Meglepő számok a magyar autósokról - uniós sereghajtók lettünk

Bár egyre több jármű közlekedik az utakon, a magyarok az uniós átlaghoz képest jóval kevesebb személyautóval rendelkeznek. Sőt, a lista végén kullogunk – derül ki az Eurostat friss adataiból. Málta viszont meglepően sok tekintetben ott van a lista élén.
Dzindzisz Sztefan, 2018. július 3. kedd, 18:11

Ezer lakosnak az Európai Unióban 2016-ban átlagosan 505 autója volt - közölte az uniós statisztikai hivatal. A tagországok között persze hatalmas eltéréseket látni, a rekorder Luxemburg 662 autóval rendelkezik, míg a lista végén Románia található 261 járművel (igaz, ez az egyetlen adat a listában, ami még 2015-ös).

A listát a végéről közelítve meg, a következő szereplő éppen Magyarország, itt pedig már 2016-os adatokról beszélünk, amikor is az Eurostat 338 kocsit mért ezer főnként. Mindez azt jelenti, hogy két évvel ezelőtt 3 313 206 autó volt forgalomban itthon, ami jelentős előrelépés a 2012-es 2 986 030-hoz képest. (Ennyi autót vásárol a magyar.)

Ebben az ötéves periódusban egyébként Észtországban nőtt a leginkább (17 százalék) az autószám, őket Szlovákia és Lengyelország követi (16 százalékkal), majd Portugália (14 százalék), illetve Málta és Csehország (egyaránt 13 százalék) következik.

Mindezek ellenére szám szerint a legkisebb autószám Máltán volt, 282 921, míg a legtöbb, nem meglepő módon Németországban, 45 803 560. Olaszország a második 37 876 138 személyautóval, ez pedig azt jelenti, hogy az ezer főre vetített lista második helyére is feljutottak 625 kocsival. Ezen a listán meglepő módon a legalacsonyabb darabszámmal rendelkező Málta lett a harmadik, ami azt jelenti, hogy 615 kocsin osztozik ezer átlagos máltai.

Érdekesség, hogy a darabszámot nézve mindössze Görögországban (0,15 százalékkal) és Franciaországban (0,17 százalékkal) csökkentek az Eurostat adatai 2012 és 2016 között.

Az adatokat bogarászva az is kiderül, hogy 2016-ban Lengyelországban voltak a legnagyobb arányban 20 évesnél idősebb autók, az összes jármű 33,7 százaléka. Őket az észtek (27,6 százalék) és a máltaiak (22,8 százalék) követték. Magyarországon mintegy 13 százalékot az Eurostat, amivel bőven a középmezőnyben helyezkedünk el.

Érdekesség, hogy az Eurostat adatai szerint nyolc tagországban voltak többségben a dízeles autók, míg Magyarországon kívül csak Máltára, Portugáliára és Romániára jellemző, hogy a járművek többségében kisebb motorok (1400 köbcentisnél kisebbek) dübörögnek. Eszerint 2016-ban itthon 1 610 062 ilyen jármű volt, 1400 és 1999 köbcentiméter között 1 407 092 kocsit regisztráltak, míg 255 011 ennél erősebb motorral rendelkező autó is járta az utakat..

