A Bill Clinton és Barack Obama korábbi demokrata elnök nevével fémjelzett éra véget ért az USA-ban, a pártban radikális fordulat kezdődött: szinte hallani, ahogy a demokrata vezetők meghátrálnak a nyomás alatt - véli Edward Luce, a Financial Times (FT) Egyesült Államokkal foglalkozó publicistája. Az említett két kiemelkedő politikus megtestesítette azt az érát, amelyben a párt középre húzódva megszerezhette az elnöki posztot és a kongresszus alsóházát, illetve elnyerhette a Wall Street bizalmát is.

Ugyanakkor a demokraták az elmúlt három évtizedben háttérbe tolták az egyre nagyobb társadalmi egyenlőtlenségek problémáját, utat nyitottak a globális piacok diktálta fejlődés, illetve ami ezzel jár, a munkahelyek újraelosztása előtt a világon. Luce szerint ennek vége: akármelyik induló szerzi is meg másfél év múlva a párt elnökjelölti megbízását, biztos, hogy egy radikálissá vált párttal a háta mögött mehet csatába az államfői posztért.

Kapcsolódó

Köszi, Trump

A felpezsdült demokraták sajátos módon legnagyobb ellenfelüknek, Donald Trumpnak tartozhatnak nem kevés köszönettel új lendületükért. A magát nacionalistának valló, volt ingatlanmágnás elnökké választása eltakarította az útból az óvatosságot, ami harminc éven át jellemezte a demokraták politizálását. A centrista politizálás Bill Clinton feltűnésével kezdődött az 1980-as években és Hillary Clinton 2016-os elnökválasztási vereségével zárult le.

A radikálisoknak Trump például szolgálhat arra, hogyan lehet az egyik nagy párt - estében a republikánusok - vezetői köreinek akarata ellenére hatalomra kerülni. Emellett azzal, ahogy lerombolta elődje, Barack Obama hagyatékát világossá tette, hogy nincs esély kétpárti konszenzussal elfogadtatni törvényeket az országban. Mindezzel végérvényessé tette, amivel a demokratáknak egy idő óta szembesülniük kellett: hiába folytatnak centrista politikát, a republikánusok egyre inkább jobbra tolódnak.

Bill Clinton többlettel adta át a költségvetést utódának, a republikánus George W Bushnak, aki adócsökkentésre használta fel a pluszpénzt. Az egyenlőtlenség jóval nagyobb most, mint 1992-ben, Clinton hatalomra kerülésének idején annak ellenére, hogy a demokraták ennek az időszaknak több mint a felében többségben voltak a képviselőházban. A háztartások medián átlagjövedelme, ami a jövedelem közti különbséget tükrözi, ott van, ahol 1999-ben volt, a társadalom felső tizede nagyobb vagyonnal rendelkezik, mint az alsó 90 százalék. Az amerikaiak várható élettartama csökkenésnek indult.

Hogyan verjék meg?

A Demokrata Párt legfőbb kérdése ma az, hogyan verhetné meg jelöltjük Trumpot a 2020-as elnökválasztáson. Akárki lesz azonban a jelölt olyan radikális követelések lesznek a csomagjában, mint az, hogy "Egészségügyi ellátást mindenkinek!", vagy "Zöld New Dealt!", vagy a "Választások közfinanszírozásának bevezetését!" A figyelmet olyan új politikusok vonták magukra, mint Alexandria Ocasio-Cortez, aki 29 évesen a kongresszus legfiatalabb képviselője.

Egyebek mellett 70 százalékos felső jövedelemadó-kulcsot követel, amit olyan nehéz súlyú szakértők is támogatnak, mint Lawrence Summers, Clinton kormányának pénzügyminisztere. Summers az 1990-es években a washingtoni gazdasági gondolkodás egyik emblematikus alakja volt, ám akár nyitott arra, hogy azóta megváltoztak az idők, ami új gondolkodást igényel. Vége a neoliberális gazdaságfilozófia korszakának.

Elkezdődött

Az FT publicistája szerint az amerikai baloldal az új ötletek kohójává vált. Ezek közé tartozik például az állampolgári alapjövedelem, ami vitatható, vagy a monopóliumok megtörése, ami már ígéretesebb. Évtizedek óra először a baloldalon jelennek meg az USA intellektuális energiái. Az optimisták Franklin Roosevelt korszakához hasonlítják a fejleményeket, aki a New Deal bevezetésével életet lehelt az USA gazdaságába az 1930-as években. A pesszimisták George McGovern szenátor politikáját látják visszaköszönni, akivel Richard Nixon felmosta a padlót az 1972-es elnökválasztáson. Akármi is lesz a fordulat vége, egy biztos: már elkezdődött.