasztása miatt. Ennek elkerülhetetlenül hatása lesz a Szovjetunió volt tagköztársaságaira, de a túlcsorduló következmények jóval ezen a körön felül is befolyást gyakorolhatnak a nemzetközi kapcsolatokra. A változásokkal kapcsolatos esélylatolgatást tíz pontba foglalta össze a Reuters.

Oroszország töpörödik. Moszkva súlya a nemzetközi kapcsolatokban legalábbis ideiglenesen összezsugorodik. Gyakorlatilag kizárták a világ legerősebb országainak (G8) elitklubjából, jegelik csatlakozási kérelmét a legfejlettebb országokat tömörítő OECD-hez, illetve az IEA-hoz, az utóbbi energetikai tanácsadó szervezetéhez. A nyugati és az orosz vezetők csúcstalálkozóit meghatározatlan időre felfüggesztették. Vlagymir Putyin orosz államfő megpróbálta a legnagyobb feltörekvő országokat (BRICS) Oroszország mellé állítani, de ez nem sikerült. A Krím elcsatolása ugyanis kényelmetlen precedenst teremt Indiának Kasmír, Kínának pedig Tibet miatt.

Feltámad a NATO

A NATO megerősödik. A nemzetközi katonai szervezetnek jókor jött a krízis: amikor az afganisztáni misszió végeztével csökkenni látszott a jelentősége, kiderült, hogy nagy szükség van rá. Harci gépekkel erősítették meg Lengyelország és a balti államok légvédelmét, és Varsó jelezte, hogy fel akarja gyorsítani az amerikai rakétavédelmi rendszer közép-európai telepítését. Amerikai nyomásra egyes európai országok újragondolhatják katonai kiadásaik mérséklését. A semleges Svédország és Finnország növelheti biztonsági erőfeszítéseit és erősítheti kapcsolatait a NATO-val.

Az energetikai fejlesztések felgyorsulnak. Európai energetikai térképét újrarajzolják azzal céllal, hogy felpörgessék az orosz olaj- és gázfüggőség visszaszorítását. Az uniós országok folyékonygáz-terminálokat (lng) építhetnek, felújíthatják csőhálózatukat és meghosszabbíthatják a Grúzián és Törökországon keresztül vezető beszerzési útvonalakat Dél- és Közép-Európába. A környezetvédelmi aggodalmakat háttérbe szorítva erőre kaphatnak a palagáz- és az atomenergia-projektek (utóbbiak nyilván nem orosz technológiával).

Kína, USA

Kína szerepe kérdéses. Oroszország és Kína gyakran szavaz együtt az ENSZ biztonsági tanácsában, jó diplomácia viszonyuk azonban egymással homlok egyenest ellentétes irányban változhat. Az egyik lehetőség, hogy az orosz gáz továbbítására képes új vezetékek lefektetésével szorosabbra fonják energetikai kapcsolataikat, ami kompenzálhatja az orosz felet a várhatóan zsugorodó európai piacért. A másik lehetőség a viszony kihűlése, ha Peking távolságot akar tartani attól, amit Putyin képvisel, illetve úgy értékeli, hogy nem érdeke szorosabban együttműködni a gazdaságilag gyengülő Oroszországgal.

Az USA kezébe veszi a vezetést. Az elmúlt időszakban részben a feltörekvő országok súlyának növekedése, részben az Obama-adminisztráció visszafogott politizálása miatt mérséklődött az USA nemzetközi szerepe. Az új Kelet-Nyugat krízis egy csapásra újra a "szabad világ fejévé" tette Obamát, és elsöpörte az európaiak dühét az amerikai lehallgatás botrány miatt. Arra kérik Washingtont, hogy nyisson utat az amerikai olaj- és gázexport előtt és a felek a transzatlanti szabadkereskedelmi tárgyalások felgyorsítását ígérik. Ugyanakkor az USA külpolitikai stratégiájának központjában Kína és Ázsia marad.

Németország, Lengyelország

Németország súlya nő. Az ukrán helyzet megerősítette Berlin vezető szerepét Európában, amelyet a válságkezelés amúgy is előtérbe tolt. Angela Merkel Putyin első számú európai tárgyalópartnere, az ő kiábrándulása az orosz vezetőből alapvetően hozzájárult ahhoz, hogy a kezdeti bizonytalankodás után az EU kemény válaszokat adott a Krím bekebelezésére. Az orosz energiafüggőség csökkentése is azon múlik, mennyire elszántan állnak ehhez hozzá a németek. A többiek követni fogják őket. Merkel emellett kézben tartja Európa viszonyát a bizonytalan Julia Timosenko volt ukrán kormányfővel, akinek elnöki ambíciói növelik a feszültséget Ukrajnában.

Az EU szorosabbra vonja kötelékeit. Az Európai Uniót újraegyesítette a közös külső fenyegetettség megjelenése, aminek hatása alól a mindenkori magyar vezetés sem húzhatja ki magát. Ez segíthet a közösség vezetőinek rendezni a tagországok néhány régi vitáját. Az uniós országok meg tudtak állapodni arról, hogy közös stratégia alapján lépnek fel Oroszországgal szemben. Egyes európai diplomatát úgy vélik, hogy Lengyelország felgyorsíthatja csatlakozási folyamatát az eurózónához. Akárcsak korábban a balti országok, egyfajta menedéket kereshet abban, hogy az euró bevezetésével behúzódik Európa belső körébe. A lengyelek belépése magával húzhatja a dánokat is.

Putyin jövője

Erősödni fog a verseny Közép-Ázsiáért. Oroszország és a Nyugat egyaránt udvarol az energiahordozókban gazdag térségbeli államoknak, Azerbajdzsánnak, Kazahsztánnak, Türkmenisztánnak és Üzbegisztánnak. Az utóbbi eközben diszkréten szemet huny a demokratikus és emberi jogok megsértése felett ezekben az országokban. Ha Moszkva gyengül, az arra ösztönözheti a közép-ázsiai országokat, hogy erősítsék kapcsolataikat a Nyugattal.

Az orosz-amerikai kapcsolatok változni fogak a világ távoli konfliktuszónájában is. Moszkva érdeke, hogy ezekben az ügyekben együttműködjön Washingtonnal, mert így kerülheti el a még nagyobb elszigetelődést. Szíria, Irán, Afganisztán és Észak-Korea a kritikus pontok, ráadásul az oroszok érvényesíthetnek kellemetlen szerződéseket, például az S300-as légvédelmi rakéták szállításáról Damaszkusznak és Teheránnak.

Putyin jövője az oligarchákhoz fűződő viszonyától függ. A Krím lenyelése nyomán kialakult nacionalista hőhullám felforrósította népszerűségét. Ugyanakkor ahogy gyengül a politikai-gazdasági stabilitás, úgy lesznek egyre idegesebbek az ország urai. Befektetéseik értéke esik, utazási korlátozásokkal néznek szembe, külföldi vagyonukat befagyasztják, a külföldi tőke kerüli Oroszországot. Többségük most 150 százalékba támogatja az államfőt, hat hónap múlva azonban nagyot fordulhat vele a világ.