Fotó forrása: Shutterstock

HOZZÁSZÓLÁSOK
 

ilsi, 2018.07.04 07:35

Vajon világunk, civilizációnk, kultúránk nincs-e a legnagyobb válságban? A klímaváltozás kiszárítja az afrikai sztyeppéket. Míg gyakran sajátunkért aggódunk, megfeledkezünk a tűző nap globális burn-out-járól. A tengerszint emelkedik, termékeny földeket áraszt el és egész atollokat nyel el. A lakosság rohamos növekedése megavárosokat hoz létre, óriási szeméthegyekkel. A menekültek áramlatai, mint egy delta ömlenek a Földközi tengerbe és a Európa, a szegénység ellen épített, düledező védőbástyáit mossa alá, míg nem ezek egyszer teljesen leomlanak.
Az állat- és növényvilág haldoklik, csak a hasznosak élik túl, vagy az állatkertben mutogatható állatok. A nyersanyagokért (olaj, lítium, kobalt, koltán, ritka földfémek, ivóvíz) kereskedelmi háborúk folynak - vallásháborúknak és humanitárius beavatkozásoknak álcázva. A fosszilis energiák korszakából, egy utolsó ízben, ágaskodnak a nagyhatalmak olyan végítélet jelenségekkel, mint Donald Trump és ripityommá zúzzák a Földet ? ahelyett, hogy gyógyítanák. Ez az önrendelkező életű utópia ideális táptalaja? Egy korszakváltás? Vagy nem több egy végítéletnél?
A helyzet zavarbahozó. Míg a technika és a forgalom rajongói arról zengedeznek, milyen ?bámulatos? a közeledő forradalom, a Nyugat legtöbb emberében hiányzik a hit. ?A jövő és a kapitalizmus, így együtt, idegenül hangzik, mintha nem tartoznának össze.? - írta az író Ingo Schulze már 10 éve. Már nem álmodunk többé kolóniákról a Marson és a Holdon (De bizony a NASA! RS18VI27), mint a 60-as és a 70-es években. A Nyugat társadalmai a jelen és a ?csakígytovább? irányában kötelezték el magukat ? nem egy sokatígérő jövő fejlesztésében. És míg a politikusok választóikat egy hálózsákban, széles Európában, ilyen szép szavakkal álmosítják: ?közösen?, ?bizakodóan?, ?jól megy nekünk?, addig a technika fölborítja a Földet és összes életviszonyainkat megkeveri. A társadalom ideálmodott fölfordító ?automatái? már dolgoznak: hálósított számítógépek és robotok. Ezekbe özönlenek az adatok, olyan mennyiségben, hogy az meghaladja az ember fölfogó képességét. És nyakunkon az egyre autonómabban eljáró mesterséges intelligencia. Ezek pontosan a ?csakígytovább? ellenlábasai.
11 Ám ki rajzolja meg egy ilyen jövő képeit? Ki mutatja meg, mit és hogyan kell kialakítani? Engedjük át a jövőt a csak rövid távon gondolkodó nyereségoptimálóknak, mint a Google, Amazon, Facebook, Apple? A német liberálisok esetlen potyautazóinak: ?Digitalizálás first ? megfontolás second?? Higgyünk az apokaliptikusoknak, akik szerint a gépek diktatúrája jön; végítélet-prófétáknak, akik az USÁban már rég elorozták az optimistáktól a jövőképek előrejelzését? Vagy az öko-pesszimistáknak, akik a bolygóra már rég keresztet vetettek, mert már minden késő? Utópia és rezignálás, ígéretes és elbukó emberiség ismét olyan közelre került egymáshoz, mint a késői középkorban. Akkor egyesek Krisztus ezeréves birodalmát várták a Földön, mások a következő háború és pestis végítéletét. És ? ma már tudjuk ? épp ezen egyidejűség volt a kezdete egy újnak, az emberiesség újjászületésének, a reneszánsznak a kora. Ha ma magunkat madárperspektívából megnézzük, az emberiséget egy ugyanolyan elágazásnál látjuk. (Reneszánsz 2.0? Vagy harc a maradékért?RS18VI27). Ám a bajt csak az képes elhárítani, aki hisz az esélyben; ha a vélt ténykényszerek és alternatívák logikájából ki tud törni, a kishitűségből és a pusztító kívánságból, hogy csak a mindenki által szeretett dolgokat szabad tennünk. ?Politika? és ?utópia? ma annyira összeférhetetlen, mintha Schulze fogalompárja, a ?kapitalizmus? és a ?jövő?
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html